Steiner Attila nehéz, kihívásokkal teli időszakban veszi át az egyik legnehezebb posztot, hiszen új Európai Bizottság alakul, és az uniós hétéves költségvetés vitája is most élesedik.

– Minden bencés diák arról álmodik, hogy majd EU-s államtitkár lesz?

– Amikor az ember még bencés diák, nem ilyen célok forognak a fejében. Ott a hegy tetején, a magaslati levegőn a napi kis problémáinkat, a tanórákat és a stúdiumokat próbáltuk túlélni.

– Mik a stúdiumok?

– A délutáni tanulási időszak. Háromórás kötelező felkészülés a következő napra, együtt a többiekkel, egy nagy teremben, tanári felügyelet mellett.

hirdetés

– Hány évet járt a bencésekhez?

– A hatosztályos rendszerben jártam Pannonhalmára, így tizenhárom éves koromban kerültem oda, és összesen hat évet töltöttem ott.

– Utána, úgy tudom, egy évet Németországban is járt gimnáziumba.

– Pannonhalmának van egy testvériskolája Németországban, szintén egy bencés gimnázium, ahova már közel negyven éve járnak ki pannonhalmi diákok. Minden évben két-három diák bekapcsolódhat a német gimnázium életébe, és szerencsére nekem is lehetőségem nyílt erre. Ekkor már felvettek az egyetemre, azonban passziváltattam egy évet.

– Tehát már a kommunizmus alatt is ilyen erős kapcsolatai voltak a bencéseknek?

– Annak idején német kezdeményezésre született a kapcsolat, és bár eleinte csak pár hétre utaztak ki a diákok, a ’90-es években kialakult egy intézményesített cserekapcsolat, ami még a mai napig is tart. A német ötletgazda magyar állami kitüntetést is kapott ezért néhány éve.

– Mondhatjuk, hogy innen ered a németbarátsága?

– A német szál azért kicsit erősebb. Édesapám sváb. Sőt, először csak svábul tudott. A mai napig emlékszem, mikor a sváb dédmamámat meglátogattuk, általában nem értettem, miről beszélnek, mivel alig tudott magyarul. Ennek ellenére nem a családban tanultam meg németül. Általános iskolában kezdtem, és Pannonhalmán is a német volt az első idegen nyelvem.

– Miért éppen Pannonhalma?

– Ez egy jó kérdés. Ilyen korban még inkább a szülők döntenek a gyermek helyett. Az általános iskolai némettanárom végzett ott, és ő javasolta szüleimnek, hogy próbáljam meg a felvételit.

 – A gyermekei oda fognak járni?

– Ez nagyon személyiségfüggő. Most, látva a kisfiamat, van rá esély, hogy ilyen irányba fog menni, de ettől még messze vagyunk. Pannonhalma egyik nagy erénye, hogy az ember tényleg megtanul tanulni, és olyan közösséget ad, ami a későbbiek során is megtart. Feleségem szokta mondani, hogy mennyire szeretett pannonhalmi diákokkal találkozni, mert ennyire összetartó és sokszínű közösséget nem nagyon látott. Egy volt osztálytársam esküvőjén ott volt az édesapja és a barátai, akik egykor mind pannonhalmi diákok voltak. A társaság úgy bulizott, mint a fiatalok, és még mindig tapintani lehetett az erős összetartást. Pedig hatvan év feletti emberekről beszélünk.

Fotó: Vasárnap.hu

– Akkor nem úgy kell elképzelni a pannonhalmi bencés közösséget, mint a katonaságot?

– Nem annyira extrém, mint ahogy szerintem azt az emberek kívülről elképzelik. Tanítás előtt és után van egy imádság, aztán egy esti olvasás és egy rövid imádság, illetve vasárnap egy mise. Amiben még szerintem más a többi gimnáziumhoz képest, hogy Pannonhalmán nincsen szakosodás, például nyelv, sport vagy reáltárgyak, hanem minden egyszerre fontos. És miután az ember fakultációt választott, az se jelenti azt, hogy a többivel ne kellene foglalkozni, sőt…

– Tehát akkor itt mindenki polihisztor lesz?

– Itt mindenki polihisztor lesz (nevet). Bár a nyelv azért eléggé hangsúlyos, két vagy három nyelvet kell tanulni kötelezően.

– Angol, német, latin?

– Német, latin, angol. Nálam ilyen sorrendben.

– Más vallásúak vagy ateisták is tudnak járni a bencésekhez?

– Van egy hittanfelvételi, úgyhogy egy alap-affinitással kell rendelkezni. Egyébként tradicionálisan sok görög-katolikus is jár Pannonhalmára.

– 2002-ben Németország után elkezdett járni egyetemre.

– Igen, a Corvinus Egyetem közgazdasági alapképzésére, ahol három év általános képzés után gazdálkodási karra, azon belül is vezetés-szervezésre szakosodtam.

– Mennyire volt ez tudatos?

– Meglehetősen. Bár közben alakult ki, hogy a „vezszerv” érdekel a legjobban, de oda volt a legnehezebb bejutni, én pedig szeretem a kihívásokat. Volt pár nagyon hasznos kurzusunk, ami jól felkészített az életre. Például nagy nemzetközi tanácsadócégek partnerei jöttek be az órára, és nekik kellett prezentálnunk angolul – mint például a McKinsey, Roland Berger, és még sokan mások. Soha nem lehetett tudni, ki fog a következő órán prezentálni, ezért mindig maximálisan fel kellett készülni.

–  Akkor ezért kezdte karrierjét egy tanácsadócégnél?

– Emlékszem, amikor bementem első nap a Roland Bergerhez a Bazilikánál, pont akkor harangoztak. Néztem a feliratot: Ego sum via, veritas et vita. Ez a kép a mai napig előttem van. Nagyon érdekes volt ott dolgozni, és belelátni ebbe a világba, viszont azt vettem észre, hogy itt nehéz bármiben is elmélyülni. Úgyhogy a gyakornokság lejárta után 2007-ben úgy döntöttem, megpróbálok Magyarország legnagyobb cégéhez, a MOL-hoz elszegődni. Úgy éreztem, ott bele lehet ásni magam egy komoly iparágba, és ráadásul Budapesten van a cég központja is, vagyis itt hozzák meg a stratégiai döntéseket is.

– Árulja el, hogyan és mikor jött be mindeközben a politika az életébe?

– Kicsit később. Már az egyetemen érdekeltek a nemzetközi kapcsolatok, és egy nagy diákszervezetben voltam alelnök, de aktívan nem foglalkoztam politikával. Az egy későbbi időszak az életemben. Amikor hirtelen Brüsszelben találtam magam. Eleinte nem is ilyen karriert képzeltem el magamnak.

– Pedig azt gondoltam, hogy mindig is nemzeti konzervatív beállítottságú volt.

– Az egész családom, a baráti köröm hasonló beállítottságú. Az alapszimpátiám a kezdetek óta megvan, egyszerűen csak nem gondoltam, hogy napi szinten fogok ilyen mélységben politikai kérdésekkel foglalkozni. Szerencsés vagyok, hogy a munkám átmenetet jelent több szektor között, és gyakran kell holisztikus megközelítést alkalmaznom, hiszen gazdasági érdekek, EU-s jogalkotási és hazai politikai szempontok egyszerre jelen vannak. Ez egy nagyon izgalmas kombináció.

Fotó: Vasárnap.hu

– Az üzleti szférában mit tapasztalt, mennyire van jelen a politika?

– Politikáról beszél az ember ott is, viszont a nagyfokú leterheltség mellett nem ez a fő fókusz. Ha már politika és hatalomtechnika, akkor inkább a belső hatalmi harcok és érdekellentétek, amelyek a nagy cégek életében megjelennek.

– Mennyire jellemző, hogy keresztény konzervatív értékeket vall egy üzletember?

– Szerintem a kettő teljesen összeegyeztethető. Üzletileg is előnyös hosszú távon, ha korrektek vagyunk a partnerekkel, és figyelembe vesszük az álláspontjukat. Önmagában ez az a fajta korrektség, ami az egész keresztény kultúránknak is az egyik alap építőköve, hosszútávon üzletileg is kifizetődő. Ilyen szempontból én nem látok semmi ellentétet az alapértékek és az üzlet között. Persze ez azért iparág-függő is. Az olajipar például egy rendkívül konzervatív iparág.

– Mitől konzervatív ipar az olajipar?

– Ezt jól szemlélteti a következő például: mi a fő mértékegység az olajiparban? A barrel. Nos, a barrel kb. 159 liternek felel meg. Nagyon nehéz vele számolni, de akkor miért nem váltunk át literre vagy hektoliterre? Az ok nagyon egyszerű: amikor az első olajkutak elkezdtek termelni Amerikában, akkor nem volt más kéznél, csak whiskeys hordók, amik az ún. barrelek voltak, és egyébként épp 159 literesek. Ez szerintem sok mindent elmond az olajiparról.

– Ez csodálatos. És a MOL-ból hogyan csöppent az Európai Parlamentbe 2010-ben?

– A MOL-nál elkezdtem építeni a karrierem, és fontos projektekben vettem részt. Viszont a feleségem kikerült az Európai Parlamentbe, így eljött az idő, amikor döntenünk kellett, és kiköltöztem Brüsszelbe.

– Ekkor már házasok voltak?

– Még nem, így 2010-ben meghoztam a döntést, és kimentem a későbbi feleségem után Brüsszelbe. Nagyon jól jött ki a lépés, mert Gyürk András képviselő úr akkor épp egy olyan energiapolitikai tanácsadót keresett, aki a versenyszférából érkezett.

– Tehát itt jött be a politika az életébe.

– Igen. Ráadásul ebben az időben Gyürk András volt a delegációvezető, így jól ráláttam arra is, hogy milyen politikai dilemmákkal kell szembenézni. Itt ugye 2010-et írunk, épp amikor az Orbán-kormány megkezdte munkáját, és ezzel párhuzamosan megkezdődtek az uniós támadások Magyarország ellen.

– Mennyire volt nehéz az átmenet az üzlet világából a politikába?

– Fokozatos volt.

– 2011-2012 környékén voltak a legnagyobb támadások. Azokat hogyan élte meg?  

– Sok magyar delegációt fogadtunk, és belülről láttam, hogy mennyire politikai indíttatásúak ezek a támadások. Ezeknek az igazságtalanságoknak köszönhetően egyből a mély vízbe kerültem. Láttam, hogy sokan képtelenek voltak megérteni, hogy egy pártszövetség 2/3-dal, a szabályok betartása mellett tud megnyerni egy választást. Európában ez egyáltalán nem szokványos.

– Ez billentette át, hogy aktívan foglalkozzon politikával?

– Sok benyomás ért, de volt egy kifejezetten emlékezetes pillanatom a nyugat-európai tagállambéli kollégáimmal. Egy folyosón dolgoztunk az Európai Parlamentben, és nagyon jóban voltunk. Az első békemenet napján odajöttek hozzánk, hogy „Úristen, mi van nálatok? Most mit fogtok csinálni?”. Kérdeztem, hogy „miért?”. Erre ők azt válaszolták, hogy „mert hatalmas tüntetések vannak a magyar kormány ellen”. Elfehéredtem, és mondtam nekik, hogy épp ellenkezőleg, ez a kormány melletti kiállás volt. „Tényleg?” – kérdezték – „mert nálunk a híradások úgy hozták le, hogy ez a magyar kormány elleni tüntetés volt”. Ez jól mutatta, hogy milyen állapotok vannak nyugaton, és hogyan tudósítanak ott, hogy hogyan manipulálják az embereket. Ezek a pillanatok azok, amelyek igazán meghozzák a politikai harci kedvet.

– A nagypolitikában is hasonló lehet a kép…

– Amikor először beláttam a színfalak mögé,  az igazán érdekes tapasztalat volt. Amikor egy intézményközi tárgyalásba először beleláttam, akkor éreztem azt, ami a mostani munkámban is az egyik legfontosabb: ezekben a testületekben is emberek ülnek, és hiába a zárt ajtók, gyakorlatilag a személyes kvalitások és a személyes kapcsolatok rendkívül sokat befolyásolnak. Tehát kulcsfontosságú az érdekérvényesítés, és az nem elég, ha papírokat küldünk be, mert a végén hús-vér emberekről beszélünk. Emiatt én annak a híve vagyok, hogy személyesen kell leülni, el kell mondani a fő döntéshozóknak az álláspontunkat.  Nem szabad hagyni, hogy máshonnan informálódjon az illető, mert a média, ahogy a példa is mutatta, gyakran nem az igazi képet festi le. Van esélyünk arra, hogy érdemben befolyásoljuk Európát, ahhoz viszont személyesen ott kell lenni. Ezt tovább kell fejleszteni, és több évet vesz igénybe, amíg az erőfeszítések beérnek.

– Van olyan ország, aki ezt tökélyre fejlesztette?

– Hogyne! Például az alapítók: németek, franciák. Általában, amikor megjelenik a bizottsági javaslat egy teljesen új témáról, egy óra múlva már küldik a 10-20 oldalas állásponti elemeket az amúgy esetenként több mint 100 oldalas bizottsági javaslatról..

– Jó, hát ez egy olyan versenyelőny, amivel szemben a magyarok sosem fognak bírni.

– Szerintem ezen azért dolgoznunk kell. Például az uniós költségvetés egy igen érdekes kérdés, mert a nap végén az állam- és kormányfőknek kell megállapodniuk, de ott természetesen nagyon erősek a tagállami érdekek. Tehát a személyes jelenlét itt még inkább felértékelődik. A helyzetet ugyanakkor nehezíti, hogy az alkufolyamat végére egy zéróösszegű játék alakul ki. Megvan, hogy mennyi lesz a büdzsé, és azt kell szétosztani. Ezért ez esetben nagyon fontos, hogy jó előre felkészüljünk, és Miniszterelnök úrnak minden muníció rendelkezésére álljon annak érdekében, hogy ő ott a legjobbat tudja az aktuális helyzetből kihozni. Ez egy nagyon komplex munka, mert a Bizottságnak sikerült olyan alapjavaslatot letennie az asztalra, amely a tagállamokat megosztja, és ebből adódóan csak nagyon nehezen tudnak koalíciókat kialakítani.

– Ez még a Juncker-féle bizottság?

– Hogyne. Mezőgazdaság, kohézió, kutatás-fejlesztés, rengeteg téma és mindegyikben más jár jól. Nincs három tagállam, aki össze tudna állni, mert az érdekeik szakpolitikánként változnak.  A kifutó Bizottság ezt nagyon okosan kidolgozta. Ebből is látszik, hogy ez egy politikai megrendelés volt. Főleg, ha látjuk, hogy jelen állás szerint pont Magyarország és Lengyelország jár a legrosszabbul. Ráadásul épp a kohéziós pénzeknél. Ha az egész nettó pozíciónkat nézzük, akkor véletlenül ez a két ország az, aki a legnagyobb vágásokat fogja elszenvedni. Mindezt valószínűleg azért cserébe, mert az uniós politikánk nem a mainstreamet követi.

– Van még remény?

– A finn soros elnökség kapcsán azért naivak ne legyünk! Ők is nettó befizetők.

– Visszatérünk a költségvetésre, de előtte azt mondja el, hogy 2014-ben miért akasztotta szögre az európai uniós bokszkesztyűt?  

– Nagyon jó volt Brüsszelben, viszont egy idő után azt éreztük, hogy szép volt, jó volt, de elég volt. Gyökértelennek éreztük magunkat. Voltak jó barátaink, magyarok, de például az Európai Parlamentben nagyon nehéz hosszabb távú, mélyebb barátságokat kötni. Nem tudhatja az ember, hogy pártérdekből barátkoznak-e az emberrel vagy nem. Ráadásul időközben összeházasodtunk a feleségemmel, és megszületett első gyermekünk.

– Ekkortájt ismerték meg Varga Judit minisztert is, nem?

– Miniszter asszonnyal a brüsszeli tartózkodásom alatt elég sok kérdésben együtt dolgoztunk. Ő volt a környezetvédelmi ügyekért felelős tanácsadója Áder János elnök úrnak – aki akkor még európai parlamenti képviselő volt –, én pedig energiapolitikával foglalkoztam. Nagyon sokszor a két szakbizottság együtt alkotott véleményt, és tulajdonképpen innen volt az ismeretség, illetve feleségem is dolgozott a miniszter asszonnyal, még mielőtt én kikerültem volna Brüsszelbe.

– Akkor végül is nem csak felületes barátságok szövődhetnek kinn Brüsszelben.

– Szerintem delegáción belül szövődhetnek erősebb barátságok, de a külföldiekkel nagyon nehéz.

– Aztán amikor 2014-ben hazajöttek, szintén jól jött ki a lépés.                   

– Igen. Az energetikai tapasztalatommal a Miniszterelnökségre kerültem, és pont akkor indult a Paks II projekt.

– 2018-ban véget ért az addigi munkája, és helyettes államtitkár lett. Mennyiben volt más ez a munka a korábbiakhoz képest? Talán az elmúlt tíz évben itt volt a legkevesebb köze az energetikához.

– Tény, hogy nagy ugrás volt, viszont a Paks II projekt is eljutott egy olyan fázisba, ahol már nem az én szaktudásom, hanem a műszak- és projektmenedzsment szempontok váltak fontossá. És épp ekkor hívott fel Varga Judit, hogy őt felkérték államtitkárnak, és megkérdezte, hogy elvállalnám-e az ő helyettesi pozícióját. Ez azért egy teljesen más típusú munka. A korábbiak főképp egy-egy projektről szóltak, amelyekkel mélyrehatóan kellett foglalkoznom. Az EU-s államtitkárságon viszont pont fordítva van minden. Nagyon széles a portfolió, inkább egy generalista hozzáállásra van szükség. Mindenhez érteni kell egy kicsit, és át kell látni a nagy képet.  

– Egy év helyettes államtitkárság után az egyik legfontosabb pozíciót kapta meg. Jelenleg is zajlik az Unió költségvetésnek vitája, új Bizottság fog felállni, és folyamatosan változik az európai hozzáállás a bevándorlás témájához. Egy volt bencés diák, aki megjárta az üzleti világot, hogyan fogja tudni megvédeni Magyarországot?

– A brüsszeli tartózkodásom bizonyára felvértezett erre a feladatra. Napi szinten kellett megvívnunk ezt a csatát, mert értelemszerűen nem csak a szakbizottságokban szembesültünk támadással, hanem a folyosókon is. Ugyanúgy a magyar álláspontért kellett kiállnom, mint most. De Paks II is fontos tapasztalat volt, komoly csapatmunka és stratégia előzte meg a sikereket. Körvonalazódott számomra, mi a brüsszeli logika, hogyan gondolkodnak, hogyan kell fogalmazni, hogy ők azt megértsék, és úgy értsék meg, ahogy mi akarjuk.

– Már ha meg akarják érteni.

– Az egy más kérdés. De ettől függetlenül nekünk hangsúlyozni kell az álláspontunkat, és a mondandónkat személyre kell szabni. Akivel találkozunk, annak azt a szempontot kell kiemelni, ami alapján ő megértheti a mi álláspontunkat.

– Mostani történet, hogy a francia, német, olasz és máltai állam- és kormányfő egymásra találtak a migráció kérdésében. Hogyan lehet védekezni az ellen, hogy a kvóta kérdése újra napirendre kerüljön az európai diskurzusban?

– Minél több csatornán kell hangoztatni az álláspontunkat. Úgy gondolom, nem fogjuk tudni elkerülni, hogy ez újra napirendre kerüljön. Itt az új Európai Parlament, méghozzá baloldali vezetéssel. Így szerintem hangosabb lesz a témában, mint eddig volt. A képviselők 60%-a új, akik biztos, hogy a kezdetekkor szerepelni akarnak majd. Ami ebben a kvótakérdésben és a máltai összeborulásban érdekes, hogy mennyire támogatják a kezdeményező országok állampolgárai ezt az elgondolást. El kellene kerülni, hogy visszatérjünk a 2015-ös vitához.

– De miért ez a fordulat? Félnek a saját közvéleményüktől?

– Szerintem ez a félelem létezik. Főleg az európai uniós választás előtt biztos, hogy megvolt. Sok képviselőt a Sargentini-jelentéshez azért nem tudtunk megnyerni, azért nem vállalták fel, hogy nyíltan támogassanak minket, mert féltek attól, hogy a nyugati média pellengérre fogja őket állítani, és ezért nem fogják őket megszavazni a saját választópolgáraik. Ugyanakkor az Unión belül szinte minden témánál koalíciókban kell gondolkodni. Úgyhogy én azt gondolom, ahogy a magyar álláspont kapcsán is, egyre több a józan gondolkodás és a megértő fül Európában, főleg a németek állampolgároknál.

– Főleg a németeknél?

– Épp Németországban voltam 2015-ben, amikor Magyarország eldöntötte a határzár megépítését, és nagyon érdekes volt, ahogy megváltozott a németek véleménye egyik napról a másikra. Egy brandenburgi rendőrfőnök volt az egyik legnagyobb kritikusunk, de három hónap múlva, mikor visszamentem, már azt mondta, hogy mennyire igazunk volt.

– Most is ezt mondaná?

– Szerintem igen. Saját bőrén tapasztalta, hogy milyen problémákat szül, ha kontrollálatlanul beengedjük az illegális bevándorlókat. Egy idő után ez még a német állampolgárok ingerküszöbét is átlépi.

– Mi az, amit vár magától, illetve az államtitkárságától a következő egy, akár két évben?

– Szeretném, hogy professzionálisan képviseljük a magyar érdekeket Brüsszelben. A tanácsi érdekképviselet szerintem már most is meglehetősen hatékonyan működik, jól kidolgozott. Ezt a szintet minimum hoznunk kell, de ennél többet szeretnék. A tanácsi csatornák mellett más csatornákat is be kell integrálnunk az érdekérvényesítésbe. El kell érnünk, hogy Brüsszel szinte minden szegmensében élő és működő kapcsolataink legyenek.

– Ha esetleg úgy adódik, hogy Ursula Von der Leyen újra Magyarországra látogat, akkor megpróbálná a szülővárosába, a móri borvidékhez elkalauzolni?  

– Mór egy kiváló borvidék. Lehet, hogy megijedne a sváb akcentustól, de szerintem már az is egy nagy előrelépés – főleg elődjéhez, Juncker elnök úrhoz képest –, ha ellátogat Magyarországra. Bár én biztos vagyok benne, hogy elnökjelölt-asszony, ha megválasztják, el fog jönni és akkor majd megpróbálok eljuttatni hozzá móri borokat is (nevet).