Az ’56-os forradalom és a hazaszeretet természetes módon jelenik meg a magyar keresztény könnyűzenében

A nemzeti ünnepek alkalmával felmerül a kérdés: vajon a hazaszeretet és a kereszténység nem egymásnak ellentmondó fogalmak-e? Hiszen az evangéliumi tanítás első ránézésre globalista jegyeket mutat.

Államalapítónk korában igent mondani Európára és ezáltal a nyugati kereszténységre az életet jelentette, nem pedig a magyarok önállóságának és kultúrájának elvesztését. Ma, amennyiben teret engedünk a globalizmus szellemétől vezetett Nyugat-Európa nyomásának, egyhamar nemzeti szuverenitásunk kerül veszélybe és morzsolódik porrá a globalista úthenger nemegyszer istentelen kerekei alatt.

– A globalizáció alapvetően nem idegen a kereszténységtől, de a mai globalizáció nem ezen az alapon nyugszik, megromlott – vélekedett egy előadásában Henri Boulad jezsuita, amikor a globalizmust vetette össze a kereszténységgel. A kereszténység tiszteli az embert, a személyt, az országot és nemzetet. Isten számára személyesen fontos Magyarország. Vagyis az isteni globalizmus felemel, nem pedig rabszolgává tesz.

A magyar keresztény könnyűzenében nem egy példát látunk arra, amikor az Isten dicsőítésére vállalkozó énekesek éppen a Gondviselő kezeibe teszik le a hazának örömét, bánatát, jelenét és jövőjét.

Megkérdeztük Pintér Béla keresztény könnyűzenei dalszerző, énekes előadót és dicsőítőt, mit jelent számára az ötvenhatos forradalom. A Vasárnapnak elmondta, családja révén van személyes kötődése a forradalmi eseményekhez:

„Magyar vagyok, ezért érintett is. Október huszonharmadikáról írni számomra természetes volt”.

Kapcsolódó korábbi írásaink:

Mi is imádkozunk érted, Elvis!

Szent István király intelmei nekünk is szólnak