Ahol egy gyermek biztonságban van, ott vagyunk mindannyian biztonságban – gyermekjogi szimpózium Pannonhalmán

A csendtől a szóig címmel került megrendezésre október 15-én a Pannonhalmi Főapátság szervezésében Magyarország első nagyszabású gyermekjogi konferenciája. A hatalmas érdeklődésre számot tartó esemény helyszíne a Pannonhalmi Bencés Gimnázium volt, a szimpózium előadói között az egyházon kívül az alapítványi, valamint az állami szféra is képviseltette magát, így biztosítva azt, hogy széleskörű, hiánypótló konzultáció kezdődhessen a gyermekbántalmazás megszüntetéséért, amely korunk egyik legégetőbb problémájaként van jelen a világ minden területén.

Az egyháznak, a kormányoknak és a civil szervezeteknek is egyre nagyobb kihívást jelent a gyermekek testi és lelki egészségének romlása, valamint a gyermekbántalmazás, legyen szó iskolai, kortársak által elkövetett, vagy családon belüli és kívüli erőszakról egyaránt. „Az elmúlt években egyre több iskolai zaklatás és tanárok, edzők, nevelők által elkövetett gyermekbántalmazási ügy került nyilvánosságra Magyarországon is” – írták a résztvevők közös állásfoglalásukban és döntöttek úgy, hogy megmutatják, ha a gyermeket és az ő javát állítjuk az iskolai és szervezeti kultúra középpontjába, akkor az ideológiai és felekezeti határok is felszámolódnak, és közös nyelvet tudunk beszélni.

A szimpóziumot Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát nyitotta meg, aki szerint

a legsebezhetőbbek védelme szent ügy, világnézettől és politikai szimpátiától független össztársadalmi, közös küldetés. 

Dr. Pászthy Bea PhD, egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem I. Gyermekgyógyászati Klinika osztályvezetője, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermekpszichiátriai Tagozatának elnöke előadásában hangsúlyozta, bár sokat hallunk az iskolai erőszakról, a gyermekbántalmazásról, arról már kevesebb szó esik, hogy miként tudunk segíteni ezeken a gyermekeken, főként azért, mert kevesen tudják, hogy nemcsak a fizikai bántalmazás, de az érzelmi elhanyagolás is a gyermekbántalmazás körébe sorolandó.

Egy nemzet fejlettségét, közösségét, jelenét és jövőjét az határozza meg, hogy hogyan bánik a legelesettebbekkel, legkiszolgáltatottabbakkal –

ahogy a WHO iránymutatása szerint az egészség nem a betegség hiányát, hanem a testi, lelki, szellemi és spirituális jóllétet jelenti. 

Mons. Robert W. Oliver, a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottságának titkára elmondta, fontos a helyi iskolák, egyházak, árvaházak és egyéb intézmények felelősségét kihangsúlyozni és nem csupán megvédeni a a gyermekeket, de segíteni gyógyulásukat. Seán O’Malley bíboros küldötte hozzáfűzte;

minden három lányból egy, minden hét fiúból egy szembesül zaklatással, ezek közül sok a katolikus egyházon belül történik, ennek egyik oka, hogy az egyház jelentősen kiveszi részét a különböző intézmények üzemeltetéséből, de máshol is történnek bántalmazások, ezek ellen pedig közösen tudunk tenni. 

Mons. Robert W. Oliver rámutatott: a Kiskorúak Védelme Pápai Bizottsága három elsődleges területre összpontosít, ezek a túlélőkkel folytatott munka, az oktatás és különböző szervezetek létrehozása, valamint az irányvonalak és normák meghatározása. 

Astrid Winkler, az ECPAT Austria igazgatója abból az aspektusból közelítette meg a témát, hogy sajnos több millió ember nem foglalkozik azzal, ha gyermekek szenvednek, sőt, sokszor még jutalmat, eredményt is nyerhetnek ezáltal.

Minden 5. percben meghal egy gyermek bántalmazás eredményeként, a fogyatékkal élők esetében pedig három-négyszer nagyobb az esély arra, hogy elhanyagolják, bántalmazzák őket. Becslések szerint 250 millió gyermek részesül bántalmazásban az iskola falai között, amihez hozzáadódik a kiberzaklatás, ez óriási problémát jelent minden országban, minden iskolában.

A konferencián elhangozott, minél kevesebben állnak ki a különböző esetekben, annál kevesebb az esély a segítségre.

Ahol egy gyermek biztonságban van, ott vagyunk mindannyian biztonságban. 

A szimpózium célja volt, hogy olyan irányelvek kerüljenek kidolgozásra, amelyek az iskolák összes közreműködője számára biztonságos kereteket adhatnak, amelyek között minden munkatárs és diák kibontakoztathatja tehetségét. Kölcsönös cselekvés szükséges azért, hogy az oktatás valóban azokat szolgálja, akikért létrejött: a gyermekeket.

Reméljük, a konferencia és a jövőbeni, több szereplő általi gyakorlati cselekvések érzékelhető módon változtatják pozitív irányba a szomorúságra okot adó statisztikákat, ezáltal tényleges cselekvésbe fordítva a már felismert problémákra javasolt megoldásokat. 

 

Képek forrása: Vasárnap.hu és pixabay.com