A Momentum egy új SZDSZ lett – Renge Zsolt a Vasárnapnak

Zeneakadémiától a Fideszig, a baptistáktól Edvin Martonig, ha kell kocsmákban is leül vitatkozni a Momentummal, de a hiteltelenséggel és a fiatalok apolitikusságával nem tud mit kezdeni Újpest legfiatalabb önkormányzati képviselője. Renge Zsolttal beszélgettünk.

– Kezdjük egy egyszerű kérdéssel! Újpest vagy Fradi?

– Újpest.

– Ennek az az oka, hogy újpesti vagy?

– Az egyik legfőbb oka.  

– Mit szólsz az új címerhez?

– Ezt inkább nem is kommentálnám… Leginkább nem tetszik. Ahogy ez a helyzet kialakult, szerintem eléggé méltatlan Újpesthez. A külföldi tulajdonos önhatalmúlag döntött egy olyan dologról, amivel szurkolók ezreinek taposott bele a hagyománytiszteletébe. Ezt szerintem nem lett volna szabad így megtennie. Remélem, lesz még lehetőség ezt valahogy a visszájára fordítani.

– Kapás Boglárka visszautasította a belga tulajdonos invitálását a szezonnyitó mérkőzésre a régi címer visszaállítására hivatkozva.  

 – Jól tette. Innen is csak támogatni tudom ebben.

– Kapás Bogin kívül is jó néhány ismertebb fiatal újpesti van a közéletben, ennek mi az oka?  

– Vannak – Curtis, Zola, Tibolya Péter –, de szerintem ez messzebbre vezet. Újpest egy önálló identitástudattal rendelkező város, és az újpestiek is érzik ezt. Van egy nagyon erős kötődés a városhoz, van egy nagyon erős lokálpatriotizmus. Nem azt mondom, hogy Budapesten ez egyedülálló, de élmezőnyben vagyunk, az biztos.

– Az ismertebb újpesti fiatalok közé sorolod magad?  

– Van egy nagyon erős csapat itt évek óta, azt gondolom, hogy jó úton haladunk, és nem is én, hanem mindannyian együtt. Igyekszünk tenni szűkebb-tágabb környezetünkért, akár civil, akár politikai-közéleti fronton.

– De Renge Zsoltot inkább zenészként ismerik, nem?

– Sokan igen. (nevet)

– Hány zenekarod is van most? Négy, öt?

– Nem, nem, jelenleg már csak kettő.

– Mi lett a többivel és Edvin Martonnal?

– Most csak a könnyűzenéről beszéltem. Komolyzenei színtéren sajnos az elmúlt egy, másfél évben időhiány miatt már kevesebbet tudtam mozogni. Edvin Marton mellett hat évig zenéltem, de nagybőgőztem a Zuglói Filharmóniában is. Igazából nagyon hiányzik, de valahol meg kellett húzni a határt.

– Miért nem az újpesti filharmonikusoknál?

– Nincsen újpesti filharmónia.

– Kellene alapítani, nem?

– Ez nekem is eszembe jutott már, de azt hiszem, ez nem a politika feladata, hogy ilyen szinten a kultúrába beleszóljon. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha lenne ilyen kezdeményezés, helyi politikusként biztos, hogy támogatnám.

– Hogy tekintesz magadra? Zenészként vagy politikusként?

– Is-is. Azt gondolom, a kettő erősíti egymást. Sokan megkérdőjelezik ezt, a barátaim körében is, de mégis azt érzem, hogy ezek alapvetően erősítik egymást, és kell is, hogy erősítsék. Máskülönben valamit rosszul csinálnék.  

– Volt már, hogy lemondtál egy koncertet valami politikai elfoglaltságod miatt?

– Volt. Volt…, de  volt ilyen vice versa is. (nevet)

– Nagyon jó válasz. Most vagy 31 éves. Mióta politizálsz?

– Ha jól emlékszem, 2007 májusában léptem be a Fidelitasba Újpesten, de már előtte, a 2006-os kampányban aktívan segédkeztem helyi szinten.

– Fiatalként sosem kérdőjeleződött meg benned, hogy a Fidesz nem a te pártod?

– Nem. És ez nem csak egy klisé, amit azonnal rávágok. 2006-ban érettségiztem a Szent István Zenei Szakközépiskolában, utána pedig egy évet szakképzésen voltam, nagybőgő, illetve hangkultúra szakon. Sokáig úgy tűnt, hogy a Zeneakadémián folytatom tovább, aztán egy huszárvágással kerültem végül politológiára, de az egy másik történet. Ami a lényeg, annak ellenére, hogy 2006 körül még abszolút a zene volt a fő irány, már elkezdtem aktívan politizálni is, ennek pedig a Fidesz volt a fő oka.

– A családod mennyire támogat ezekben a dolgokban?

– Hál’ Istennek, nagyon! Erősen hívő családból származom, és azért mondom, hogy hívő és nem vallásos, mert ha mondjuk a saját vonatkozásomban meg kéne határozni a felekezeti hovatartozásomat, akkor talán azt mondhatnám, hogy felekezet nélküli neoprotestáns vagyok. Nem is vagyok megkeresztelve. Édesanyám és édesapám is teológiát végeztek, katolikusként keresztelkedtek meg, talán még a nővéremet is megkeresztelték, de engem már nem. Sokáig a baptistákhoz jártunk, és nálam már úgy gondolták a szüleim, hogy rám bízzák a döntést, milyen felekezetet választok magamnak. Nyugodtak, mert a neveltetésem erős keresztényi alapokon nyugszik.

– Igazából nem is volt kérdés, hogy melyik pártot fogod választani 16 évesen?

– Ez mindenkinek kérdés kell, hogy legyen, de tény, hogy nálam ez egyszerű kérdés volt. Gyerekkorom óta érdekelt a közélet, a politika, valahogy mindig fogékony voltam rá. Néztem a híreket, bevonzottam az ezzel kapcsolatos információkat. És hát nyilván, amikor végiggondoltam, hogy ezzel aktívan is szeretnék foglalkozni, egyértelmű volt, hogy az a jobboldali keresztény konzervatív irány lesz. Bár érdekes, hogy nem emlékszem egy ilyen konkrét pillanatra, inkább csak belesodródtam a politikába.

– Egyszer egy konferencián úgy fogalmaztál fiatal külföldieknek, hogy inkább tartod magadat nemzetinek, mint vallásosnak.

– Tartom, de ezt kontextusában érdemes vizsgálni. Ha jól emlékszem ez egy V4-es nemzetpolitikai konferencia volt. A V4-es összefogásban nekünk az is érdekünk kell legyen, hogy a Kárpát-medencében élő magyarokat gazdasági és kulturális egységbe tudjuk fogni. Ez által a nemzetegyesítést, ha úgy tetszik, konzervatív módszerekkel, de véghez kell vigyük. Magyarán első a haza, akármilyen patetikusan is hangzik.

– Ha valaki most 16 éves, és tenni akar bármit a közéletért, egyértelmű, hogy a Fideszbe lép be?

– Nyilván nem az. Beállítottság kérdése. De beszédes tény, hogy máig a Fidesz-KDNP a leginkább támogatott párt a fiatalok körében. Bárki bármit mond. A számok ezt mutatják. Nyilván az új generációs pártok jönnek fel, de azért nem véletlen, hogy kitart ez az erőfölény a fiataloknál.

– Mi lehet a titok?

– Szerintem a jó kormányzás. És azok az intézkedések, amik konkrétan a fiatalokat célozzák meg. A leghangsúlyosabb a családalapítás kapcsán meghozott támogatási rendszer. Mégis csak egy ember kiteljesedésének a természetes útja családban képzelhető el. Ezt pedig támogatni kell. Ha pedig végiggondoljuk, hogy melyik politikai család az, amelyik ebben mindig is hathatós támogatást adott, akkor nem nehéz a döntés október 13-án.  

– Említetted az „újabb” pártokat. Korábban a Jobbik ostromolta nagyon a fiatalokat, most inkább a Momentum. Ők mennyire tudnák megszólítani a 16 éves Renge Zsoltot?

– Megszólítani meg tudnának. Bevallom őszintén, a Momentum is meg tudott szólítani. Még szimpatikusnak is tűnt. A politikai antréjukat (Nolimpia kampány – a szerk.) leszámítva, ami egy negatív dolog volt. A rossz kezdés után volt egy kis reményszikra, hogy talán megjelenik egy olyan politikai erő, amit talán nemzeti liberálisnak lehetne összefoglalni. Amire szerintem nagyon sok fiatal nyitott lenne. Már csak a korunkból fakadóan törvényszerűen liberálisok vagyunk. Ezt a szó klasszikus értelmében értem. De maga a nemzeti érzés szerintem még mindig nagyon sok fiatalban megvan, ezért ha ez a kettő kéz a kézben tudna járni, az nagyon előremutató dolog lehetne a hazai politikai kultúrában. Sajnos azonban pont ezt látom mind a Jobbiknál, mind a Momentumnál elveszni látszani. Sőt, igazából csírájában fojtották el a nemzeti vonalat.  

– Ez szándékos, nem pedig valami politikai sodródás eredménye?

– Nyilván mindenhol vannak párton belüli érdekellentétek, hatalmi centrumok, ezek sokszor természetükből fakadóan ütköznek egymással, de azt látom, hogy a Momentumban a nemzeti liberális vonal kihalóban van, egy új SZDSZ lettek. Ezt számos Momentumos ismerősöm, barátom is megerősíti. Sőt, igazából ők mondták.

– Indul ellened momentumos jelölt?

– Pont egy momentumos jelölt indul ellenem.

– Mivel tudja megszólítani a szavazókat?

– Leginkább semmivel. Azt látom, hogy a választóknak talán a hitelesség a legfontosabb. És ez az, ami a Momentumnál abszolút elveszett. Onnantól kezdve, hogy a hathatós közreműködésükkel létrejöhetett egy szivárványkoalíció Újpesten is, ahol a Jobbiktól a DK-ig mindenki pusztán érdekből, mindenféle közös értékalap nélkül képes összefogni, az szerintem még egy laikus választó számára is büdös.

– Csak és kizárólag a győzelemről van szó?

– A hatalom megszerzése motiválja őket, semmi más.

– Ezt a kérdést ugyanúgy fel lehet tenni egy-egy fideszes képviselőnek is. Nem?

– Nem akarok álszent lenni, se túlzottan idealista. A politika célja törvényszerűen a hatalom megszerzése és a hatalom megtartása. A szó pozitív értelmében ez tudományos tény. Nyilván, egy politikusnak arra kell törekednie, hogy megnyerje a választást. Csak nem mindegy, hogy milyen áron. Értéksemlegesen szerintem nem lehet és nem is szabad politizálni. Most azt látom, hogy az ellenzéki oldalon mindenki próbálja szőnyeg alá söpörni az értékeit – ha egyáltalán vannak még nekik. Pusztán a hatalom megszerzése nem lehet „minden”. De ez abszurd, és látszik is, hogy közösen nem is tudnak olyan értékajánlatot nyújtani a választóknak, ami elfogadható lenne, ezért merült ki lényegében negatív kampányban a tevékenységük. Ezt Újpesten már tavaly december óta látjuk. 

– Vegyük Újpestet! A budapesti kerületek közül talán az egyik legjobban fejlődő városrész, volt uszoda, piac stb. fejlesztés, ezt hogyan lehet túllicitálni?  

– Azt hiszem, nem sok sikerrel tudnak a fejlesztésekkel kötekedni. Ezt szerintem az újpestiek többsége is látja, hiszen velük együttműködésben döntöttünk arról, hogy milyen fejlesztéseket hajtunk végre a városunkban. Csak az ő megkérdezésük után vágtunk bele akár olyan nagyobb projektekbe, mint a saját uszoda megépítése, a saját új piac és rendezvényközpont megépítése, a parkok megújítása és még sorolhatnám. 

– Mi lehet itt a politikai licit?

– Teljes abszurditások vannak. Ha ültetünk száz fát, akkor miért nem kétszázat ültettünk. Egyszer egy parlagon heverő zöld területre klímaerdőt ígérnek, máskor pedig a metró folytatását ígérik meg. Ők maguk sem tudják, hogy mit akarnak.

– Ez segíthet abban, hogy a fiatalok jobban belevonódjanak a közéletbe?

– Nem igazán, sőt! A legnagyobb baj az, hogy alapvetően nem politizálnak a fiatalok. Talán pont azért, mert ilyen hiteltelen kezdeményezésekkel próbálják őket berántani. Aki például nagy lelkesen elmegy egy Momentum által szervezett nemzeti megemlékezésre, még jól is érzi magát, és egyetért a fennkölt célokkal, víziókkal. Aztán pedig a hétköznapokban azt látja, hogy ezeknek teljesen ellentmondva fognak össze pl. a DK-val.

– Nem is érdekli a fiatalokat a politika? Vagy csak nem lépnek be pártokba?

– Ezzel kapcsolatban van egy nagyon jó sztorim! Nemrég egy budapesti szórakozóhelyen voltunk egy társasággal, és egy közös ismerősön keresztül megjelent a Momentum egyik elnökségi tagja. Elég gyorsan elterjedt, hogy itt van egy momentumos vezető politikus, és itt van egy fideszes önkormányzati képviselő. Egy volt újságíró cimborám spontán moderált vitát generált a kocsmában.

– Feles poharak ki az asztalra, és aki rosszul érvel, lehúz egyet?

– Nagyjából, de eközben lényegében mindenki odagyűlt körénk a kocsmában, és csak figyelték. Sokáig tényleg mederben alakult a vita. Ami nagyon előremutató volt egyébként, és egy nagyon jó beszélgetést folytattunk, de a vége az lett – és szerintem ez a beszédes, anélkül, hogy minősíteném a vitapartneremet –, nem is nekem kellett felülkerekednem a vitában. A közönség szedte szét kérdésekkel a Momentumot, pont ilyen hitelességi témák kapcsán, például: mi a helyzet azzal a nemzeti vonallal, amit ők vázoltak még pár éve? Maga a vitapartnerem vallotta be, hogy kb. három nagyobb politikai irány létezett a párton belül, amiből az egyik volt a nemzeti liberális vonal, de ez szerinte is teljesen háttérbe szorult –, amit ő személy szerint sajnál.

– Tehát a nemzeti minimumok szintjén sem tudtok egyetérteni?

– Azt látom sajnos, hogy nem. Bár bennem a nyitottság mindenki felé megvan, ha nemzeti minimumról van szó, de szerintem azért tart ott az ellenzék úgy általánosságban, mert ezeket a minimumokat még csak el sem fogadják. Addig viszont nagyon nehéz érdemben politizálni, csak úgy lenne egy olyan alapja a diskurzusnak, ami előrébb mutathatna. Egyébként menni fog ez a sárdobálás.

– Miben látod, hogy mindenféleképpen kell legyen nyitottság?

– Az ország és a nemzet érdekei, amit képviselni kell, politikai párthovatartozástól függetlenül. Legyen az az Európai Unió, legyen az a külpolitika bármely szegmense vagy akár a hazai társadalompolitika bármelyik szakága. Ha megnézzük a két momentumos kollégát, akik az Európai Parlamentbe képviselő mandátumot nyertek, azt látjuk, hogy nap mint nap áskálódnak a magyar érdekekkel szemben. Az, hogy legyen egy erős magyar biztosi pozíció, az nemzeti érdek. Ezen túl kéne tudnia lépnie minden ellenzéki erőnek. És nem áskálódnia kellene ez ellen. A Fidesz, amikor meg kellett szavaznia szocialista magyar biztosokat, akkor megszavazta politikai párthovatartozástól függetlenül. Fogösszecsikorgatva.  Amíg ezen ők nem lépnek túl, és nem esik le náluk ez a tantusz, hogy márpedig vannak ilyen és ehhez hasonló nemzeti kérdések meg pontok, amiben muszáj együttműködni, addig szerintem nem is lesz nagyobb társadalmi támogatottságuk. Mert efféle politizálásra a lakosságnak sincs igénye.

– Újpesten vannak ilyen minimumok?

– Hál’ Istennek vannak! Azt kell, hogy mondjam, Újpest sokáig a béke szigete volt. Mindenki először volt újpesti és csak utána jobb- vagy baloldali. Ez nagyon sokáig volt így, egészen a tavalyi országgyűlési választásokig, amikor a bukott MSZP-sek átjátszották a körzetet Gyurcsány Ferencéknek, illetve hű fegyverhordozójának, az egyébként Rózsadombon lakó Varjú Lászlónak. Onnantól kezdve teljesen megváltozott a politikai kultúra minősége. Amit én nagyon rossz szemmel figyelek, szerintem a lakosság is. Ezzel a mi újpesti minimumunk, hogy először újpestiek vagyunk, és csak aztán más, gyakorlatilag megszűnt. Ezért nagyon haragszom a DK-ra.  

– Nyerni fog Wintermantel Zsolt?

– Szerintem igen.

– Szoros lesz?

– Neki szerintem nincs félnivalója. Wintermantel Zsoltot nagyon sokan szeretik jobbról is, balról is. Nagyon magas a támogatottsága, minden mérés jó számokat mutat indulása és a tevékenysége kapcsán is. Nyilván nincs lefutott meccs, mégis úgy látom, hogy neki nem kell félnie, más kérdés az, hogy egyébként maga a testület összetétele hogy alakul majd. De azt gondolom, hogy ezt az újpestiek is látják, egy várost vezetni és fejleszteni nem egyszemélyes feladat, nem lehet szólóban, kell egy csapat is hozzá – amibe én is beletartozom.

– Nyerni fogsz?

– Bizakodó vagyok alapvetően. Azt gondolom, hogy a személyes találkozások a legfontosabbak a kampányban, és ezt nem spórolom meg soha. Lényegében augusztus 23-a óta minden nap járom a körzetet, és igyekszem minél több emberrel találkozni, beszélgetni, meghallgatni őket. Ezt csináltam öt évvel ezelőtt is, és akkor relatíve ismeretlenként sikerült nyernem egy olyan körzetben, amiben ez nem volt aláírva. Ráadásul elég jó eredménnyel. Azt gondolom, hogy az elmúlt öt év munkája, ismertsége talán az én malmomra hajtja a vizet.

– Mi volt az, amire a legbüszkébb vagy az elmúlt öt év munkájából?

– Talán az, hogy nem tudok olyan lakossági megkeresést mondani, amire ne tudtunk volna megoldást találni. Rengeteg lakossági megkereséssel találkoztam már, nagyon sok problémával, de a nap végére az esetek 90 plusz százalékában találunk megoldást. Legyen szó egy pad elviteléről vagy kihelyezéséről, az utcák tisztán tartásáról, a zöld felületek karbantartásáról, a járdák felújításáról, a parkok rendbetételéről vagy felújításáról.

– Ha egy számmal kellene jellemezned a mostani kampányt Újpesten, melyik lenne az?

– Most egy elég erőteljes allegro tempóban vagyunk, amely valószínűleg meg lesz tűzdelve néhány sforzatoval. A héten is zajlanak az események. Pont a napokban jelentett fel egy már korábban elítélt Jobbikos képviselőjelölt, aki ellen jelenleg is két büntető eljárás folyik. Érdekes dolgok történnek tehát.

– Úgy értem, milyen zenei számmal?

– Vulfpeck-től a Dean town. Kicsit az a vihar előtti csend, de mégis az a tempósság és feszesség benne van, ami most benne van a levegőben Újpesten is. Pozitív kicsengéssel természetesen.