A gyűlölet momentumai

Így fosztanák meg az ellenzéki politikusok emberi méltóságuktól azokat, akik nem rájuk szavaznak.

Az ingerküszöböt folyamatosan feszegető ellenzék egyre védhetetlenebb és gyűlöletkeltőbb megszólalásokkal próbálja felhívni magára a figyelmet. Az emberi méltóság áll a célkeresztjükben, amibe bele-beletörlik a lábukat arra hivatkozva, hogy akiket sértenek, azok „csak” fideszesek. A patkányozástól a droidozásig, sőt a politikai összefüggésen kívül „botmixerezésig”, hosszú az emberi méltósággal kapcsolatos, vállalhatatlan kijelentéseik sora. Nehéz eldönteni, mi a „jobb”, ha tudatosan csinálják ezt, vagy ha sorozatosan követik el a durva nyelvbotlásokat, kimutatva azt, hogy nem csak az irányításra alkalmatlanok, hanem általában a politikára mint műfajra. 

Munkám során gyakran látogatok olyan helyszínre, ahova biztonsági felkészítésre van szükség. Ezeken a túlélő tréningeken megtanultam azt, hogy akkor kell véget szakítani a tárgyalásnak egy túszdrámában, amikor a fogvatartók dehumanizáló jelzőket tesznek a túszokra. Olyanokat például, mint az „ezek”, „állatok”, „szemetek”. Ekkor ugyanis elérték azt a lelki mélységet, hogy részükről már nincs erkölcsi gátja az emberölésnek, ezért azonnal lépni kell, azonnal be kell avatkozni.

Ez az önkormányzati kampány kihozta az ellenzékből ezt a lelki mélységet. Az Insta-barát nyugatosch imázst építő Momentum – azóta leszerepelt – főpolgármester-jelöltje droidoknak nevezte a Fidesz szavazóit, esztergomi politikusuk pedig férgeknek helyi ellenfeleit. Azokat sértik ezzel, akik egy önazonos, gyarapodó és önbizalommal telt Magyarország építéséhez adtak bizalmat a Fidesz-KDNP-nek.

Ők ugyanakkor nem vonták meg a támogatást Kulcsár Gergelytől, aki korábban kegyeletsértő antiszemita megnyilvánulásairól vált ismertté, hanem megvárták, míg az önkormányzati választáson jobbikos, momentumos és LMP-és támogatással indult jelölt visszalép. A dehumanizáció lélektanát fel sem ismerő (vagy szándékosan figyelmen kívül hagyó) ellenzéki képviselő volt ugyanis az, aki meggyalázta zsidó honfitársaink emlékét, leköpve a haláluk borzalmát jelképező emlékművet a Duna-parton, sértve ezzel egyetemes emberi értékeinket is. Az ellenzéki pártok elhatárolódásáról Kulcsár jelölése óta sem lehet hallani, amin azonban ma már meg sem lepődhetünk.

Az MSZP-s Bangóné patkányozása óta látszik, hogy az ellenzék nem, vagy csak feltételekkel vesz emberszámba másokat: ellenzéki szavazó igen, fideszes nem. 

Ellenzéki közszereplők sora csinál abból jófejségi versenyt, hogy a miniszterelnököt dehumanizálni próbáló állítást rövidítő O1G feliratokkal díszítik büszkén a profiljaikat a közösségi médiában. 

A magyar kormányfő halálán viccelődött a Mindenki Pécsért Egyesület képviselőjelöltje, amikor a „Meghal Orbán Viktor…” kezdetű cikket azzal kommentálva osztotta meg, hogy „Szuper”. A balliberális-párbeszédes Ágoston Andrea egy olyan képet is megosztott, amely a kormányfőt egy sírgödörbe lökve ábrázolja. 

„Gyürk, Hidvéghy, Deutsch és Tőkés egy gépen. Vállaljam az áldozatot?” (sic!) – teszi fel a kérdést Karácsony Gergely tanácsadó testületének tagja, azt gondolván, mennyire vicces, ha ezzel belengeti egy merénylet gondolatát a közösségi oldalán. A gerjeszteni kívánt reakciók nem is maradnak el. Az egyik hozzászóló például rá is kérdez: „úgy érted, repülőgép-eltérítés?”. Fontos üzenet ez az önkormányzati választás előtt: az áhított posztjára alkalmatlan Karácsony tanácsadóitól sem számíthatnánk sok jóra győzelme esetén.

Vészjósló, hogy ez a fajta embertelenség már a politikai janicsárképzőkben szellemi kunsztnak számít. Az akadémia szabadság védelmezőjének szerepében tetszelgő, bukott liberális kanadai volt politikus által vezetett CEU történésze is Orbán Viktor halálával viccelődött, mikor a miniszterelnök Washingtonba utazott éppen. A lengyeleket is sértő, mocskolódó posztját később törölte, de sorait az internet megőrizte: „Ha Kaczyński oly ügyesen le tudott zuhanni…” (sic!) – írta a Soros-egyetem oktatója. Úgy tűnik, annyi kegyeleti érzékkel sem rendelkezik, hogy mielőtt posztolt, értette volna, mások halálával viccelődni rettentő etikátlan. Párhuzamot vonni Lech Kaczyński lengyel miniszterelnök halálával, aki kilenc évvel ezelőtt légi katasztrófában hunyt el, egyszerű kegyeletsértés.

Vállat rándíthatnánk, mondván, hogy ezek csak szavak. A történelem legsötétebb időszakai azonban mindig azzal kezdődtek, hogy egy „másik” csoportot meg akartak fosztani emberi mivoltuktól, a semleges szemlélődők pedig csak vállat rándítottak. Elég, ha a holokausztra, most pedig a keresztényüldözésre gondolunk. A kérdés, szabad-e hagyni, hogy ezt megtegyék? Mit tehetünk mi, hogy megmaradjunk értékeinknél, de meg is védjük azokat? A túszhelyzet példájából kiindulva: az önkormányzati kampány során az ellenzék lesüllyedt a dehumanizációs lelkiállapotba, tárgyalásnak tehát helye nincs, cselekedni kell! A demokratikus választ egy hét múlva, október 13-án meg kell adni a szavazófülkékben azzal, hogy megszavazzuk a kormánypárt jelöltjeit.

 

Azbej Tristan