Az ember, aki alázatosságával példát mutatott

Assisi Szent Ferenc élete már megihletett zenészeket, költőket, festőket, sőt, a híres filmrendező, Franco Zeffirelli egyik legsikeresebb filmjének, a Napfivér, Holdnővérnek is Ferenc élete áll a középpontjában. A ferences rend alapítója nem csak emberszeretetéről híres, hanem állatok iránti tiszteletéről is. Olaszország, az állatok és a kereskedők védőszentjére emlékezünk.

Assisi Szent Ferenc élete és munkássága

Szentünk 1181 végén látta meg a napvilágot János néven, de később édesapja a Franciaország iránti szeretetéből Francescónak, kis franciának becézte. Ferenc családjának érdeklődése az anyagi jólét és gyarapodás felé irányult. Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő Assisi leggazdagabb embere volt. Bernardone nem törődött azzal, hogy Ferenc iskolába járjon, latinul és franciául ezért csak hibásan tudott beszélni, és írni is nehezen tudott, ami élete végéig nagyon bántotta. Innen érthető, hogy tékozlóan bánt a pénzzel, és barátai körében számlálatlanul szórta aranyait. Vakmerően nagylelkű volt.

Apjától kitanulta a posztókereskedői szakmát, majd 1202-ben, otthon hagyva a vagyont és szüleit, beállt katonának, hiszen Perugia és Assisi között háború dúlt. 1205-ben csatlakozik a keresztesekhez, majd elindul velük Dél-Itáliába háborúba, de visszafordul, miután egy látomásban az Úr szólt hozzá: „Ferenc, ki a nagyobb: az úr vagy a szolga? Akkor miért nem az Úrnak akarsz szolgálni?”. Ennek hatására Ferenc hazatér, és a felismerés megváltoztatja életét. „Elhagyja a világot” – hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. 1206-ban visszaadja mindenét édesapjának, és elkezdi az egyházban munkáját: három templomot is felújít Assisi környékén, majd 1208-ban megérti hivatása lényegét, és felölti a habitust. 

Tau kereszt, a ferencesek jelképe, mely az egyszerűséget szimbolizálja
Fotó: wikipedia.org

 

Ferences rend

1209. február 24-én, Szent Mátyás apostol ünnepén Ferenc a Porciunkula-kápolnában vett részt misén. Hallotta az evangéliumot, mely alapján azonnal szó szerint elkezdte megvalósítani a hallottakat: mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna ,,ruhában” vándorolt a vidéken, és prédikált, gyógyított, halottat támasztott fel, és ördögöket űzött. Később társak is csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Közös életeszményük a „minoritas”: kisebbnek lenni mindenkinél, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett – olvashatjuk a ferencesek honlapján

Bár ebben az időszakban még nem voltak kánonjogi előírások a szerzetesrendek alapításáról, Ferenc mégis úgy érezte, hogy a pápa által az Egyház jóváhagyását kell kérnie a rend számára. Amikor Rómába ment társaival, assisi püspöke, aki akkor éppen Rómában tartózkodott, elcsodálkozott rajtuk, és félni kezdett, hogy elhagyják az ő püspöksége területét. Mikor aggodalma eloszlott, bemutatta Ferencet Colonna bíborosnak. A bíboros pedig elvitte őt III. Ince pápához, és ezekkel a szavakkal mutatta be: ,,Úgy hiszem, ő az, aki által az Úr az Egyház hitét az egész világon meg akarja újítani”.

Az alapító a ferences rendi szerzetesek fő feladatának az igehirdetést és magyarázást, valamint az alamizsnálkodást és Jézus életének megjelenítését hagyta hagyatékul. 

A ferences szellem a nőket is magával ragadta, miután Assisi Klára, Ferenc első leány tanítványa megalapította a második rend anyakolostorát. Sőt, házasemberek is indítást kaptak arra, hogy a világban Ferenc irányítása mellett éljenek. Az ő számukra alapította a Harmadik rendet, és még megérte azt, hogy a határokon átíveljen a közösség.

Bartolomé Esteban Murillo – Szent Ferenc extázisa Fotó: wikimedia.org

A stigmák és a halála

A rend hamarosan nagy létszámú lett, amely később viszályokat is eredményezett, hiszen többen nem értettek egyet Ferenc elkötelezett életformájával. Így Ferenc nemsoká visszavonult az Alverna-hegyre. Ott a Szent Kereszt felmagasztalásának napján megjelent előtte egy angyal. Ezt követően Ferenc testén láthatóvá váltak Krisztus sebei, a stigmák – ő az első stigmatizált szentünk. 1226. október 3-án megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Majd megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék a puszta földre. Azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. Énekelve adta vissza lelkét az Úrnak.

Az Egyház és a világ együtt térdelt a ravatala mellett. 1228. július 16-án Hugó bíboros, aki közben IX. Gergely néven pápa lett, szentté avatta nagy barátját. Ünnepét azonnal felvették a római naptárba, és október 4-t, halálának napját jelölték erre ki.

Assisi Szent Ferenc példamutatása, szellemisége

A nagy egyházatya, Bonaventura később ezt írta Ferenccel kapcsolatban: „Miként Ferenc három templomot helyreállított, úgy kellett ennek a szent embernek vezetése mellett Isten Egyházának is megújulnia”.

Ahogy Krisztus is szeretetével fordult a teljes teremtett világhoz, úgy Ferencet is bensőséges kapcsolat fűzte a természet szépségéhez. Ezért átkot mondott az élősködő állatokra és áldásával dicsérte a szorgos állatokat. Különösen azokat a teremtményeket szerette, amelyekben Isten képmását látta, például a búbospacsirtát, a bárányt vagy a Napot. Jelenlétében még a farkasok is megszelídültek, s nem hiába máig az állatok barátjaként emlegetik őt. 

Assisi Szent Ferenc példaképünk ma is, hiszen társként és nem eszközként tekintett az állatokra. Barátként viszonyult hozzájuk, és nem használati cikként, amit akár eledelként vagy tárgyi eszközként csak a munkavégzéshez lehet használni, akár kínzások árán is. 

Nem csak az állatokhoz, hanem a teljes teremtett világ felé mély tisztelettel fordult. Ennek példáján immáron negyedik éve csatlakozott a katolikus egyház  is a teremtett világ védelméről szóló héthez, amelyet mindig Assisi Szent Ferenc ünnepéhez közel tartanak. A kezdeményezésről bővebben már egy korábbi írásunkban beszámoltunk, viszont most is buzdítjuk a kedves olvasót, hogy lehetőségeihez mérten nap mint nap tegyen teremtett világunk szépségeinek megőrzéséért az utókor számára is. Hiszen nem csak mi kaptuk Isten szeretetének ajándékaként a Földet, hanem utódaink is.

 

Forrás: katolikus.hu, ferencesek.hu

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.