A Laudato si’  (Áldott légy) kezdetű enciklikára támaszkodva a Szentatya az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, illetve a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökének küldött levelében kiemeli, hogy a környezetvédelem nemcsak a természetre vonatkozik, hanem a valódi, átfogó értelemben vett ökológiára. A természet iránti aggodalom elválaszthatatlan a társadalmi elkötelezettségtől, a szegények iránti méltányosságtól, ugyanakkor hozzátartozik az öröm és a belső béke is – áll az Új Ember írásában. Ferenc pápa 2015-ben nyilvánította szeptember 1-jét a teremtésvédelemmel kapcsolatos imanappá, és ezzel csatlakozott a konstantinápolyi pátriárka által már 1989-ben útjára indított kezdeményezéshez. 

Az imanap kapcsán a világ számos pontján szerveznek eseményeket, hogy felhívják a figyelmet életterünk értékeinek megőrzésére. Augusztus 31-én és szeptember 1-jén „Haladjunk együtt az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (COP24) megvalósítása felé” címmel rendeznek ökumenikus imanapot a teremtett világért Assisiben. Ebből az alkalomból a KEK (Európai Egyházak Konferenciája) és a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) elnökei közös nyilatkozatban kérik a keresztényeket és közösségeiket, hogy imádkozzanak és viseljék gondját a teremtett világnak.

Hazánkban a Szent Ferenc ünnepnapjához, október 4-hez közeli héten már lassan egy évtizede minden évben megtartják a Teremtés hetét. Idén a szeptember 29. és október 6. közötti időben „Hála és felelősség” mottóval hívja közös imára és cselekvésre az egyházak tagjait a katolikus Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület, az evangélikus Ararát munkacsoport és a református Ökogyülekezeti Mozgalom együttműködésében alakult Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport. A teremtesunnepe.hu oldalon tették közzé felhívásukat az ökumenikus imanapra és a szeptember végi Teremtés Hetére vonatkozóan. Közkinccsé tették az idei évre vonatkozó segédanyagot is, amellyel ötleteket szeretnének nyújtani helyi teremtésvédelmi programok szervezéséhez.

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület 2011-ben alakult Budapesten, hogy aktívan segítse és koordinálja a magyar katolikus közösségek teremtésvédelmi együttműködését, tömörítse a teremtett világ megóvásáért tenni szándékozókat – áll a szervezet hivatalos honlapján. Az ökumenikus imanap és a kiadvány kapcsán kerestük meg Nobilis Márió atyát, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület megálmodóját és vezetőjét.

hirdetés

– Milyen programokkal készülnek az imanapra és a  Teremtés Hetére? Hogyan lehet csatlakozni az Önök programjaihoz?

– Három fontos időszak van ilyenkor, és ezek szorosan összefüggenek. A „teremtett világ gondozásának imanapja” szeptember első napján, a „teremtett világ időszaka”, amely minden évben szeptember 1-től október 4-ig tart, illetve magyar vonatkozásban a Teremtés Hete. Ezen alkalmak mindegyikének az a fő jellemzője, hogy nem egy nagy, központi eseményt akarunk meghirdetni, hanem arra sarkallni az embereket, hogy otthon, a saját közösségeikben összefogva tegyenek valami jót a világunkért. Ebben való aktív részvételre hívunk tehát mindenkit, hiszen a helyi igényeknek megfelelően megtervezett és létrejött, közösségi szinten elért eredmények a legfontosabbak. Nincs egy egyetemes, közös program, amely ugyanolyan hatással tudna lenni az alföldi kis település számára és mondjuk egy nagyvárosi közösségben. Bár szervezünk a Teremtés Hetén egy konferenciát Budapesten, ahova szívesen várjuk az érdeklődőket, de nem szeretnénk egyetlen nagy rendezvényként ezt kiemelni. Inkább arra buzdítjuk a helyi közösségeket, hogy saját kezdeményezéseiket tegyék közkinccsé, például eljuttatva a hírét hozzánk, hogy közzétehessük a teremtesvedelem.hu vagy a teremtesunnepe.hu oldalon.

Mivel az idei imanap vasárnapra esik, így a katolikus liturgiához megfogalmaztunk két olyan rövid fohászt, mely jól illeszkedik a vasárnapi hívek könyörgésébe. Ezt közzé is tettük számos egyházmegye számára, és abban bízunk, hogy miután a közösségek a szentmisében együtt imádkozzák ezeket, ötletek születnek ezek nyomán, és tettekre váltják azokat helyi összefogás révén. Akár szemetet szednek az adott településen, akár a rászorulókat segítik, közös imaórát tartanak. 

Fontos célkitűzésünk, hogy mindennapos témává tegyük az emberek között teremtett világunk értékét és annak óvását. Másrészt az is célunk, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, nemcsak a „szakértők” tudnak e téren hatékonyak lenni, hanem mindannyiunknak észre kell vennünk Ferenc pápa szavaival élve azt, hogy „a Föld kiáltása a szegények kiáltása is egyben”. Ez a kettő tulajdonképpen egy problémakör.

Arra is próbáljuk az emberek figyelmét fókuszálni – főként az egyre számosabb természeti katasztrófát látva –, hogy szükség van a tettek mellett a teremtett világunkért naponta mondott imára is. Szükség van az úgynevezett „ökológiai megtérésre”, ahogy II. János Pál pápa többször fogalmazott és az ő nyomdokain Ferenc pápa is kiemelt figyelmet fordít erre. Ha Krisztushoz megtértünk és Őt szeretjük, akkor automatikusan fel kell tennünk a kérdést, hogy Vele együtt tevékenyen szeretjük-e a környezetünket? Ennek érdekében imádkozni és cselekedni is kell.

Fotó: magyarkurir.hu

– Minden évben megjelenik az ökumenikus munkacsoport gondozásában egy kiadvány a Teremtés Hetére. Miért választották az idei tematikának a „hála és felelősség” mottót?

– A „teremtés időszaka” világméretű idei nemzetközi témája az „élet hálója”, ami kapcsolódik az ENSZ „globális céljai” közül idén fókuszba állított témához, az ökológiai sokféleséghez. Ez meg is jelenik október 3-i konferenciánkon. Ám amikor mi – még ennek a mottónak közzététele előtt, tavasszal – az idei témán gondolkodtunk, akkor hazai prioritásokból indultunk ki. Béres Tamásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának tavasszal jelent meg „A hálás élet művészete” című könyve, ami főként a harmónia állapotát és miként a cím sugallja, a hálás élet kapcsolatát vizsgálja, így közelítve meg egy olyan életformát, mely a teremtéssel a ma szokásosnál jóval nagyobb egységben van.

Egy másik indíték volt egy nemrég lezajlott konferencia, mely szintén a hála fogalmát és annak a világgal megélt kapcsolatunkra irányuló hatását állította a középpontba. A rendezvény meghatározó gondolata az volt, hogy a hála egy pozitív alakító erő. Az az ember, aki hálás, megváltozik. Kapcsolatteremtő hatással van rá a hála ereje, hiszen annak kifejeződése pozitívan hat arra, aki hálás, és arra is akinek hálás valamiért. Márpedig ha az ember ráébred a teremtettség szépségére, akkor észreveszi, hogy Isten csodálatos ajándékának részese, és hála születik benne. Ez a fajta erő viszont napjainkban egyre ritkább vendég, ezért kell minél többször rámutatni. Egy jó példaként fontos megemlíteni az együttműködésben résztvevő protestáns testvérek egyik szempontját az idei mottónkkal kapcsolatban. Tudják, hogy mi, katolikusok készülünk a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, és a hálaadást – az eucharisztia szó ugyanis görögül eredetileg ezt jelenti – olyan gondolatnak találták, ami által valamiképp ők is kapcsolódni tudnak ehhez a folyamathoz.

A felelősség pedig abban mutatkozik meg, hogy rá kell jönnünk, nemcsak kapunk (és ezért hálásak vagyunk), hanem egyben ezáltal meghívottak vagyunk arra, hogy adjunk is. Felelősek vagyunk keresztényként azért, hogy amit mi a teremtettségünkből kifolyólag kaptunk, azzal jól gazdálkodjunk, illetve a rászorulók segítségére siessünk. A két kifejezés tehát egymásra felel. 

Mindezek együtt vezettek minket arra a gondolatra, hogy központi szentírási résznek Szent Pál filippiekhez írt levelének 4. fejezetéből válasszunk néhány verset (Fil, 4,4-6), melyben megjelenik a hála, a feladataink és az öröm is.

Ez utóbbihoz fűződik még egy utolsó gondolat. Mind nyugaton, mind nálunk egyre többek esetében megmutatkozik a „klímaszorongás”. Egyre többen érzik úgy (akár az amazonasi erdőtüzekről szóló hírek kapcsán vagy más katasztrófák hallatán), hogy adott helyzetben nincs mit tenni. Ez érthető, ugyanakkor fontos felismernünk, hogy nekünk keresztényeknek van orvosságunk a szorongásra! Van mit mondanunk ezekben a szituációkban, hiszen a világ gondjaira ismerjük a választ, ami az evangélium. Épp ezért viszont nem kényelmeskedhetünk, hanem keresztény mivoltunkból fakadóan nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk is, hogy tegyünk a szűkebb-tágabb környezetünkért. Isten meg akar váltani minket, és ahogy az evangéliumból tudjuk, lehet, hogy a kereszten át, és nem is a mi közreműködésünk nélkül, de meg is vált, és az üdvösségre vezet – minket és a világot.

Fotó: pecsiegyhazmegye.hu