A Teheráni Városi Tanács nem tekinti többé elégségesnek az adómentesség jogosultságának biztosítására azt a kitételt, hogy egy intézmény tisztán vallási szerepet tölt be. Így a tanács megvonta a zsinagógáktól, templomoktól, kisegyházaktól, tehát alapvetően a zsidóságtól és a kereszténységtől az adómentességet – jelenti az ICC.

A város döntését élesen kritizálták az asszír parlamenti képviselők. Érvelésük szerint ezek az épületek hozzátartoznak Irán kulturális örökségéhez.

Az ország alkotmánya csak abban az esetben ismeri el a nem-muszlim hitűek szabad vallásgyakorlását, ha az adott személy bizonyítani tudja: a családja és felmenői az 1979-es forradalmat megelőzően is más valláshoz tartoztak.

Ennek tulajdonképpen azt kéne jelentenie, hogy az örmény és asszír keresztények hitük szempontjából teljesen szabadon tevékenykedhetnek. Irán azonban nem követi a saját törvényeit;

a keresztények az egyéb vallási kisebbségekhez tartozó állampolgárokkal együtt, kemény üldöztetésnek vannak kitéve.

Az Egyesült Államok különféle szankciókkal próbálja korlátozni az iráni gazdaság erőforrásutánpótlását, amelyek révén csupán „a terrorizmust segíthetik elő, az iráni népet pedig elnyomhatják”. Ezzel együtt, de e nélkül is talán elmondható, hogy az iráni gazdaság vergődik. Az, hogy megfosztják a nem-muszlim vallási intézményeket az adómentességüktől, egyrészről elégtelen próbálkozás arra, hogy innen szívják ki a megfelelő tőkét a gazdasági helyzet stabilizálására, másrészről az ország – egyébként is veszélyben lévő – vallási diverzitásának és kulturális örökségének ad egy hatalmas pofont. Harmadrészről pedig

ez egy kiváló eszköz a kereszténység és a zsidóság megszorongatására, amely ténykedés, a maga profán egyszerűségében- valljuk be – nem áll messze az iszlám államvallású országoktól.