Bartók Béla már kilencévesen komponált. Nemzettudata alkotó éveiben mélyen inspirálta; a háború miatt kivándorolt Amerikába, ahol már sosem talált vissza a zeneszerzéshez. A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzőjére emlékezünk halála évfordulóján.
Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson. Szülei mindketten kiválóan zongoráztak, emellett édesapja csellón is játszott, zenekarvezető volt, és komponált is.
A fiatal Bartók
A fiatal Bartókot édesanyja magányos gyermeknek írta le, akit a zene mindennél jobban érdekelt. Kilenc éves korában már táncdarabokat komponált, és két évvel később a nagyközönség előtt is játszott – belecsempészve a repertoárba saját művét is.
Édesapját hamar elveszítette, a halála után felborult az életük, folyton költözni kényszerültek, végül Pozsonyban telepedtek le.
Ugyan fiatal korában tanárai nem voltak meghatározóak zenei pályafutásában, édesanyja annál inkább. Később Dohnányi Ernő volt rá nagy hatással, miatta döntött a pesti Zeneakadémia mellett Bécs helyett – hiszen Dohnányi is ott tanult.
hirdetésNemzettudat és a népzenék
Zongoristaként Bartók nagy tempóban haladt felfelé a ranglétrán, de mindez zeneszerzőként már nem mondható el róla. Azonban 1902-ben felfedezte Richard Strauss zenéjét, amely ösztönözte a komponálásra. Korai művei egy nagyon erős nemzettudatból születtek, miközben Dohnányitól vett zongoraleckéket. Ebben az időszakban született egyik legjelentősebb műve is, a Kossuth-szimfónia.
Bartók egyik legfontosabb munkássága a népzenekutatás volt, amelyet Kodály Zoltánnal vállvetve végeztek. A parasztzene kezdte átalakítani addigi zenei stílusát, és jobban igyekezett a népzene stílusjegyeire építkezni. Ezek alatt az évek alatt, 1911-ben született meg a Balázs Béla misztériumjátékára komponált egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára.
Az Egyesült Államokban
A háború borzalmai egyre nehezebbé tették az életet Magyarországon. Már az első világháború után is foglalkoztatta a kivándorlás kérdése, de csak a harmincas évek végén kezdte komolyan fontolgatni. Riasztotta az új környezet lehetősége, és beteg, már idős édesanyját sem akarta magára hagyni.
Így az indulásra csak édesanyja halála után szánta rá magát feleségével. Amerikában nem lett sokkal könnyebb az élete, a Columbiai Egyetemen kapott állást, de minden félévben újra kellett kötnie a szerződést, így folyamatos bizonytalanságban élték életüket.
1942-ben fiuknak, Péternek kalandos út során, de sikerült kijutnia szülei után Amerikába. Érdekes történet, hogy amikor felszállt a metróra New Yorkban, éppen arra a szerelvényre szállt, amelyen hazafelé tartó édesapja is utazott.
Kint a komponálásra már nem tudta rábírni magát, édesanyja halála és hazája hiánya elnémította a zeneszerzőt. Hiába vágyott vissza Magyarországra, betegsége nem engedte haza.
Végrendeletében ezt írta: „Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen”.
Bartók Béla New Yorkban halt meg leukémiában, 1945. szeptember 26-án.
