„Énekes halott, ez lesz a vége…” – Tíz éve nincs köztünk Cseh Tamás
Cseh Tamás Budapesten született 1943. január 22-én, de fiatalkorát Tardoson töltötte. Már itt kitűnt tehetségével – csak éppen nem a zenével, hanem a rajzzal. Cseh Tamás képzőművész karrierje a Rákosi születésnapját köszöntő plakát elkészítésével indult 1952-ben, amit rá bíztak, lévén ő volt az általános iskola legjobb rajzosa.
Az érettségit már a fővárosi József Attila Gimnáziumban szerezte meg, ahonnan a tanári pálya felé vette az irányt. Hét éven át tanított rajzot egy kőbányai általános iskolában, de már ez idő alatt elkezdett dalokat írni. Szerzőtársa Bereményi Géza író és filmrendező volt, akivel 1970-ben hozta össze a sors. Onnantól kezdve örökre kiejtette az ecsetet a kezéből.
„Otthagytam a festőállványt, a tanári pályát, és elkezdtem énekelni” – írta magáról.
Az Iskola utcai albérlet
Barátságuk alatt a legendás dalok egy vízivárosi albérletben születtek meg – az első ilyen dal Az ócska cipő volt 1971-ben. A híres Iskola utcai ház bejáratánál ma tábla őrzi emléküket, amelyre a lemezeken szereplő személyek neveit vésték – köztük Antoine és Desiré, Fáskertiné, Ács Mari, Poremba Éva és Vetró Irén. Másfél évig laktak együtt, és ez idő alatt majdnem minden nap született egy Cseh Tamás-dal.
Bereményi Géza négy évtizeden át volt alkotótársa az énekesnek, és minden Cseh Tamás-lemez szövegét neki köszönhetjük, egy kivételével: az 1986-os Mélyrepüléshez Csengey Dénes írta a szöveget.
„Minden itt kezdődött. Itt született meg 1971 elején Az ócska cipő, majd Antoine és Désiré, akiket majd fél évig pihentettünk. Aztán egyszer csak megelevenedett a két különleges figura, valahogy belekövetelték magukat a dalokba. Az első dal megszületése után lementünk a közeli kocsmába inni néhány pohárral. (…) Úgy döntöttünk, hogy fele-fele arányban fizetjük a számlát, hiszen akkor már szerzőpáros voltunk, így aztán összeraktuk a pénzünket és kettéosztottuk. Soha sem tudtuk, hogy kinél mennyi volt – így működött a barátságunk” – emlékezett vissza később egy interjúban Bereményi Géza.
A siker útján
A rajztanárként dolgozó Cseh Tamás 28 éves korában állt először színpadra, ahol három dalt játszott a közönségnek gitárkísérettel. Első lemeze, a Másik Jánossal közösen készített Levél nővéremnek 1977-ben jelent meg, ennek folytatása húsz évvel később Levél nővéremnek 2. címmel készült el. Hosszú évekkel később, 2004-ben jelent meg az Igazi levél nővéremnek című CD. Legkedvesebb emlékét albumai közül – saját bevallása szerint – az 1978-as Fehér babák takarodója jelenti.
Az énekes körül hamar valóságos kultusz alakult ki, mert ő dalban mondta el mindazt, amit a Kádár-rendszerben tilos volt kimondani. Egyszerű és sallangmentes előadó volt, aki élete végéig küzdött a lámpalázzal, ha a színpadon állt.
Dalai olyan filmekben is felcsendülnek, mint a Szerelmes biciklisták, Nyár a hegyen vagy a Még kér a nép. Nem csak zeneszerzőként vett részt a játékfilmekben, a Nyom nélkül című krimiben főszerepet játszott, de szerepelt A turnéban és a Csinibabában is.
A bakonyi indián
Cseh Tamás híresen vonzódott az indián kultúrához, ami már egészen fiatal korától meghatározta életét. Társaival még 1961-ben a Bakony hegység egyik eldugott völgyét „indián területté” nyilvánították, és ettől kezdve egészen haláláig minden évben megszervezték az indiántábort, ahol elmélyült kutatást folytattak választott törzsük történetéről. Cseh Tamás – akinek Füst a szemében volt az indián neve – 1997-ben adta ki Hadiösvény című regényét, amelyet ő is illusztrált. 2006 végén jelent meg válogatásában és fordításában a Csillagokkal táncoló Kojot, észak-amerikai síksági indián mesék című kötet, amelyet saját előadásában hangoskönyvként is kiadtak.
A legtöbb művésznek járó elismerést magáénak tudhatta az évek alatt – Liszt Ferenc-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztkeresztjével és Kossuth-díjjal is kitüntették.
2006-ban gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak nála, és az év augusztusában a Bakáts téren utoljára állt színpadra. Cseh Tamás 2009. augusztus 7-én hunyt el Budapesten. Halála után egy évvel jelent meg Bérczes László Cseh Tamás beszélgetőkönyve, amelyben így vall a közelgő búcsúról az élettől:
„Hát, ha igazán közel lesz a halál, akkor igazán meg fogok ijedni, de azt a nagy ijedséget még nem ismerem. Lesz majd, hogy még két hét, még egy hét? Azok biztosan rohadt idők lesznek. Elköszönni a családtól, a barátoktól, a tárgyaktól, az indián tükörtől? Könnyek hullnak majd. Ezt nem lehet átvészelni, megúszni. Nem vitás, sírás lesz a vége. Énekes halott, ez lesz a vége…”.
Azóta is emlékkoncertek sorával idézik fel az énekest, aki képes volt átadni dalaiban egy korszak életérzését. A Szent Gellért téren szobor őrzi emlékét, amely mellett egyik dalának sorai olvashatók, és egy utcaburkolatba vésett grafika idézi meg az indián énekest. A Budai Várban, az Úri utcai egykori Mailáth-palotában működik a Cseh Tamás Archívum, amely az énekes hagyatékát, a hozzá kapcsolódó valamennyi fellelhető dokumentumot, hang- és képanyagot őrzi. Képzőművészeti munkáiból több alkalommal szerveztek kiállítást, és 2014-ben megjelent a grafikáit tartalmazó önálló albuma.
Forrás: MTI, Fidelio.hu
