2017. november 13-án rengetegen érkeztek Magyarszékre az ország legkülönbözőbb szegleteiből Karcsi bácsi temetésére. Futó Károly atya mindig a legkisebb volt a környezetében. Nem volt körülötte semmilyen hírverés vagy kampány. Csak a tettei voltak és az Istenbe vetett végtelen nagy hite. Lelki vezetőként irgalmas volt a bűnöshöz. Ha valakinek szüksége volt valamire, azonnal segített. Az üres zsebéből mindig bőségesen adakozott. Aki vele volt, már egy kicsit a mennyországba kóstolhatott bele. 2019. július 20-án százan újra összegyűlnek Karcsi bácsi magyarszéki sírjánál, hogy Istenhez való hűségüket szorosabbra fűzzék, emlékezve Károly atya hiteles életére.
Futó Károly atya temetésén Erdő Péter bíboros – az elhunyt atya lelki gyermekeként – kiemelte, Karcsi bácsi élete példa volt a Szentlélek erejére, amely a gyengeségben mutatkozik meg és árad ki a világba.
– Prédikációi első hallásra egyszerűeknek, sőt, talán esetleneknek tűntek. Nem voltak azok sem stilisztikai, sem retorikai értelemben remekművek. De a lényeget mondták. Olyan közvetlenséggel és olyan egyszerűen, hogy nyilvánvalóvá vált: számára mindez élő valóság, része az életének, nem elméletről beszél, hanem megélt tapasztalatról, amely teljesen kisajátította magának az egész életét. Ezt ismerték fel egyre többen – emlékezett vissza a bíboros.
– Szentnek kell lennünk, ha nem leszünk szentek, kár volt megszületnünk
– ismételte újra és újra Karcsi bácsi. Ezt a felszólítását a legkisebb dolgokra is érvényesnek gondolta.
Soltész Miklós a Vasárnap.hu-nak elmondta, Karcsi bácsi házasságra való felkészítése máig elkíséri életüket. A kereszténydemokrata politikus kiemelte: a lelki atya bele tudott helyezkedni mindig a másik ember életébe, akit soha nem vádolt az elkövetett bűneivel, hanem sokkal inkább átsegítette őt azokon. Noha élete végén fizikailag is szenvedett – Szent II. János Pálhoz hasonlóan –, ennek ellenére tele volt a naptára, és még ő adott valódi vigaszt és segítséget másoknak – emlékezett vissza Soltész Miklós.
hirdetésVarga László püspök Karcsi bácsiról szólva csak ennyit mondott összefoglalóan: „elém élte a szentet”. Az irgalom szentje volt ő, aki, ha nem lett volna, belőle nem lett volna soha pap – vallja a kaposvári egyházmegye főpásztora. A papi hivatást választó fiatalról már mindenki lemondott volna, csak éppen Futó Károly atya nem, akinél a természetfeletti természetes volt. – Ki kell üríteni a kasszát és a spejzot, hogy a gondviselés tudja fokozni az ő ajándékait – emlékezett vissza a katolikus püspök Karcsi bácsi korábbi mondatára.
Roska Péter atya, a „Karcsi bácsi öröksége” nap szervezője elmondta: Magyarszéken kilencven ember gyűlik össze Karcsi bácsi sírjánál. Petra nővér Karcsi bácsi életéről beszél majd, Varga László püspök atya pedig szentmisét mutat be délután. Két témát fogunk körüljárni a kiscsoportos beszélgetések során: a hitelességet és a hűséget.
– Boldog ember, nyolc boldogsággal élő ember volt, aki egy fél életen keresztül bicegett, mankózott, és mégis mindenkihez, akinek szüksége volt rá, eljutott gyalog. A lakásába fogadta be azokat, akiknek nem volt hol lakniuk: a kirúgott kispaptól (Varga Laci püspök atyától) kezdve a kisgyermekét a kórházban ápoló erdélyi asszonyig igen sokakat. Semmije sem volt, és mégis mindenkinek ingyen adott mindent – írta korábban Roska Péter a Magyar Kuríron.
– Egyszer nála voltam, amikor bejött egy néni, akinek nem volt kályhája a kezdődő télben – meséli élményét Roska atya. Karcsi bácsi odaadta az utolsó pénzt is, amiből másnap ki kellett fizetnie egy tartozást. Amikor a tartozásért jöttek, már a kezében volt ismét – valaki ajándékából – a pénzösszeg, ami kellett. Kérdeztem: Karcsi bácsi, ezt hogy csinálod? Azt mondta: mindig így csináltam, sosem sikerült ez másképp.
Fotó: Gável András
