Szeretetért szeretet a láthatatlan Magyarországon
A tábor önkéntesei polgári családból származnak, magasan képzettek, tudatosan élnek, és az itt megszerzett tapasztalataik révén a jövő felelős döntéshozóivá válhatnak, hiszen tudják majd, hogy milyen országban élnek. Ezek az alapok máshol nem megszerezhetőek Elekné Román Kata szerint.
Annak idején hittantáborként indult a közösségi kezdeményezés, amelynek célja Isten létének megtapasztalása. Mára eltűnt a hittantábor megnevezés, de a hitélet fontossága megmaradt. A hitéleti tartalom a gyerekek temperamentumához igazodik. A segítők között megérezhető szeretet vonzza a résztvevőket.
A gyerekek a napi üzenethez igazodó színdarabot tanulnak. Főtt ételt esznek a kóla–chips–csoki bűvöletéből kiszakadva. Mese, játék és személyes figyelem a fáradhatatlannak tűnő önkéntesekkel. És folyamatosan épül a közösség az egymástól elszeparálódott cigányok, illetve cigányok és nem cigányok között; delülíródnak az előítéletek, kinyílnak a kapuk a világra.
– A feltétlen szeretetért, amit az önkéntesek adnak a gyerekeknek, feltétlen szeretetet kapnak vissza. Ez a jól berendezett, civilizált világunkban nem gyakori árucikk
– magyarázza Kata.
A cigány fiatalok számára az egyetlen kiutat kínálják fel: a tanulást. Mindezt szeretettel, türelemmel, illetve anyagi áldozatokkal, amelyek mindegyikéből tízszer annyi kell, mint amit az elején gondoltak. Az, hogy most egy Dankó-telepi fiú Pannonhalmán tanul a bencéseknél, és két másik is oda készül, az egész közösség erőfeszítésének végeredménye – mondja a táborszervező, hozzátéve:
„Ha felveszünk egy cérnaszálat, egy egész gombolyag jön vele.”
A teljes írás itt olvasható.
Forrás: Magyar Kurír; Fotó: Gável András