Kohán Mátyás fejtette ki véleményét a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont igazgatóváltásával kapcsolatos botrányról.
A cikk azért született, mert a szerző szerint kevesen értik, hogyan gondolkodik egy püspök, és mit kell tennie egy katolikus közösségnek ahhoz, hogy érvényre juttassa akaratát.
„Van itt minden, mint a vásárban” – fogalmaz a Mandiner szerzője. A győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont igazgatójának leváltása körüli vita igazán felkavarta az állóvizet. Veres Andrást sem kímélték, az ügy kapcsán kapott hideget-meleget.
A cikk írója a véleményezőkkel ellentétben a püspök szemszögéből próbálja megközelíteni a dolgokat. Remekül összefoglalja, mennyi munka, felelősség és kellemetlen döntés nehezedik egy főpapra.
Kohán Mátyás úgy fogalmaz:
hirdetés„A magyar püspök élete nem csak játék és mese, mert az arannyal szőtt miseruhák, a barokk kori püspöki paloták, a lila gombos reverenda és a szolgálati Škoda Superb egy kőkemény, harcos életet szolgálnak ki.
Ezt a harcot a római katolikus püspök ingoványos politikai és válságos személyügyi helyzetben vívja, és a játék nem babra megy. A felszentelt pap minden elkárhozott lélekért sajátjával felel az ítéletnapon”.
A szerző kiemelte azt is, hogy érdemes figyelembe venni: „az iskolát finanszírozni, pappal ellátni a Győri Egyházmegyének kell, de az iskolaépület felett nem az egyházmegye rendelkezik” – így a problémát lehet, hogy nem Veres András személyében kell keresni.
Kohán Mátyás szerint a győri megyéspüspök hazánk egyik legharcedzettebb főpapja, aki remekül látja el a rá bízott munkát. Úgy gondolja „aggodalma és jobbító szándéka akkor is tiszteletre méltó, ha ez nagy eséllyel helytelen, feudális jegyeket hordozó döntésre vezette, amely az Aporba életet lehelő katolikus helyi közösség számára minden bizonnyal fájdalmas is.
De mindebből nem az következik, hogy a keménykezű, sokat látott és emberes vezetői feladattal birkózó püspök ellen tüntetéshullámot és sajtónyilvános lejáratókampányt kell szervezni”.
Ugyanis a szerző szerint:
„a római katolikus püspököknél kevésbé PR-érzékeny embertípust nem hordott még hátán a föld, legitimációjuk a teremtő Istentől származik és a Szentatyától, hitelességük pedig köröket ver bármely sajtóorgánuméra.
A püspök nem politikus, a püspököt nem lehet Duna-panorámás budai irodákban köttetett paktumokkal leváltani, és a püspököt bizony következmények nélkül hidegen tudja hagyni egy felbőszült, keserű sajtóoffenzíva. A püspöknek nem kell sem népszerűség, sem szavazatok – a püspök tehát a sajtóra immunis élőlény.
Úgyhogy vele bizony beszélni kell, szemtől szemben, személyesen. Diszkréten, meggyőzően, bizalomgerjesztően, zárt káptalandombi ajtók mögött.
Aki egy harcedzett püspököt a sajtóban tetemre hív, az bizony fejszenyelet vesztett favágó az egyház erdejében.
Ne tessék tehát tetemre hívni, és páros lábbal beleszállni a méltóságába. Kérni tessék, lobbizni és tárgyalni, és feltételezni a jó szándékot. Egyházmegyéjét szándékosan romboló püspökből ugyanis igen kevés van – arról pedig, hogy építeni miként kellene, egy jóízű beszélgetésre bárki kapható.
A győr-marcalvárosi katolikusok egy tűz között született közösség, a győri megyéspüspök pedig Magyarország legharcedzettebb főpapjainak egyike. A világból kivontatni egyik sem fogja hagyni magát – ideje tehát, hogy dűlőre jussanak!”
Forrás: Mandiner
