Szüntelenül zajlik a kereszténység megcsúfolása

Az Index számolt be arról a napokban történt esetről, hogy Eszter – aki nevét és nemét évekkel ezelőtt hivatalosan megváltoztatta – egy fotózáshoz szeretett volna népviseleti ruhát kölcsönözni. A hollókői vállalkozó először segítőkésznek bizonyult, azonban, amikor megtudta, hogy Eszter transznemű, megtagadta a kölcsönzést. Arra hivatkozott, hogy Hollókő egy zárt, keresztény közösség, mire Eszter már rohant is az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, hogy ott kimondja a varázsszót: hátrányos megkülönböztetés.

A vállalkozó később szabadkozott a falu lakosainak nemtetszésére hivatkozva, ami érthető is, hiszen a mai világban kőkemény megtorlás éri azt, aki nem hajlandó fejet hajtani a teremtett világ rendje elleni abszurditásoknak.

Eszter aztán egyszeri kölcsönzőből az LMBTQ jogok szószólójává változva kijelentette: „Fontosnak tartottam a helyi vállalkozók, szolgáltatók és döntéshozók figyelmét felhívni arra, hogy nemi identitása miatt senkit sem lehet megfosztani egy szolgáltatás igénybevételétől. Különösen visszás, hogy a keresztényi értékekre hivatkozva utasítottak el, ahelyett hogy a keresztényi szeretet nevében bárkit szívesen fogadnának Hollókőn, ebben a páratlan kultúrtörténeti kincses dobozban”.

Elég volt abból, hogy a keresztény szeretetet undorítóan kiforgatva, annak tartalmáról mit sem tudó, nem hívő, vagy ami még furább: a maguk módján hívő („ami tetszik elfogadom, ami nem tetszik nem fogadom el” alapon) emberek próbálnak igazságot tenni és okoskodni. A kezükben sosem volt Biblia, fogalmuk sincs a kereszténység elveiről, törvényeiről, mégis ők prédikálnak a jézusi szeretetről.

A krisztusi szeretet sosem egy bárgyú, ájtatos, megengedő szeretet volt. Kőkemény követelményekkel, tiltásokkal és mai szóhasználattal élve „életvezetési szabályokkal” együtt járó hit ez, melyek betartása és az azoknak megfelelni vágyás a hívő keresztények számára is egész életen át tartó áldott küzdelmet jelent.

Felháborítónak tartom, hogy a mai világban gond nélkül csúfolhatja meg valaki egy szervezethez fordulva a keresztény identitást. 

Hogy az LMBTQ közösséget éri hátrányos megkülönböztetés?

Elég csak sóhajtaniuk egyet ahhoz, hogy bárki, aki saját meggyőződése és identitása miatt nem hajlandó eleget tenni hóbortjaiknak, büntetés elé nézzen.

És jelen esetben az a végtelenül abszurd helyzet állt elő, hogy most majd a ruhakölcsönző tulajának kell védekeznie a hagyományokat megóvni akaró magatartása és keresztény identitása miatt. 

Tegyük fel a kérdést: kit ér most hátrányos megkülönböztetés? Egy embernek azért kell a hatóságok előtt fellebbeznie, mert a hagyományos magyar népviseletet – melynek saját múltja, történelme, hagyománya van – nem hajlandó kölcsönadni egy transznemű személynek? És a ruhakölcsönző keresztény identitásával ki fog foglalkozni, azzal, hogy az ő identitásával igenis ellentétes ez a cselekedet? Az LMBTQ-nak semmi köze a magyar néphagyományokhoz, nem része a magyar örökségnek. Úgy tűnik, az életünk minden területére kérdés nélkül behatolni kívánó gender-ideológia most már nemzetünk értékeit is ki akarja sajátítani.

Palóc népviseletbe öltözött hagyományőrző táncos szoknyája hollókői motívumokkal díszített pántlikával. Fotó: MTVA/Bizományosi: Faludi Imre

Érdekes módon Eszter rögtön tudta, hogy kihez kell fordulnia, ha nem adják oda neki a kívánt ruhát, és Eszter rögtön tudta, hogy az Indexet érdekelni fogja ez a téma. És Eszter tudja, hány nemzeti identitású, valamint keresztény embert sért meg kijelentésével, valamint azzal, hogy felelősségre von egy olyan embert, aki ápolni kívánja a magyar örökséget éppen egy olyan faluban, amely ráadásul a világörökség része?

Mi a következő lépés? Kisminkelt férfiak fognak gyönyörű népviseleteinkben parádézni, mert nem találnak már mást amit magukra vegyenek?

Sorra szedi le a Youtube a július 6-i Pride-ról készült videókat állítólagos „jogsértésekre” hivatkozva, hiszen nagyon úgy tűnik, az LMBTQ+ közösség vállalhatatlan viselkedése és megszólalásai már a saját oldalukon is fejtörést okoznak.

„A kutatások szerint minden harmadik LMBTQI embert ért már hátrányos megkülönböztetés szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt, de az ilyen ügyeknek csak a töredéke jut el az EBH vagy a bíróságok elé” – derül ki a cikkből. Arra senki sem gondol, hogy ez azért van, mert erőszakkal akarják letuszkolni a társadalom torkán létezésüket, polgárpukkasztó módokon mutogatva a tiszteletet kicsikarni kívánó másságukat?

„Örvendetes, hogy egyre több LMBTQI ember fordul az őt ért jogsértés esetén az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz – mondta a kérelmező képviseletét ellátó Háttér Társaság jogsegélyszolgálatának munkatársa” – olvasható a cikkben. Az ember kezdi úgy érezni magát, hogy az egész LMBTQ közösség mást sem tud csinálni, mint egyik jogvédő hatóságtól a másikhoz rohangálni sérelmei végett, holott a Pride-on jelenlévők legtöbbje azt sem tudta elmondani, mi is az az LMBTQ, vagy tulajdonképpen miért küzdenek, mit szeretnének elérni. Aki ezt nem hiszi el, annak ajánlom figyelmébe a Youtube által még le nem tiltott, Pride-ról készült riportokat. Itt már régen nem a valamilyen szinten kivételt képező, másságukért keretek között békésen kiálló és tüntető homoszexuális közösségekről van szó.

„A hatóság eltiltotta a vállalkozót a jövőbeni jogsértésektől is” – ezt a mondatot próbáljuk meg értelmezni: a népviselet-kölcsönzőnek mostantól akárki jöttmentnek haladéktalanul ki kell adnia a magyar népviseletet, különben bíróság elé állhat. Odamegy valaki, aki belegázol keresztény identitásába, de végül mégis őt ítélik el, mert nem tartotta tiszteletben a másik szexuális identitását?

Miközben a gender-ideológia az egyenlőséget hirdeti, az egyetlen, aki fittyet hány az egyenlőségre, ő maga. 

Lassan nem találunk szavakat az ehhez hasonló esetekre, pedig muszáj,

mert amikor már nem hat semmi ingerküszöbünkre, amikor elfogadjuk, hogy saját meggyőződésünket akárki gúny tárgyává teheti, ott már nem lesz miért küzdeni.

Kezdjük úgy érezni, hogy a keresztények részesülnek hátrányos megkülönböztetésben, akárki mással szemben. A másságuk „elfogadásáért” küzdők elbújhatnak a különböző jogvédő szervezetek szoknyája mögé, azok elítélhetik országunkat vagy annak keresztény identitású polgárait bizonyos gender-varázsszavak hallatára, de azt senki se várja tőlünk, hogy hitünket megcsúfolva üdvözöljük a bizarrságukban egymással vetekedő, ránk erőltetett irányokat.