Írását Schneider püspök azzal kezdi, hogy véleménye szerint a „meleg büszkeség” parádék egyre terjedő jelenségének egyetlen világos célja az, hogy a nyugati világ összes városának köztereit, hosszú távon pedig a világ összes városát elfoglalják, a muszlim országok kivételével, mivel azokban tartani lehet az erőszakos ellenreakcióktól. A demonstrációkat hatalmas anyagi és logisztikai támogatással valósítják meg a közélet legbefolyásosabb erői – a politikai elit, a közösségi média, valamint nagy hatalmú gazdasági és pénzügyi szereplők.

A püspök egy nagyon aggasztó jelenségre hívja fel a figyelmet:

A homoszexualista gender ideológia önkényuralma most a legambiciózusabb célját akarja megvalósítani: az ellenállás utolsó bástyája, a katolikus egyház bevételét.

Sajnos ez a cél bizonyos mértékig máris teljesült – hiszen látjuk, hogy egyre több pap, sőt püspökök és bíborosok is támogatásukról biztosítják ezeket a totalitárius elméleti háttérrel rendelkező felvonulásokat.

hirdetés

Ezek a papok, püspökök és bíborosok ezzel egy olyan ideológia képviselőivé és szószólóivá válnak, amely közvetlen támadást jelent Isten, valamint a férfinak és nőnek, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi személy méltósága ellen.

A püspök szerint a gender ideológia önkényuralma és intoleranciája saját logikája szerint teljes odaadást követel. A társadalomnak ezért minden szegmensét, a katolikus egyházat is beleértve, kötelezni próbálják az ideológia elfogadására. Az ideológia erőszakos elismertetésének egyik legelterjedtebb eszközeként az úgynevezett „meleg büszkeség” parádék szolgálnak. Ezeket Schneider püspök a Római Birodalomban történt bálványimádáshoz hasonlítja – attól tartva, hogy hasonlóan kell majd századunkban a keresztényeknek alávetniük magukat a gender-ideológia bálványának.

Kifejezi továbbá aggodalmát, miszerint

egy elképesztő forgatókönyvnek vagyunk tanúi, amiben egyes papok, sőt, püspökök és bíborosok már most szégyenérzet nélkül felajánlják a tömjénszemeiket a homoszexualitás és a gender ideológia idoljának, e világ hatalmasságainak – politikusok, a közösségi média óriásai, nagy hatalmú nemzetközi szervezetek ünneplése közepette.

Írása közepén felteszi a kérdést, mi a keresztény válasz egy katolikus pap és püspök részéről a jelenség kapcsán?

Mindenekelőtt szeretettel hirdetnünk kell az isteni igazságot az emberi személy teremtéséről, az igazságot a homoszexuális hajlamok objektív pszichológiai és szexuális rendellenességéről, és mindezek után beszélnünk kell a homoszexuális hajlamú személyek számára nyújtandó szükséges és diszkrét segítségről, amellyel szabadulást nyerhetnek a pszichés fogyatékosságuk alól. 

Emellett hirdetnünk kell az isteni igazságot a homoszexuális cselekedetek és életvitel súlyosan bűnös jellegéről, mivel azok sértik Isten akaratát.

Igaz testvéri aggódással kell hirdetnünk azt az isteni igazságot, hogy az aktív és bűnbánatot nem gyakorló homoszexuálisok az örök kárhozat veszélyének teszik ki a lelküket.

A keresztények feladat az – folytatja –, hogy minden lehetséges demokratikus és békés eszközzel tiltakozzanak a keresztény meggyőződések semmibevétele és a lealacsonyító obszcenitások közszemlére tétele ellen.

II. János Pál 2000. július 9-i beszédében így nyilatkozott a melegfelvonulásról:

„Kötelességemnek érzem most, hogy szót ejtsek azokról a közismert [meleg büszkeség] demonstrációkról, amelyeket Rómában tartottak az elmúlt néhány napban. Róma Egyházának nevében csakis a mély szomorúságomat tudom kifejezni (…) ama város keresztény értékeinek megsértése miatt, amely oly kedves a katolikusok szívének szerte a világon. Az Egyház nem hallgathat az igazságról, mert azzal kudarcot vallana a hűségében a Teremtő Istenhez, és nem segítene megkülönböztetni a jót a rossztól.”

Ferenc pápa is többször figyelmeztetett már a gender ideológia veszélyeire, így például Tbilisziben mondott, 2016-os beszédében kifejtette: „Ma világháború folyik a házasság elpusztítására. Ma olyan ideológiai gyarmatosítások folynak, amelyek nem fegyverekkel, hanem ideákkal pusztítanak. Ezért meg kell védenünk magunkat az ideológiai gyarmatosításoktól.”

Írása végén Schneider püspök leszögezi: az igazi keresztények csak egyféleképpen viszonyulhatnak a gender ideológia jelenségéhez:

„Nem fogok egyetlen tömjénszemet sem égetni a homoszexualitás és a genderelmélet bálványa előtt, még akkor sem, ha – ne adja Isten! – a plébánosom vagy a püspököm ezt megtenné.

Magánúton és nyilvánosan engesztelő cselekedeteket fogok végezni, és közbenjáró imákat fogok felajánlani mindazok lelki üdvéért, akik a homoszexualitást támogatják és gyakorolják.

Nem fogok megriadni a genderelmélet új ideológiai és politikai önkényuralmától, mert Krisztus velem van. És mert Krisztus legyőzte a múlt összes önkényuralmi rendszerét, a mi időnkben le fogja győzni a gender ideológia önkényuralmát is.”

A teljes írás a linkre kattintva érhető el. 

Képek forrása: unsplash.com