A napokban Schmuck Erzsébet a Népszava hasábjain fordult nyílt levélben a kereszténydemokrata politikusokhoz, amelyben arra kérte őket, hogy támogassák pártjának a klímavédelemre irányuló lépéseit. Valójában az, amit a képviselő asszony kért, evidencia a keresztények számára, csak környezetvédelem helyett mi mindezt teremtésvédelemként nevezzük. Hetesi Zsoltot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának munkatársát megkérdeztük arról, hogy mit is jelent a teremtésvédelem, és hogyan kell eljárnia annak, aki nagyobb figyelmet kíván fordítani a körülöttünk lévő világa.
A teremtésvédelem a keresztény magatartás szerves részét képezi. Mindez a „Hajtsátok uralmatok alá a Földet” Bibliai parancsában fogalmazódik meg elsősorban, amely nemcsak a teremtett világ feletti uralmat, hanem egyben az azért való felelősséget is az ember kezébe adja.
A nyílt levélre adott válaszban mindezt a KDNP is hangsúlyozta. A párt közleményében kiemelte: „A teremtésvédelem minden keresztény ember számára lelkiismereti kérdés. Erre a Szentírás idevonatkozó parancsa szólít fel, amit így értelmezhetünk: Legyetek jó gazdái a világnak!”.
A teremtésvédelem kérdésének Ferenc pápa is különösen nagy hangsúlyt szentel, nem véletlen, hogy csíksomlyói látogatása előtt a gyulafehérvári püspökség arra buzdította a híveket, hogy faültetéssel ajándékozzák meg őt. Sőt, valójában mindez már XVI. Benedek pápasága idején elkezdődött, sokan már őt is „zöld pápaként” emlegették – nem érdemtelenül.
Hetesi Zsoltot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának munkatársát kérdeztük arról, hogy mit jelent a teremtésvédelem, és miként valósítható meg napjainkban. A kutató kérdésünkre elmondta: a teremtésvédelem keresztény elvek mentén kialakult, a katolicizmus köreiből származó eszmerendszer, amelyet egyre inkább magának vall minden keresztény felekezet.
Kifejtette: a teremtésvédelem az értékmegőrzést jelenti, annak jegyében, ahogy az a Teremtés Könyvében is meg van írva: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze”.
hirdetésAz őrzés által értékeinket – vagyis ebben az esetben a minket körülvevő természetet – próbáljuk meg továbbadni az utókornak. A művelés – eredeti latin nevén: cultivatio – során pedig mindehhez megpróbálunk hozzáadni is, az Istentől kapott lehetőségeinket hasznosítva, hogy az a világ jobbá váljon a mi jelenlétünk által is – fogalmazta meg.
Hozzátette, a mai ember elszakadt a természettől, mindez gyökeresen megváltoztatta az életünket. Azok a gyerekek, akik körülöttünk nőnek fel, ma már egyre kevésbé ismerik a természetet, emiatt elvesznek, és nincsenek igazán otthon a világban.
Szerinte arra kell törekednünk, hogy ismét egy pozitív kapcsolatot alakítsunk ki a természettel.
Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek 300 évet vissza kell menni és a földet kell művelni, de legalább arra törekednünk kell, hogy megismerjük a környezetünket – fejtette ki.
A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a mai körülmények között egyre nagyobb veszélyben van a minket körülvevő flóra és fauna. – Napjaink kapitalista világszemlélete sajnos úgy tekint a természetre, mint egy kizsákmányolandó erőforrásra. A piacgazdaság mézesmadzagja azonban olyan út felé húz minket, amely a pusztulás útja. Egész egyszerűen nem érzik a határokat az emberek, nem tudják korlátozni a saját törekvéseiket – mutatott rá.
Hangsúlyozta: ha a környezetet leromboljuk, akkor olyan kárt okozunk, amely helyrehozhatatlan. – Az emberek azt hiszik, hogy mindent lehet valamivel helyettesíteni. Azoknál a dolgoknál, amelyeket mi hozunk létre, ez még így is lehet, de a természet alkotásait tekintve téves ez az elképzelés – szögezte le.
Arra a kérdésünkre, hogy miként lehetne megfordítani ezeket a folyamatokat, úgy felelt: vannak apróbb lépések, amelyeket meg lehet tenni, de elsősorban az emberek mentalitásán kellene változtatni. – Nem elég az, ha elzárjuk a csöpögő csapot, lejjebb tekerjük a termosztátot, vagy kevesebbet autózunk.
Mindez mit sem ér, ha e lépések mögött nincs meg az alázat a teremtett világ felé – húzta alá.
Kifejtette: a hétköznapi életben nagyon sok apróság – mint például a kávézás – alapvetőnek számít az emberek számára, ha azonban nem vigyázunk a körülöttünk való világra, akkor könnyen lehet, hogy ez a jövőben nem így lesz. – Ma még nyilvánvaló számunkra az, hogy állandó és biztonságos környezetben élhetünk, és fenn tudjuk tartani magunkat. De ha úgy mennek tovább a dolgok, ahogy most zajlanak, akkor eljöhet az az világ, amikor ezek az evidenciák megkérdőjeleződnek – figyelmeztetett.
Szerinte azt, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, az önkéntes lemondás útján tudjuk elkerülni:
Ha saját magunk lemondunk néhány olyan dologról, amelyet tudunk nélkülözni, akkor elkerülhetjük azt, hogy sokkal több mindent elveszítsünk a jövőben – emelte ki Hetesi Zsolt.
