Érdekes jelenségre figyeltek fel az utóbbi években a Mount Everesten és Nepál több hegységének környékén is. Mint ismeretes, az első feljegyzett haláleset, vagyis 1922 óta legalább 200 ember halálát okozta a hegymászók álmát jelentő csúcs. Az eltűnt hegymászók holttesteire eddig senki sem bukkant rá, azonban korunk egyre nagyobb méreteket öltő veszélye, a globális felmelegedés következtében sorra kerülnek elő a jég fogságából.
Akárcsak a gleccserek, úgy olvadnak ki a testek hósírjaikból – az alacsony hőmérséklet garantálta a holttestek épségét hosszú éveken át. A sorra előbukkanó holttestek emlékeztetik a gyanútlan hegymászókat az előttük álló veszélyekre, azonban egyúttal nehéz feladatot adnak a nepáliaknak a halottak tisztelettel történő és biztonságos elszállítására.
Namche Bazaar kilátópont, Nepál
Ang Tshering serpa (a serpák egy hegyekben élő nepáli népcsoport tagjai), Nepál Hegymászó Egyesületének korábbi elnöke elmondta:
2008 óta a saját cége hét hegymászó halott testét hozta le, néhányan közülük az 1970-es évek brit expedíciójának áldozatai.
A Nepáli Nemzeti Hegyi Felderítők Szövetségét (NNMGA) egyre inkább aggasztja a jelenlegi helyzet, mivel semmilyen állami támogatást nem kapnak a testek elszállítására.
hirdetés– Így az egyetlen, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk terjeszteni az információkat, hogy koordinált módon lehessen kezelni a helyzetet
– mondta Sobit Kunwar, az NNMGA szóvivője. Hozzátette, az elsődleges problémát az éghajlatváltozás gyorsan befolyásoló következményei jelentik, amelyek rendkívül jelentősek az olyan éghajlat-specifikus környezetben, mint amilyenek például Nepál világhírű és nagy látogatottságú hegységei.
– Én magam az elmúlt években mintegy tíz halott testet találtam az Everest különböző helyszínein, és egyértelműen egyre több bukkan elő – mutatott rá.
Ang Tshering sherpa Sobit Kunwarral egyetértve megjegyezte, a globális felmelegedés miatt a gleccserek gyorsabban olvadnak, mint valaha, ez akár egy egész métert is jelenthet évente. Mint a CNN-nek elmondta, a legtöbb testet a városokba szállítják, azonban akiket nem tudnak lehozni a hegyekről, azokért imádkoznak, és kövekkel vagy hóval fedik el testüket.
Everest alaptábor, Khumjung, Nepál
1953-ban Edmund Hillary és Tenzing Norgay először jutottak fel a Mount Everest csúcsára, azóta pedig csaknem négyezren követték őket, azonban közülük nem mindenki tért vissza. Ezeknek a testeknek a felkutatása nemcsak nagyon nehéz, de drága és nagyon veszélyes is. A The Guardian szerint egy halott test lehozása akár 80 000 dollárba is kerülhet, és bár a nepáli törvények előírják az ehhez való állami segítségnyújtást, a gyakorlatban ez nem igazán valósul meg. A serpák a legtöbbször a holttestek mentését az erkölcsi felelősség érzete miatt a költségektől függetlenül is megteszik.
Nehéz eldönteni, hogyan viszonyuljunk ehhez az új jelenséghez. Egyrészt a globális felmelegedés, a klímaválság kérdésköre egyre aggasztóbbá, a jeges, havas területeken pedig egyre látványosabbá válik. Másrészt viszont a holttestek megtalálásával a hegyekben elhunytak hozzátartozói lehetőséget kapnak eltemetni szeretteiket, egyúttal megszűnik bizonytalanságuk is, melyet a testek eltűnése és meg nem találása okozott.
Képek forrása: unsplash.com
