A mostani kampányidőszak rávilágít az eddigi legerőteljesebb szakadásra az Európai Unió tagállamai között – egy olyan szembenállásra, ahol egyik oldalon a még szorosabb, föderálisabb Európában gondolkodók, másik oldalon a jelenlegi szuverén (nemzet)államokból álló együttműködésben hívők állnak – állítja Horváth-Sántha Hanga a Képmás.hu oldalán megjelent általunk szemlézett cikkében.
A törésvonal nem csupán Nyugat és Kelet között húzódik, hanem egybeesik az Unió gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett térségei közötti választóvonallal is – állítja a cikk szerzője, aki szerint a migrációpártiak leginkább azok az országok, akiknek jelentős része megegyezik a XX. század nagy gyarmatosítóinak körével, a világháborúk győzteseivel, és akik az elmúlt évtizedekben több millió embert fogadtak be volt gyarmataikról.
A szociáldemokrata, általában baloldali pártok népszerűségének nyugat-európai csökkenése az ideológiai megújulás elmaradásával magyarázható, amelyhez csak hozzájárultak a tömeges bevándorlás okozta súlyos társadalmi feszültségek – véli Horváth-Sántha Hanga.
Növekedni látszik a távolság a valóság és a politika által adott válaszok között. Emiatt, hogy
a kívánt pszichológiai és a retorikai hatást elérjék, a politikusok a hevesebb érzelmek kiváltására tesznek kísérletet: a nácizmust és a fasizmust idéző párhuzamokkal operálnak.
Egészen közeli példát hozhatunk erre Paul Lendvai legutóbbi, a Népszavában megjelent interjújából, amelyben veszélyként van feltüntetve a “nacionalista populizmus”, Olaszországban “még ott lebeg Mussolini árnyéka”, Orbán Viktort pedig – alattomos észrevétlenséggel – a szélsőjobboldaliakhoz sorolja át.
hirdetésCsak, hogy emlékezzünk: korábban a svéd szociális ügyekért felelős miniszter hasonlította a magyar kormány által beharagozott családpolitika újabb lépéseit a „harmincas évekhez” (értsd: Náci-Németország) – emlékeztet Horváth-Sántha Hanga.
Ilyen párhuzamokat vonni nemcsak durva relativizálása a történelemnek, hanem az említett időszakok áldozatainak politikai célokra történő cinikus felhasználása is egyben – véli a Képmás szerzője, aki szerint az ilyen kijelentés megsérti mindazon országok méltóságát is, akik mind a mai napig bőrükön érzik a világháború(k) következményeit.
Az pedig már egyenesen
gyomorforgató, amikor a bevándorlásellenes országokat képesek az antiszemitizmus vádjával illetni.
Aktuális felmérések szerint az európai antiszemiták jelentős része muzulmán hátterű, vagyis nem elhanyagolható arányban olyanok is érintettek, akiket Európa befogadott a liberális bevándorlási politikának köszönhetően – mutat rá a szerző.
A „jobboldali szellem” egyre kreatívabb és színesebb alkalmazása
nem más, mint annak a burkolt beismerése, hogy nincs több megalapozott érv, ami az adott politika folytatása mellett szólna
– összegez a szerző, aki úgy látja, ma azokat tekintik „az európai hazafiaknak”, akik majd megmentik a kontinenst a jobboldali szellemtől.
Forrás: Képmás, Népszava
