Kertész Imre tizennégy éves volt, amikor Auschwitzba, majd Buchenwaldba került, ahonnan a lágerek felszabadítása után került csak haza. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért irodalmi Nobel-díjat kapott. A Sorstalanság című műve 1975-ben jelent meg és magáról Auschwitzról szól, míg az 1990-ben kiadott Kaddis a meg nem született gyermekért arról, hogy miként lehet annak borzalmai után élni.

Lukács Sándor / Fotó: Vasarnap.hu

A kaddis egy ősi zsidó ima, amelyet a gyászolók tizenegy hónapon keresztül mondanak az elhunyt szeretteikért. Kertész Imre egy fájdalmas monológon keresztül keresi a válaszokat azokra a tragédiákra, amelyek az apaságról való lemondáshoz vezettek. Így születik meg az Ima.

„Auschwitzra nincs magyarázat.” Kertész Imre azt írja, a rosszra mindig van magyarázat, és amire nincs magyarázat, az éppenséggel jó. A regény egy mély és őszinte vallomás, amely fájdalmas, olykor ironikus, néha humoros, de mindenekelőtt nagyon bölcs felismerések sorozata. Mert Kertész nem azért ír, hogy az örömöt keresse, sokkal inkább azt a már-már elviselhetetlen fájdalmat, ami maga az igazság. „Hogy mi az igazság, írtam, a válasz oly egyszerű: az igazság az, ami fölemészt.”

hirdetés

Lukács Sándor / Fotó: Vasarnap.hu

Lukács Sándor személyesen is ismerte az írót, a valóságból tudott meríteni Kertész Imre megidézéséhez.  Általa érezzük, hogy ezek a gondolatok itt születnek meg, ebben a kis sötét teremben, ahol néha az elmúló gyermekhang csendül fel, de a gyerekszékre csak a felnőtt férfi fog leülni. Auschwitzot lehetetlen elfelejteni, és aki nem élte át, az sosem értheti meg, miért mond az író nemet a folytatásra, miért mond nemet a gyermekekre, és miért mond nemet a megváltásra. Nincs benne önsajnálat, sem pedig szentimentalizmus, sokkal inkább büszke hovatartozás – mint a lágert megjárt túlélő, a zsidósághoz tartozik.

„De érti-e?!, kiáltottam, csakis és kizárólag ebből az egyetlen szemszögből vagyok hajlandó zsidó lenni, kizárólag ebből az egyetlen szemszögből tekintem szerencsének, sőt különös szerencsének, sőt kegyelemnek, nem azt, hogy zsidó vagyok, mert fütyülök rá, kiáltottam, hogy mi vagyok, de azt, hogy megbélyegzett zsidóként Auschwitz-ban lehettem, és hogy a zsidóságom révén mégiscsak átéltem valamit, és a szemébe néztem valaminek, és tudok, egyszer s mindenkorra és visszavonhatatlanul tudok valamit, amiből nem engedek, soha nem engedek, kiáltottam.” 

Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért (részlet)

Lukács Sándor / Fotó: Vasarnap.hu

Kertész Imre regényét Lukács Sándor tolmácsolja, az előadást Vörös Róbert rendezte. A Kaddis a meg nem született gyermekért című előadást április 6-án mutatják be a Vígszínház Házi Színpadán.