Fehér Balázs Benő: „Elegáns és tabudöngető egyszerre”
– Miért ezt a darabot választottad?
– Megtetszett Orton világa. Mocskos, immorális embereket sorakoztat fel, és mindezt bohózati struktúrában írja meg, irodalmi nyelvezettel. Olyan bonyolult dramaturgiát használ, mint Feydeau, és olyan nyelven ír, mint Oscar Wilde. Elegáns, és tabudöntögető egyszerre. Kedvelem a humorát, ami abszurd, fekete, intellektuális és morbid. Nagy kihívás a színészeknek és nekem is, és Fekete Ádámnak is, aki újrafordította.
– Először rendezel a Tháliában. Milyen érzésekkel kezdted el a munkát?
– Minden próbafolyamatban hasonló stádiumokon megyek keresztül. Az olvasópróbától való rettegés, a színészekkel való ismerkedés öröme, néhány boldog nap amikor úgy érzem, hogy valamire rájöttem a darabbal kapcsolatban, majd a félelem, hogy nem értek semmit, aztán a főpróbahét, amikor már azon izgulok, hogy a nézők hogy fogják fogadni az előadást.
– „Amit a lakáj látott” a darab eredeti magyar címe. Miért változott meg?
– Nem akartuk, hogy egy ilyen archaikus foglalkozásnév szerepeljen a címben, mert azt gondoltuk, hogy elijesztheti a nézőket. A kulcslyukon át valami rejtett, titkos dologba való bepillantást sejtet, ezt akartuk erősíteni.
– Hogyan készülsz?
– Sokszor elolvasom a darabot, elemzem mondatról mondatra, jegyzeteket készítek, próbálom vizualizálni a jeleneteket. A legnagyobb feladat a darabhoz megfelelő színházi nyelv megtalálása. Díszlet, jelmez, zene, színészi játékmód. A lehető legtöbb előadást megnézem az adott színházban, ahol dolgozom, hogy megismerjem a színészeket, hogy lássam, hogy játszanak, miből dolgoznak, mert az segít, már a készülésben is, és később abban is, hogy célravezetőbben tudjak instruálni.
