Didier Reynders belga, Stef Blok holland külügyminiszter, és Michael Roth német EU államtitkár összefogtak és nem akármilyen írást közöltek közösen a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung) március 20-i számában. Arra keresik a választ, hogyan lehetne még inkább nyugat-európaira szabni az Európai Uniót: a működését, az EU 27 – bár, ha a britek így folytatják EU28 – kormányait, és úgy általában a kontinens mindennapjait. Öröm az ürömben, hogy a közös cikk címe legalább nem rejteget zsákbamacskát: „Vizsgáljuk meg mindegyik EU-tagországban a jogállamiságot.”
„Egyfajta európai ’Way of Life’ és egy európai identitás kezdeményei jöttek létre.”
A cikk ugyan tartalmaz egy-egy erősebb mondatot, de az érvelésében nincsen semmi új. A szerzők abból a felvetésből indulnak ki, hogy a Lisszaboni-szerződés, mivel rögtön a 2. cikkében rögzíti az európai alapértékeket, az máris egyfajta fundamentum.
„Európát a belső piaca a világ egyik legvonzóbb és legmódosabb pontjává tette. A közös kül- és biztonságpolitika révén erős lett a hangunk a világban. De ami az EU-t valóban egyedivé teszi, az az értékközösségünk. Ennek köszönhetően mi, európaiak az elmúlt évtizedekben közelebb kerültünk egymáshoz, mint korábban bármikor, és a történelmünk leghosszabb béke-időszakát élvezzük. Ezzel már egyfajta európai ’Way of Life’ és egy európai identitás kezdeményei jöttek létre.”
A jogi fakultás szerelmeseinek – a teljesség igénye nélkül – előbb felsorolják az Európai Unió alapértékeit, majd egy bakugrással kikötnek John Locke hűtőmágnes bölcsességénél.
hirdetés„Mindenütt, ahol a törvény végződik, ott a zsarnokság kezdődik.”
Reynders, Blok és Roth szerint „néhányan a jogállamiságot a „garancia garanciájának” nevezték: olyan védelmi intézkedésként funkcionál, ami lehetővé teszi a demokráciáknak, hogy megfelelően működjenek. Biztosítja, hogy a polgárok és a vállalkozások a jogaikat független bíróságok előtt képviseljék. Valóban: a jogállamiság a társadalmunk alapja.”
E szép szavakkal nehéz vitába szállni. Bárcsak ne folytatták volna oly hevesen. Persze, akkor mi se számoltunk volna be cikkről, s az abban leírt tünetegyüttesről, amit e gondolatok végső soron magukban rejtenek. Többek közt arról, hogy nem nyugszanak nyugaton, míg a kontinensen mindenki úgy nem lépked, ahogy azt illőnek találják. Talán ezért is maradt ki az írásból az Európai Unió jelmondata: Egység a sokféleségben.
Mint írják: „…többet kell tennünk azért, hogy azt az alapvető szerepet, amit a jogállamiság játszik az EU-ban, elismerjék. Több figyelmet kell szentelnünk neki. Ami még mindig hiányzik, az a rendszeres párbeszéd a tagországok között a jogállamiság működéséről a társadalmainkban. Felfogásunk szerint egy új mechanizmust kell létrehozni, amely inkluzív és nyílt párbeszédet tesz lehetővé.”
Ennek megvalósítása érdekében a szerzők „egy időszakos jogállamisági felülvizsgálati (peer-review) mechanizmus létrehozását” javasolják.
Magyarán szorosabb póráz, és egy új csattanósabb ostor, aminek jogállamiság a neve. Ezt óhajtja a vasfüggönytől nyugatra szocializálódott három politikus. Bár ők ennél némiképp körmönfontabban fogalmaznak. „Egy ilyen mechanizmus lehetővé tenné, hogy egyenjogú és rendszeres párbeszédet folytassunk a jogállamiság védelmére és elősegítésére minden tagországban – ezzel komoly hiányosságot szüntetnénk meg az EU eszköztárában, és a mechanizmus megteremtené a lehetőséget a legjobb gyakorlatok cseréjére. ”
Ne legyenek illúzióink, a szerzők is tudatában vannak annak, hogy egyes tagállamokba ismét tankkal kellene bemasírozni, hogy ezt a jogállamiságnak nevezett puhadiktatúrát bevezessék az EU alapértékeivel feldíszített gazdasági értékközösségbe. Máskülönben nem zárták volna ily triviálisan soraikat:
„Meggyőződésünk, hogy két hónappal az EP-választás előtt ezzel fontos jelzést küldünk. Tartozunk ezzel a polgárainknak.”
Forrás: Frankfurter Allgemeine Zeitung
