Sebő Ferenc: Van mit átmenteni!
Jó, hogy a magyar közönség lát valamit abból a munkából, amit már sok százezernyi fiatal csinál, és ami párját ritkítja Európában is: hogy egy ilyen kis ország fiataljai bennszülött kultúrával szórakoznak, nem pedig iparilag rájuk nyomott termékekkel – nyilatkozta a Mandinernek Sebő Ferenc a Felszállott a páva kapcsán. Az énekes, dalszerző, népzenekutató a vele készített nagyinterjúban kifejtette: „most, amikor egész Európa liheg és kapkod, hogy van-e identitása, akkor nekünk nagyon jó ajánlataink vannak, mert mi sok szép dolgot megőriztünk ebből az európai identitásalakító anyagokból”. 
A televíziós vetélkedővel kapcsolatban Sebő úgy fogalmazott: „a versenyszellem nagy hátránya, hogy igazságtalan módon olyanokat is ki kellett ejteni, akik nagyon jók voltak. Mindazok, akik eddig kedvtelésből csinálták, most kaphattak egy jó nagy kudarcélményt. Én nem gondolom, hogy a népzenének, néptáncnak csak a pódiumon avagy csak a versenyben és csak a piacon volna helye.
Legnagyobb értéke abban van, ha önmagáért csináljuk”.
Ugyanakkor – mint mondja – a Felszállott a páva nagy segítséget jelent a népzene népszerűsítésében. „Sokan egyre természetesebbnek veszik a népzenét, nem az van, mint a mi időnkben, hogy jaj, népzene…” – mondja, majd összehasonlításként hozzáteszi: „egy trendi popzene általában öt-hat évig bírja, mi viszont már negyven éve jelen vagyunk”.
S hogy milyen komoly dolgokról is szól a táncházmozgalom, Sebő kifejti; „a kommunikációnak évezredeken keresztül három fontos pillére volt: a beszéd, a zene és a tánc. Ez szentháromság volt, egyik sem létezett ezen kívül. Mindegyikkel valami más tartalmat lehetett kifejezni. A táncon keresztül szinte azt is megtudta egymásról egy fiatal pár, hogy kibírják-e egymást egy életen keresztül vagy sem”.
A beszélgetés során, Szilvay Gergelynek válaszolva kitért arra is, hogy a hagyomány továbbadásának több módja van. „Épp mi hangsúlyoztuk, hogy a szájhagyomány milyen fontos. Hogy ne higgyük el, hogy minden le van írva. Minden írás mögött ott kell, hogy legyen a szájhagyomány is, mert igazából csak azzal együtt lehet értelmezni”.
Az értékmentés kapcsán Sebő Ferenc arról beszélt, szerinte a nyelvet lehet átmenteni. „Nem a fényképet a falon, hanem a fényképezést. Az alapanyagot és a technikát. Hogy tápláljuk és hordozóanyaggal lássuk el önkifejezési képességeinket már gyermekkortól kezdve”.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Fotó: MTI/ Kovács Tamás, Médiaklikk.
