Baán Izsák: A böjtre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk

Az ember a böjtben felfedezi, hogy függőségi viszonyban van, hogy étel nélkül képtelen élni, hogy bár sokszor azt gondolja, hogy nincs előtte lehetetlen, valójában léte ebben a világban törékeny és sebezhető – mutat rá a nagyböjt lelki aspektusainak egyikére a bencés szerzetes.

A haláltól való félelem se nem rossz, se nem jó, egyszerűen a véges emberi természethez tartozik – mondja a Magyar Nemzetnek adott interjúban Baán Izsák. A nagyböjt kezdetén nyilatkozó bencés szerzetes rámutat: a mai ember földi halhatatlanságra törekszik, kultúránkra a halál tagadása jellemző. Az egyház csupán arra emlékeztet a hamvazószerdai szavakkal – „emlékezzél, hogy porból vagy és porrá leszel” –, hogy nem várhatunk ettől az élettől mindent, hogy cselekedeteink valódi értéke csak a végső perspektívából ítélhető meg. 

Elkerülhetetlen az életben, hogy elveszítünk számunkra fontos dolgokat, lehetőségeket, személyeket. Ezekkel együtt gyakran a biztonságérzetünket, egyensúlyunkat is. A vesztesé­geinknek értelmet ad, ha áldozatként tekintünk rájuk, ha oda tudjuk adni szeretetből. Ez a nagyböjt lényege: „a Lélek örömében” lemondani valamiről – mondja Baán Izsák. 

Arra bátorít, hogy ne azért böjtöljünk, mert Isten kedvét leli abban, ha sanyargatjuk magunkat, ne is azért, mert ezzel szeretnénk őt megnyerni, hiszen Istennek nincs szüksége a böjtünkre.Ellenkezőleg: a böjtre nekünk van szükségünk. Mint mondja,

a böjt alázatossá teszi a lelket.

A hagyományos böjti lemondások mellett Baán Izsák újabb tippeket ad az olvasóknak. Úgy látja, negyven napra elhagyni a panaszkodást, kiszállni a közösségi médiá­ból, lemondani a nassolásról, autó helyett tömegközlekedni, mind jó alternatívái lehetnek a klasszikus böjti formáknak.

A teljes interjú a Magyar Nemzet online kiadásában olvasható.

A kép forrása a Pécsi Egyházmegye.

Iratkozzon fel hírlevelünkre