58,6 tonna szén-dioxid vs. gyermek
„Mert a gyerek a legnagyobb csoda, az élet egyetlen értelme.”
A Lund és a British Columbia Egyetem kutatói, Kimberly Nicholas és Seth Wynes feltehetően nem ismerik Márai Sándor fenti mondatát, mert ha ismernék, nem állítanák, illetve nem így állítanák be, nem ilyen kontextusba helyeznék a gyermekáldást.
Az ő számításuk szerint ugyanis minden meg nem született gyermek 58,6 tonnával csökkenti egy család éves üvegházgáz-kibocsátását,
ami sokszorosa az utazási, étkezési, állattartási változtatásból származó nyereségnek. És sokszorosa, amit újrahasznosítással vagy energiatakarékos fogyasztók beállításával el lehetne érni.
De mi az a karbonlábnyom, amelynek nagyságát ily módon csökkenteni lehetne?
A karbonlábnyom azt mutatja, hogy például egy ember életmódja, egy termék életciklusa, egy vállalat tevékenysége mennyi közvetlen és közvetett üvegházgáz-kibocsátással jár. Mértékegysége a szén-dioxid-egyenérték (CO2e), ami az összes üvegházhatású gáz (metán, dinitrogén-oxid, F-gázok stb.) kibocsátását magában foglalja. Minél nagyobb valamilyen tevékenység vagy egyén, közösség, társadalom karbonlábnyoma, annál nagyobb annak felmelegítő hatása az éghajlatra.
A kutatópáros két évvel ezelőtt publikált elemzésének a családvédelmi akcióterv, a gyermekvállalás ösztönzése miatt lett nálunk újból hírértéke. Ismeretes, Annika Strandhäll svéd miniszter, de több sajtótermék is hisztérikus vádakkal illette a magyar kormányt, amiért segíteni merészeli a gyermekre vágyó szülőket. „Riasztó, ami Magyarországon történik. Most azt akarja Orbán, hogy több »igazi« magyar gyermek szülessen” – írta Twitter-üzenetében, ahogy azt is, hogy mindez „a 30-as évek Németországát idézi, és a kormány kihasználja a magyar nőket.”
Előző cikkeink e témában:
2019.02.16. – Novák Katalin bocsánatkérést vár el a svéd minisztertől
2019.02.17. – Miből indult ki a nácikat hallucináló svéd miniszter?
2019.02.20. – Svéd külügyminisztérium: személyeskedés nélkül kell politikai vitát folytatni
2019.02.20. – Fricz Tamás: Mi tesszük a magunk dolgát, Svédországnak is ez lenne a dolga
A Lund Egyetem kutatási eredménye azonban még tovább rontja a rólunk alkotott képet, hiszen már nem csak „fasisztanácik” vagyunk, hanem környezetszennyezők is, ha több gyermek vállalására buzdítjuk a házaspárokat.
A gyermekek ökológiai lábnyoma
De térjünk vissza a kutatási eredményekhez, illetve az ezek nyomán megfogalmazott javaslatokra! Négy, széles körben alkalmazható, nagy hatású intézkedést indítványoztak, amelyek hozzájárulhatnak a rendszerszintű változásokhoz, és jelentősen csökkentik a háztartások éves kibocsátását.
Ezek: a gyermekvállalás visszafogása, az autóhasználatról, a repülőutakról való lemondás, az étkezési átállás (mindenevőből vegánra vagy vegetarianizmusra). Táblázatukban benne van még a kutyatartás megszüntetése, de ezt valamiért nem tartották annyira fontosnak, hogy külön is foglalkozzanak vele.
Ahogyan ez az alábbiakban is látható, a kevesebb gyermek négyszer több megtakarítást eredményezne, mint az összes többi életmódhatás együttvéve.
Számításuk azonban hibás
Először is „kifelejtették” a háztartások működtetéséből származó többi terhelést: a fűtést, az elektromos áramfelhasználást (világítás, légkondicionálás, hűtés stb.), a hulladékot (ételmaradék, szennyvíz stb.), amelyek a gyermektelen családok fogyasztási szerkezetében is megtalálhatók.
Másodszor, és ez a fontosabb, élőlények okozta terhelést egyszerűen nem lehet, sőt nem szabad ily’ módon kalkulálni, még akkor sem, ha a túlnépesedés és az üvegházhatású anyagok növekménye között kétségtelenül van összefüggés. Ha így számolnánk, akkor környezetvédelmi megfontolásból – még kimondani is szörnyű – a népirtások is igazolhatók lennének! Kevesebb ember, kevesebb szennyezés, ugye?
Nehogy azt higgyük, hogy ez nem fordult már meg egyes emberek fejében. Amerikában például alakult egy mozgalom, amelyik éppen ezt a jelmondatot tűzte zászlajára.
Az emberi faj önkéntes megszüntetése
A VHMT mozgalom célja emberi faj megszüntetése, de mivel ez nem megy, legalább ritkítása.
Szlogenjük: „az emberi faj fokozatos, önkéntes megszüntetése lehetővé teszi, hogy a Föld bioszférája visszanyerje egészségét. A kisebb népsűrűség megszünteti a zsúfoltságot és az erőforráshiányt”.
Globális szinten a túlnépesedés valós probléma, de a mi régiónkban semmiképp. Európa ugyanis éppen az ellenkezőjétől szenved. A fejlett országok többségében még az egyszerű reprodukció sincs biztosítva, kevés gyermek születik, a társadalom vészesen elöregszik.
Akik tehát a gyermekszám csökkentése mellett érvelnek, saját maguk halálos ítéletének mielőbbi végrehajtásáért küzdenek. Szerencsére ezek a próbálkozások alig érik el a normális emberek ingerküszöbét, megmaradnak a szakállas nők, a háromlábú borjak és más furcsa képződmények világában.
Nyilas György
szociológus
