Nyolcan vehettek át elismerést a keresztény könnyűzene ünnepén, a Szikra Gálán. A 2019-es Szikra-díjat öt kategóriában adták át, emellett egy közönségdíjat, egy életműdíjat és egy különdíjat is odaítélt a szakmai zsűri a Várkert Bazárban megrendezett eseményen. A legjobb videoklip kategória győztese Pátkai Benjamin és Petrőcz Raffael lett, a Hidden Kingdom „Idő"” című dalának videoklipjéért. A videoklip kategóriáért felelős Madarász Isti filmrendezővel beszélgettünk a jó alkotásokról.
– Szüksége van a keresztény könnyűzenének képi megjelenítésre?
– Nagyon vizuális világban élünk, számtalan kép és videó zúdul az emberekre nap mint nap. Az én gyerekeim is a YouTube-on hallgatnak zenét. Az emberek ezt szokták meg, folyton néznek valamit telefonon, tableten, bármin. A képi megjelenítésben a keresztények egy kicsit lemaradtak.
– Akkor mégis miért látunk klipeket is a keresztény dalok mellett?
– Kényszerűségből, mert úgy érzik, hogy kéne készíteni a dalhoz valamilyen klipet, mert különben nem lehet feltenni a videómegosztó helyekre. Pedig a zene erőssége mellett a képeknek is nagy szerepe lehet. A képek megmaradnak, értelmezni tudják a dalt. Akár feljebb emelni vagy adott esetben árnyalni az üzenetét.
hirdetésHa egy jó klipet teszünk a dal mellé, megsokszorozza annak hatását.
– Nem tudja félrevinni az eredeti jelentést?
– A kép ugyanarra képes, mint a dalszöveg. Vannak olyan keresztény dalok, amelyek nem szókimondóak. Ezeket például meg lehet olyan képekkel erősíteni, amelyek kiemelik a mögöttes üzenetet. De a fordított esetre is igaz ez. Ha valami nagyon direkt, ott jól jöhet egy óvatos képi árnyalás.
Ha nem mindig vérző kezű Krisztust mutatsz, hanem mondjuk emberi kapcsolatokat, akkor sokan könnyebben be tudják fogadni ugyanazt a mondanivalót.
Ez pontosan olyan réteg, mint a dal szövege. Erősíthetik és akár ki is olthatják egymást. Ezzel lehet játszani.
Madarász Isti filmrendező (bal oldalon) átadja az alkotóknak a Szikra-díjat a Hidden Kingdom „Idő” című dalának videoklipjéért. (Fotó: Baksa Gábor)
– Milyen volt a 2019-es Szikra-díjon a felhozatal a képi megjelenítés kategóriában?
– Az idei Szikrára nem érkezett túl sok jó klip. Kifejezetten erős lemaradásban vagyunk ezen a téren. Ám én tudok olyan klipről is, ami nagyon jó, mégsem nevezték be. A Szikrának is van ebben felelőssége. Határozottabban kell képviselni azt, hogy „ha csináltál valami jót, akkor küldd be ide”, hogy mi is kicsit közelebb tudjuk vinni a világi szakma felé. Ha majd a Szikra szépen kinövi magát, akkor biztosan megéri majd ide nevezni. Talán nem olyan lesz, mint mondjuk a Grammy, de valami hasonló. Ha valaki pusztán jelölt, már annak is nagyon komoly rangja lesz.
– Egyesek visszahúzódnak a nevezéstől, arra hivatkozva, hogy a keresztények ne versengjenek egymással, és ezt a szeretettel indokolják.
– Bennünk, keresztényekben van egy furcsa alázatoskodás, emiatt óvjuk magunkat az egymással való megmérettetéstől, amely valójában a fejlődés előtt tudna utat nyitni.
Nem kell szégyellni ezt az egészséges versenyt, amely leginkább tükröt tart elénk, és szintet mutat. A keresztény könnyűzene is tulajdonképpen alkotóművészet.
Az előadók, a szerzők ugyanúgy keresik a közönség kegyeit még akkor is, ha dicsőítő dalokról van szó. Olyat akarnak írni, amely nemcsak az Istennek kedves, hanem az emberek számára is. Azért, hogy akik hallgatják, tudják énekelni, a sajátjuk legyen, amelyben otthon van a lelkük.
– Az öt helyre csak hármat jelölt a zsűri. Nem volt elég beküldött pályamű?
– Voltak jobb dalok és kevésbé jók is. A klipeket illetően kicsit csalódott volt a zsűri. Ezt akartuk jelezni azzal is, hogy ebben a kategóriában nem öt jelöltet állítottunk, hanem csak hármat. Azt üzentük ezzel, hogy itt még van hely a jó klipeknek. Akik jelölve lettek, tényleg nagyon jók. Volt olyan, amelyiknél az volt bennem, miért nem engem kértek fel az elkészítésére, mert én is szívesen megcsináltam volna. Nem baj, ha egy kicsit noszogatjuk, szurkáljuk egymást, hogy csináljunk jobbat.
A Szikrának is az lenne a lényege, hogy minél több előadót inspiráljon arra, hogy jobbat alkosson.
– Mi kell egy jó kliphez: pénz vagy ötlet?
– Ötlet. Ez hiányzik a legtöbbször. A pénz az jó, ha van. Ám
nem feltétlenül attól lesz jó egy klip, hogy sok pénz van benne.
Ma már tényleg ott tartunk, hogy a legtöbb telefonnal tökéletes képet lehet készíteni, számos laptopon már filmet lehet vágni. Ami továbbra is a legfontosabb: az ötlet.
– Ötlettelenek a keresztény klipek?
– Túl kellene már azon lépnünk, hogy az Isten teremtette gyönyörű természetben sétálunk mosolyogva, vagy a búzamező közepében énekelünk… Ezek mozgóképes igekártyák: kismadárral és szépen hajló fűvel. Nem érnek célt. Ennél azért van bennünk több.
– A humor is belefér?
– Hát persze! De jó lenne! Engem az izgat a legjobban, amikor túl tudunk lépni a keresztény kliséken. Nagyon szeretem az olyan keresztény klipeket, amelyeket, ha lehalkítok, nem mondom meg, hogy az keresztény üzenetű. Inkább csak azt látom, hogy valamiért érdekes vizuálisan.
Személy szerint nagyon szeretem a képi humort. Ugyanez igaz a dalszövegekre. Hol vannak a humoros keresztény dalok?
A legtöbbször hirtelen kegyessé válunk, és meg akarunk valamilyen áhítatos elvárásnak felelni. Ám nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni.
– Az sem baj, ha megbotránkoztató?
– Természetesen ne csináljunk olyat, ami megbotránkoztat. De azért elég széles spektrumon mozoghatunk alkotás közben. Fájlalom, hogy ezen a széles skálán a keresztények nagyon csak a közepén helyezkednek el, ahol mosolygunk, kicsit fennakad a szemünk, kezünket az ég felé emelve sétálunk a természetben. Rengeteg ilyen keresztény klip van. És ezek sem olcsók, cserébe viszont ötlettelenek. Van még hova fejlődnünk. Érdemes megpróbálni.
