1867. február 17-én, 152 évvel ezelőtt nevezte ki Ferenc József miniszterelnökké Andrássy Gyulát, mindez a kiegyezés létrejöttének egy fontos állomását jelentette, A létrejövő kompromisszum az elkövetkező évtizedek során biztosította a magyarság fejlődését és önrendelkezését.
Az 1860-as évek derekán a Habsburgok által uralt Magyarországon egyre instabilabbá vált a helyzet. A bécsi udvar joggal tarthatott attól, hogy Magyarországon 1848-hoz hasonlóan ismét kitör egy forradalom és szabadságharc: a magyarok elégedetlensége, illetve a Kossuth által vezetett emigráció tevékenysége továbbra is fenntartotta ezt a lehetőséget.
Ennek elkerülésére Ferenc József hajlandónak mutatkozott engedni korábbi, konzervatív elveiből és komoly gesztusokat tett a magyarság részére. A párbeszédet az uralkodó és a magyarság közt Deák Ferenc 1865 húsvétján írt cikke nyitotta meg újra, ahol „a haza bölcse” a Pragmatica Sanctioból kiindulva építette fel a birodalom belső átalakításának lehetőségét. Még ugyanennek az évnek a végén ismételten összehívták az országgyűlést is.
A magyarok alkupozícióját javította az is, hogy 1866-ban Königgrätz-nél az osztrák seregek súlyos vereséget szenvedtek Poroszországtól – elsősorban amiatt, hogy míg a poroszok már az új, “hátultöltős” lőfegyverekkel harcoltak, az osztrákok még mindig a régi, “elöltöltős” lőfegyvereket használták. A poroszok a csata után elfogadták a felajánlott békejobbot, az ajánlat jól láttatta az osztrákok gyengeségét.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az uralkodó és a bécsi udvar kompromisszumkész maradjon a tárgyalások során. Az első, igazán komoly lépés 1867 februárjában történt, amikor sor került Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezésére. Ekkor még az uralkodó a korábban érvénytelenített, ’48-as törvényekre hivatkozva tette meg ezt, mivel a dualista osztrák-magyar viszonyrendszert szabályozó törvények később készültek el.
Andrássyt Deák Ferenc javasolta a miniszterelnöki posztra abból a megfontolásból, hogy lehetséges jelöltként személyét a széttagolt magyar politikai életben többé-kevésbé mindenki elfogadta.
hirdetésAndrássy Gyulát a forradalom és szabadságharc leverése után 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották. A kisebb megszakításokkal a francia fővárosban tartózkodó, a társasági élet egyik kedvencének számító Andrássyt kora egyik legszebb férfijának tartották. A párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették.
Az Andrássy-kormány tagjai. Forrás: Wikimedia Commons
A két birodalom viszonyát szabályozó Kiegyezési Törvény 1867. június 8-án, Ferenc József koronázásakor lépett érvénybe. Ennek révén egy dualista állam, az Osztrák-Magyar Monarchia jött létre.
Az 1867-ben elkészült kiegyezési törvény első oldala. Forrás: Wikimedia Commons
A kiegyezés kapcsán már az 1860-as évek során is felmerültek kritikák – a legismertebb ezek közül a Kossuth által írt Kasszandra-levél. Mindazonáltal azt leszögezhetjük, hogy a kiegyezés egy reális, a magyarság érdekeit szolgáló kompromisszum volt. A kísérlet az elkövetkező évtizedek próbáját is kiállta . Az első világháborúban elszenvedett katonai vereség után következett be az a válság, amely az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését eredményezte.
Sok kritika éri manapság a kiegyezést, de ha abból a szempontból nézzük a dolgokat, hogy 51 éven át biztosította az állam stabilitását, akkor azért valamelyest más megvilágításba kerülnek a dolgok. Az 1848 utáni magyar történelemben egyelőre még nem volt olyan korszak, amelynek során ennyi éven keresztül biztosítva volt a nemzet stabilitása, fejlődése.
(Forrás: rubicon.hu, ujkor.hu. Fotó: Wikimedia Commons)
