A Kivonulás könyve előírja az elsőszülött bemutatását és megváltását a templomban.

A zsidók törvénye szerint minden elsőszülött fiút Istennek kellett szentelni, illetve megváltani kellett. (Kiv 13,13).

Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása, hiszen ez szimbolizálja Jézus Krisztust: a teremtetlen Fényt.

Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele. (Lk 2,22-40)

Azonban a hagyomány szerint nemcsak Jézus ünnepe mindez, hanem Máriáé is. Mi magyarok a mai napig Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeként hivatkozunk rá, szokták még e jeles alkalmat Mária megtisztulása névvel is illetni.

E jeles napon a katolikus hívek szentmisén égő gyertyákkal vesznek részt, majd gyertyaszentelést követően körmenetet tartanak.

Jézus bemutatásának ünneplése egyébként már a IV. századtól kezdve általános volt. Az egyházszakadás következtében a 10. századtól a nyugati keresztények egyre inkább Mária tisztulásával azonosítják az ünnepet. Míg a keleti keresztények kezdetektől az Úr ünnepeként tartják számon a napot. A görög liturgia a találkozás ünnepének nevezi, mert ekkor találkozott Krisztus az emberiséggel Simeon és Anna prófétaasszony személyében.

Forrás:nyirgorkat.hu

Csak jóval később a 1962. október 11-én kezdődő, II. Vatikáni Zsinat alatt mondták ki hivatalosan, hogy egyértelműen az Úr ünnepei közé tartozik, annak ellenére, hogy a szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legkorábbi forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul.

Szent II. János Pál pápa végül 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává.

A paraszti kultúrában a szentelt gyertya a születéstől a halálig kísérte az embert. Gyertyát gyújtottak az újszülött mellett, a súlyos beteg és a haldokló kezébe is ezt adták.

Most bocsátod el, Uram, szolgádat,

a te igéd szerint békességben,

mert látták szemeim üdvösségedet,

melyet minden nép színe előtt készítettél,

világosságul a nemzetek megvilágosítására

és dicsőségére népednek, Izraelnek.

Simeon hálaének

Forrás: Magyar Kurír, MTI; Kiemelt kép:praytellblog.com