Gyertyaszentelő napja nemcsak egyházi ünnep, de fontos időjárási megfigyeléseket is kötnek február másodikához.
Ezen a napon mutatták be Jézust szülei a jeruzsálemi templomban, ahogyan a hagyomány is megkövetelte. A szülők galamb és gerlice fiókákat áldoztak a templomban, ezzel is felajánlották fiúkat az Úrnak.
Mivel a negyedik századtól Jézus születését december 25-én kezdték ünnepelni, február másodikára helyezték át a templomban való bemutatásról szóló ünnepet. Jézus ekkor találkozott az agg Simeonnal és Anna prófétaasszonnyal, általuk az emberiséggel, akikért megtestesült.
A magyar egyházközségekben ekkor szokás gyertyát szentelni — innen ered az ünnep megnevezése is. A hagyomány szerint a világ világosságát szimbolizáló gyertyát szentelik meg ezen a napon. A viasz szimbolizálja a gyertyában Krisztus testét, a kanóc jelképezi a lelkét, illetve istenségének ragyogását a gyertya fénye hordozza magában. Amikor év közben jöttek a nagy idők — ahogy a régiek mondták — a szentelt gyertya meggyújtásával elűzték a veszedelmet, a mindent felemésztő villámcsapásokat.
A magyar néphagyományban a gyertyának különösen fontos jelentőséget tulajdonítottak. Régen, ha gyermek született a családban, a szentelt gyertya születésétől egészen a keresztelés napjáig az újszülött mellett világított. A régiek még tartották a szokást (egyes vidékeken ez máig él), hogy a keresztelőn kapott gyertya kísérte az embert a különböző ünnepein: az elsőáldozáskor, a bérmáláskor, esküvője napján és végül a temetésén is azok a gyertyák égtek a koporsó mellett.
Az ősök még tartották a szokást, hogy a gyermekágyon túl, amikor a fiatal édesanya először ment templomba, gyertyát kellett vinnie a kezében. De a súlyos betegek mellett is szentelt gyertyát égettek, vagy sok esetben a haldokló mellett is reménysugárként ott volt a szentelt gyertya.
hirdetésMiként számos más egyházi, illetve népi ünnephez kötnek időjárási megfigyelést és jóslást, úgy ez az ünnep sem maradhat ki a sorból. Úgy tartják, hogy:
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél.
A megfigyelésen nyugvó hiedelem szerint, ha ezen a napon a medve előjön barlangjából, s ha meglátja az árnyékát — azaz süt a nap — még negyven napig visszatér a téli álmához. Ez azt jelenti, hogy még negyven napig tartani fog a hideg, és soká jön a tavasz. De ha borús az idő, hamar tavaszra fordulnak a napok. Egy szó mint száz, már február elején a friss zöld fű, a virágok illata után vágyik az ember, és a medvére hárítja a terhet, hogy jó hírt hozva, lehetőleg legyen a tavasz hírnöke.
