Szalézi Szent Ferenc ünnepe van: az 1576-ban született francia püspök, vallási író az újságírók, a szerkesztők, az írók és egyúttal a katolikus sajtó védőszentje. Az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2001 óta éves ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért – a díjakat minden évben ezen a napon adják át.
Szalézi Ferenc Bonaventura ősi savoyai nemességhez tartozó, hithű katolikus család sarjaként született a Thorens-hez közeli sales-i kastélyban 1567. augusztus 21-én. A jezsuitáknál tanult Párizsban, ám az apja 1588-ban a vallásháborúk miatt hazarendelte és Padovába küldte jogot tanulni, ahol ő teológiával is foglalkozni kezdett.
Huszonnégy évesen jogi doktorátust szerzett, majd egy római és loretói zarándoklat után szilárdan elhatározta, hogy a papi hivatást választja. Terve a család makacs ellenállásába ütközött, szigorukon csak az enyhített, amikor nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok elintézte, hogy pápai kinevező okmányt kapjon a fiatalember: ezzel az egyházmegye második legmagasabb rangját, a genfi Szent Péter káptalan préposti címét kapta meg. 1593. december 18-án szentelték pappá.
Először egy erőszakkal kálvinista hitre térített terület lelkipásztori feladatait bízták rá. A katolikus hitélet visszaállítása érdekében nyilvános vitákat tartott, röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen gyűjtött egybe. Első művét A Szent Kereszt zászlajának védelme címmel adta ki.
Forrás: szaleziak.hu
Titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Théodore de Béze teológussal párbeszédet folytasson a hitről. Sikereit látva, a genfi püspök kezdeményezésére VIII. Kelemen pápa kinevezte a város segédpüspökévé, majd 1602-ben püspökké tette meg.
Püspöki székhelye a kálvinista reformáció miatt Annecyben volt. Azon fáradozott, hogy a lehető legjobban lássa el lelkipásztori feladatait, sokat tett egyházkerülete újjászervezéséért, és fontos politikai közvetítőszerepet játszott.
hirdetésLeveleiből és kisebb értekezéseiből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, állította össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filotea (A jámborság útja) című művét. A könyv 1608-ban jelent meg, és akkora sikert aratott, hogy élete során még negyvenszer adták ki. A mű napjainkban is a katolikus morálteológia és a spirituális irodalom egyik klasszikusának számít.
A dijoni Chantal asszonyhoz – ő a későbbi Szent Johanna Franciska – fűződő mély és bensőséges barátsága segítette abban, hogy megvalósíthassa egyik legkedvesebb tervét: egy kontemplatív női szerzet alapítását, amelynek nincs szigorú klauzúrája – azaz külvilágtól elzárt része –, és tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Nem a külső szigort, hanem a belső önátadást hangsúlyozta, a lelkiség alapvető vonásaként az alázatot és a szelídséget jelölve meg.
Chantal asszony és két társa 1610 júniusában kezdte meg a közös életet a Szalézi Ferenc adta szabályok szerint Annecyben. Az úgynevezett vizitációs nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. Később formális szerzetesrenddé alakultak, pápai klauzúrával, ünnepélyes fogadalommal.
Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Johanna Franciska emlékérem, 1867. Forrás: wikipedia.org
A Szűz Mária Látogatásáról nevezett (Vizitációs) Rend ma is teljesen kontemplatív és monasztikus rend. Magyarországon 1928. augusztus 26-án Érden nyílt meg első kolostora. A kommunista diktatúra idején betiltották, 1996 óta Budakeszin működik újra a közösség, tagjai jórészt nyugdíjasok.
Ferenc a vizitációs nővérekkel fenntartott kapcsolatának tapasztalatait egységes tanításban foglalta össze, s ezt jegyezte le az Értekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkájában. A könyv 1616. júliusi kiadása egybeesett belső lelki életének fordulatával, ettől kezdve még aszketikusabb életet élt.
1622-ben Avignonba kellett kísérnie Savoya hercegét, a visszaúton Lyonban agyvérzés érte, és másnap, december 28-án meghalt.
Szalézi Ferenc a türelmes keresztény humanista megtestesítője volt, segítette a szegényeket, az Isten és az ember közti kölcsönös bizalmat hirdette. Származásra való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt mindenkinek, egész életében a jámborságot és a szeretetet hirdette. Saját szavaival élve:
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
Nagy műveltségű ember volt, könyveit is rendkívüli műgonddal írta, egyszerűen, közérthetően fogalmazott, stílusát a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte. 1661-ben boldoggá, 1665-ben szentté avatták, 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították.
Bosco Szent János olasz katolikus pap az ő emlékére alapította 1859-ben Torinóban a Szalézi Társaság férfi szerzetesrendet, főként az elhagyott és szegény ifjak nevelésére.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentmisét mutat be Bosco Szent Jánosnak, a Magyarországon száz éve jelen lévő szalézi rend alapítójának ereklyéje Magyarországra érkezése alkalmából a Szent István-bazilikában 2013. május 21-én. MTI Fotó: Kovács Attila
Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették fel január 29-re, 1969 óta január 24-ére esik, arra a napra, amelyen Annecyben eltemették.
XI. Piusz pápa 1923-ban tette meg az újságírók védőszentjévé. A katolikus tömegtájékoztatás világnapjára – ez a húsvétot követő hatodik vasárnap – a pápa minden évben üzenetet fogalmaz meg a katolikus sajtó hivatásáról, amelyet év elején, emléknapján tesz közzé.
Magyarországon az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2001 óta minden évben ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát „a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért”.
Az ösztöndíjat egy éven keresztül kaphatja egy-egy olyan újságíró, aki Magyarországon működő országos és regionális sugárzású rádió vagy televízió, illetve írott sajtó munkatársa, aki munkásságával tanúbizonyságot tett a keresztény értékrend követéséről és azt szakmailag igényesen képviseli a hazai tömegtájékoztatásban.
A díjátadó ünnepségre minden esztendőben Szalézi Szent Ferenc napján kerül sor – így volt idén is. A díjat Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta átadta át a Központi Papnevelő Intézet dísztermében.
Idén Iváncsik Attila kárpátaljai újságíró, a 21TV Ungvár magyar szerkesztőségének munkatársa kapta a sajtóösztöndíjat.
Veres András a díjazottat méltatva azt mondta, hogy Iváncsik Attila azért kapja az elismerést, mert képes a háború fenyegető közelségében élő kárpátaljai emberekről szólni. Ugyanakkor reményt is ad azoknak, akikről beszél, hiszen tudósításai nemcsak a szenvedésről szólnak, hanem arról is, hogy minden nehézség ellenére van értelme a Kárpátalján élők küzdelmeinek.
Iváncsik Attila 1986-ban született, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Szakán szerzett diplomát 2008-ban. Ezután tíz éven keresztül a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió és Rádió Társaság, majd az Ukrán Nemzeti Televíziótársaság magyar szerkesztőségénél volt szerkesztő-riporter, majd ugyanitt főszerkesztőként is dolgozott. 2009-től rendszeresen készít anyagokat a Kossuth Rádiónak a kárpátaljai magyarság mindennapjairól, nehézségeiről, politikai harcairól. Emellett forgat az M1 hírcsatorna és a Duna TV Élő Egyház című műsorának. 2018 novemberétől a legújabb kárpátaljai magyar televízió és rádió, a 21TV Ungvár munkatársa.
(vasárnap.hu/MTI)
