Budapest hídjai a háború után

1944. december 25-től 1945. február 13-ig folyt Budapest ostroma a II. világháborúban. A véres események során a halottak száma százezer fölé emelkedett, s a polgári lakosság is mindkét oldalról kénytelen volt elszenvedni a katonai csapatok terrorját. A harcok után szinte a teljes főváros romokban hevert. A Petőfi-hidat 1945. január 14-én robbantották fel, de a többi, a városrészeket összekötő híd is megsemmisült. A gyönyörű budapesti hidak halálát mutatjuk be az alábbiakban.

1944 végén zárult be az ostromgyűrű Budapest körül, a borzalmak azonban még csupán ekkor kezdődtek meg a fővárosban. Még 1944 őszén felmerült ugyan, hogy Budapestet más európai nagyvárosokhoz hasonlóan nyílt várossá nyilvánítják és ezáltal harcok nélkül átengedik a szovjeteknek. Erre azonban nem került sor, mivel a német hadvezetés a végsőkig kitartón védte a fontos stratégiai pontot jelentő fővárost. 

A főváros stratégiai jelentőségét részben éppen a Dunán való átkelőhelyek adták, s ezért, valamint a város hatékonyabb védelmének megvalósítása végett került sor a Dunán lévő hidak felrobbantására. 

A Petőfi-híd budai hídpillére (Forrás: Fortepan)

Az Erzsébet-híd pesti hídfője (Forrás: Fortepan)

A Lánchíd sem úszta meg jobban (Forrás: Fortepan) 

A pontonhíddal kiegészített Szabadság híd roncsa (Forrás: Fortepan)

Az eredetileg hadi célokra épített, majd civil híddá átalakított Manci híd (Forrás: Fortepan)

A Kossuth-híd építése – a 1946-tól 1956-ig működött, majd 1960-ban elbontották (Forrás: Fortepan)

Újjáépítési munkálatok a Lánchídnál (Forrás: Fortepan) 

(Kiemelt képünkön a felrobbantott Petőfi-híd látható, e kép forrása is: Fortepan)