Beer Miklós: Nincs olyan törvény, amely megtilthatná, hogy önzetlenül szeressünk

Vasárnap.hu: Miben lehet más az idei karácsony, mint a tavalyi?

Beer Miklós: Minden olyan ünnep, amely évenként megismétlődik, arra késztet bennünket, hogy próbáljunk valami új szempontot és látásmódot találni, hogy megérthessük annak lényegét. Változik körülöttünk a világ. A naponta hallott hírek ezt állandóan kihangsúlyozzák. Az alapéletünk mégis mindig ugyanaz: születünk, felnőtté válunk, megtaláljuk a helyünket a világban. Családunk lesz, kialakulnak az emberi kapcsolataink, majd pedig véget ér az életünk. De mindezt mindig egy adott társadalmi és történelmi helyzet veszi körül. Nagyon sok olyan változás vesz körül bennünket, amely lehetővé teszi, hogy mindig valami újat fedezzünk fel ugyanabban az ünnepben.

Vasárnap.hu: Ez a hívő embereknek is feladat? Hogyan lehet leporolni a tegnapi vallásosságunkat?

Beer Miklós: A karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe. Erre a hívő embernek rá kell csodálkoznia. A mindent teremtő Isten megmutatja magát. Olyan szép az a szó, hogy bejelentkezik. Egy régi liturgikus énekben ezt így halljuk: „jelenti magát Jézus, háromszor esztendőben jelenti magát”. Ez a bemutatkozás fellebbenti a fátylat a titokról. Az egész csodálatos világegyetemet, a föld millió csodáját szeretetből nekünk adta.

Az Istennel való találkozás saját életünk fátylát is fellebbenti.

Rácsodálkozhatunk arra, hogy mi az ember, akit – a szentírás szava szerint – a Jóisten a saját képére teremtett. Ez a karácsonynak a hitben felismerhető lényege. Isten megajándékoz bennünket önmagával. Bejelentkezik, meglátogat, bemutatkozik.

Vasárnap.hu: Karácsonykor sokan megajándékozzák egymást. Hogyan kapcsolódhat az ajándék az ünnep eredeti gondolatához?

Beer Miklós: Olyan öröm, amikor a családba egy kedves vendég érkezik. Belép az ajtón, leül az asztalunkhoz. Ez Isten nekünk tartogatott személyes ajándéka. Megajándékozottak vagyunk, mert ő megtisztel bennünket a személyes jelenlétével. Ebből indul ki az a gondolat, hogy milyen jó megajándékozottnak lenni. Jó, ha valaki kitalálja, minek örülnék. Felemelő megtapasztalni, ha valaki gondol rám. A karácsonyhoz így kapcsolódhat az ajándékozás gondolata. Ha Isten úgy szeretett minket, hogy a világba jött és az életét adta értünk, nekünk is szeretnünk kell egymást. Elsősorban a családban.

Vasárnap.hu: Ma azt is megtapasztalhatjuk, hogy a „szeretet ünnepe” és az ahhoz kapcsolódó ajándékozás átveszi az ünnepben Isten helyét. Hogyan lehet tenni azért, hogy az ünnepelt a középpontban maradhasson?

Beer Miklós: Mint minden szép élmény, egy idő után megszokássá válhat. Akár kényszerré. Telhetetlenné válunk, elégedetlenek vagyunk, irigykedünk egymásra, és próbáljuk egymást felülmúlni ebben a kötelező, kényszeredett ajándékozási feladatban.

Csodálkozunk azon, hogy ezt a fajta türelmetlenségünket kihasználja a kereskedő világ?

Emiatt háttérbe kerül a személyes élmény. Már nem fontos, hogy éppen ki az, aki egy kisebb meglepetéssel közvetíti számomra a Jóisten ajándékozó szeretetét. Az már önmagában is borzasztó, hogy megnézzük az árcédulát és a reklámok bűvöletében mindent meg akarunk venni. Akár kölcsönre is. És lassan-lassan elfelejtjük az ünnep lényegét.

Vasárnap.hu: Miben áll az ünnep lényege?

Beer Miklós: A legtöbb szülő nem adja meg gyermekének a várakozás élményét. Ezzel kiüresedik ez a csodálatos időszak. Pusztán az önzésünk és telhetetlenségünk, és az egészhez kapcsolódó megszokásaink miatt. Olyan jó lenne, ha tudnánk örülni a személyes együttlétnek. Ennek csak a jeleit jelentsék az ajándékok. A hangsúly azon legyen, hogy együtt vagyunk. A Jóistennek köszönjük meg az életünket, a családunkat és a csodálatos világot.

Vasárnap.hu: Annyi nem szívesen látott dolog vesz ma körül bennünket. Ma sokszor a boldogságot is pénzen mérik.

Beer Miklós: Olyan jó lenne ebben az időszakban rácsodálkozni a világban arra, amit nem pénzért adnak. Nem véletlen, hogy a Föld északi részén a fenyőfához és a hóeséshez kötjük az ünnep élményét. Milyen csodálatos egy hópihe és a fehérbe öltözött táj. De ugyanúgy

észre kell vennünk a terített asztalon az ételeink, gyümölcseink szépségét. A karácsony a hálaadás alkalma.

Ilyenkor személyesen köszönhetjük meg a mindenható Istennek, amivel elhalmoz a mindennapi életünkben.

Vasárnap.hu: Karácsony után közvetlenül már vértanúkat ünnepel az egyház. Hogyan fér meg a születés kedvessége a vértanú szentek hitük megvallása miatti brutális kivégzésével?

Beer Miklós: Ez az ünnep az élet megjelenésének az ünnepe. De az életünk halálosan komoly üzenete is benne rejlik: a teremtő Isten, aki szeret minket, osztozik a mi életünkben. Emiatt karácsony nemcsak a gyermekek ünnepe, hanem mindnyájunké. A felnőtteké is, akik viszik mindennapi gondjaikat. A háttérben tehát felfedezhetjük a mi halálig tartó életünket. A vértanúság: a szeretet legnagyobb bizonyítéka. Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért.

Vasárnap.hu: Ma is számos keresztény adja oda az életét a hite miatt…

Beer Miklós: Soha nem hittem volna, hogy a mi életünkben megismétlődik a vértanúk kora. Halljuk, hogy több százezer keresztény testvérünket üldözik a világon. Sok embert ma is a hite miatt gyilkolnak meg és vetnek börtönbe.

Karácsony ünnepe és a vértanúság összekapcsolódik.

Jézus megszületik, de Keresztelő Szent János vértanúságában már az ő keresztáldozata is megjelenik. A mi ünnepi gyakorlatunk próbálja szétválasztani ezt a két szempontot, pedig a kettő együtt van jelen. És mi Jézus születésében is az értünk kereszthalált szenvedett, de feltámadt Krisztust ünnepeljük, őt köszöntjük. Tehát ez nem ünneprontás, hanem a mi felnőtt hitünk velejárója és kiegészítője.

Vasárnap.hu: Idehaza nincsen keresztényüldözés?

Beer Miklós: Szent Pál apostol nagyon fontos mondata, hogy mindent szabad nekem, de nem minden használ. A szabadságnak az egyik olvasata, hogy az ember függetleníthet magát a törvénytől, a teremtő Isten szándékától, de akár még a társadalmi előírásoktól és szabályoktól is. Ám a szabadságnak van egy másik olvasata is: a szeretetre való szabadság. Ezt Jézustól tanulhatjuk meg. Ezért szabad nekünk önzetlenül egymás felé fordulni. Szabad lemondanunk a jogainkról, az előnyeinkről, az önző szándékainkról.

Nincs olyan törvény, amely megtilthatná, hogy önzetlenül szeressünk.

Vasárnap.hu: Mégis Európában az tapasztalható, hogy folyamatosan eltávolodik keresztény gyökereitől.

Beer Miklós: Európában, sajnos úgy tűnik, hogy a szabadosság kultúrája vesz körül bennünket, amiből nagyon jól látszik az önpusztító folyamat. A szabados életfelfogásból fakadó tragédiák, a szétszakadt családok, a megromlott baráti kapcsolatok. Az önzésből fakadó élethelyzetek, a munkanélküliség, a hajléktalanság. Minden nyomorúság ebből fakad, mert sokan azt hiszik, szabad elvenniük a másik ember életlehetőségeit. A keresztény embernek ezt kell ellensúlyozni azzal, hogy szabadon tudja a sebeket gyógyítani. Meg kell hallgatnunk a magányosokat, vagy akiknek kisiklott az életük.

Szabadok vagyunk arra, hogy szeressük egymást. Ahogy Szent János írja: ha ő életét áldozta értünk, akkor nekünk is életünket kell áldoznunk egymásért.

Az a mi reménységünk, hogy az idei karácsonyi ünnep közelebb segít bennünket Jézus lelkületéhez. Az ő Szentlelkével alkalmassá és képessé tesz arra, hogy őt képviseljük a környezetünkben.

Vasárnap.hu: Mindenki felé küldetésünk van?

Beer Miklós: Vannak betegek, vannak hátrányos helyzetű emberek, akik a mi szeretetünkre várnak. Nem a mesterséges és sok esetben rengeteg pénzt igénylő orvosi vagy biológiai kísérletekkel kellene hazardírozni. Az önzetlen szeretetünkkel próbáljuk felkarolni, akik bármiféle hátrányt szenvednek. Legyen az egy HIV-vírussal fertőzött ember, egy fogyatékkal élő gyermek vagy felnőtt. Jézus Krisztus személyében értjük meg, hogy azáltal leszünk mi Isten képmásai, ha önzetlenül szeretni tudjuk egymást. A szegények, a betegek, a bajbajutottak, a hajléktalanok, a magányosok, a homoszexuálisok felkarolása alkalom nekünk is arra, hogy a Jóisten ajándékozó szeretetéhez közelebb jussunk. Hiszen az egyház felkarolja a homoszexuális embert is. Ez az amiben tényleg segítenünk kell egymást.

Vasárnap.hu: Korábban úgy nyilatkozott, hogy a homoszexuálisok sincsenek kizárva az önzetlen szeretet lehetőségéből. Ezek szerint a homoszexuálisoknak is helye van az egyházban?

Beer Miklós: Amikor elmegyek az ipolytölgyesi fogyatékos otthonba, eszembe se jut, hogy az ott lakó férfiak és nők között párkapcsolatot feltételezzek. Ugyanakkor az ő kedvességük és szeretetük, ahogy az ő adottságaikkal fogadnak, megérint minden alkalommal. A homoszexuálisokkal kapcsolatban ugyanez jut eszembe: miért akarjuk őket kihasználni, és rajtuk, az ő életükön bizonygatni a mi saját emberi logikánkat? Ők nem alkalmasak a családi életre, hasonlóan az ipolytölgyesi lakókhoz. Ám nincsenek kizárva az önzetlen szeretet lehetőségéből.

Egy homoszexuális ember ugyanúgy tud önzetlenül segíteni magányos, öreg embereken.

Ő is rengeteg jót tud tenni a napi munkájával. Például azzal, hogy képes a fizikailag fogyatékos ember kezévé és lábává válni. Összefüggésében kell szemlélnünk az élet dolgait: az Úristen teremtő tervéből senki nincs kizárva. De mindenki a saját adottságainak megfelelően kell, hogy megélje az ajándékozó szeretet feladatát.

Vasárnap.hu: A Szentatya hangsúlyozza a homoszexuális ember egyházon belüli küldetését. Már korábban tett kijelentéseivel is bizonyos értelemben Ferenc pápa magyar hangjává vált.

Beer Miklós: Az idei karácsonyi készületemet különösen meghatározta Ferenc pápa figyelmeztetése. Az egész emberiség gondját hozta elénk. Ezt én is szeretném megérteni itt Európában. Az emberiség nagy családjához tartozunk, akikért Jézus meghalt a kereszten. Mindenkiért. Azért az egymilliárd emberért is, akiknek nincsen egészséges ivóvizük. Azért a sok százmillió emberért, akiket elüldöztek az otthonukból. Azokért a sokakért, akik a háború áldozatai. Akiknek az életlehetőségeit tönkreteszi ez a telhetetlen gazdasági világ a környezetszennyezéssel, a szeméttel. Együtt kell éreznünk azokkal az emberekkel, akik a 21. század nagy gazdagsági élményfürdőjében, a maguk körülményei között éhen halnak, reménytelenül élik sorsukat. Legyen érzékenységünk, fogékonyságunk az egész emberiségben gondolkozni. Az egész emberiség nevében adjunk hálát a teremtő Istennek. Meg kéne már végre értenünk, hogy Jézus Krisztus mindnyájunkat egyetlen egy testvéri szeretetbe hív. Ebből senkit sem lehet kizárni. Nincs olyan ok, amelyre hivatkozva ezt megtehetnénk. Egyensúlyba kell hoznunk saját magyarságunk identitását, amelyből

nem zárhatjuk ki a Föld más pontján, más nyelven beszélő, de ugyanúgy Isten képmásának született embertársunkat sem.

Vasárnap.hu: Milyenek voltak annak idején a családi körben eltöltött karácsonyok?

Beer Miklós: A gyerekkori, zebegényi, karácsonyi emlékeimből két dolog jut eszembe. A karácsonyfa helyett egy fenyőágat tudtunk csak feldíszíteni. A másik, hogy a nagymama csinálta a szaloncukrot. Otthon kapargatta azt a cukros masszát. Emlékszem, ahogy egy kis kőlapra kisimította azt, apró kockákra vágta, és abból lett a szaloncukor. Ez maradt meg bennem legelső karácsonyi emlékként. Ám annak a varázslata nem múlt el!