Alekszandr Szolzsenyicin (1918-2008) születésének 100. évfordulója alkalmából múzeumot nyitottak Moszkva belvárosában, a Nobel-díjas orosz író egykori lakásában a Tverszkaja utcában, ahol a Szovjetunióból való 1974-es száműzetése előtt lakott.
A múzeumlakás ünnepélyes megnyitóján többek között Natalja Szergunyina moszkvai alpolgármester, Alekszandr Kibovszkij, az orosz főváros kulturális ügyekért felelős hivatalának vezetője, valamint Natalja Szolzsenyicina, Alekszandr Szolzsenyicin özvegye is részt vett.
„Szolzsenyicinről vannak más múzeumok is, ahol született, tanult, nősült, harcolt. Azonban itt ez a lakás, amely mindenre emlékszik, szorosan fonódik hozzá … itt sűrűsödik a légkör” – mondta az író özvegye.
A moszkvai alpolgármester abbéli reményének adott hangot, hogy a múzeumnak sok látogatója lesz. Elmondása szerint igyekeztek megőrizni az eredeti állapotokat, annak érdekében, hogy ily módon is segítsék, hogy „kapcsolatba lehessen kerülni a nagy emberrel”. Hangsúlyozta: a múzeum tisztelgés azon emberek előtt is, akik az írót életútján elkísérték. A múzeumot abban a lakásban rendezték be, ahol az 1956-ban rehabilitált írót az 1970-es évek elején ismételten letartóztatták.
A kiállítás különböző témakörökre bontva mutatja be a Nobel-díjas szerző életét és munkásságát. A több ezer kiállítási darab között archív fényképek mellett az író novellái, valamint azok a ruhadarabjai és használatai tárgyai is láthatóak, amelyeket fogva tartása idején viselt és tartott magánál. Megtekinthető például Szolzsenyicin zsebnotesze és rózsafüzére is, amelyeket az 1950-es években az ekibasztuzi lágerben használt művei memorizálására.
hirdetésA múzeumlakásban kialakítottak egy kisebb termet 30 látogató számára, ahol Szolzsenyicin életéről készült dokumentumfilmeket vetítenek.
Alekszandr Szolzsenyicin 1918. december 11-én született Kiszlovodszkban. Magányos küzdelmeiből születtek meg prófétai erejű írásai, a 20. század talán legerőteljesebb irodalmi művei, amelyekkel a szovjet kommunizmus nyomorúságait és szenvedéseit leplezte le. Legismertebb művei, az 1962-ben megjelent Ivan Gyenyiszovics egy napja, amelyben a saját élményei alapján mutatta be a lágerek rabjainak életét, illetve a Rákosztály című kisregénye, amelyben kórházi tapasztalatait írja le. 1973-ban látott napvilágot A Gulag-szigetvilág című nagyszabású regénye, amiért a szerzőt a szovjet vezetés rövid úton megfosztotta állampolgárságától és kiutasította az országból.
1970-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába.
Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett. Otthonában halt meg szívelégtelenség következtében 2008. augusztus 3-án.
(MTI)
