Aggasztó tendenciák az irodalmi Nobel-díj körül

Az irodalmi Nobel-díj kapcsán gyakran fogalmazódnak meg kritikák. Ezek között megjelennek azok a vélemények, amik kiemelik, hogy esetenként olyan alkotók nyerik el a Svéd Akadémia kitüntetését, akiknek művészi teljesítményük ezt valójában nem indokolja. Sokszor pedig az irodalomtörténet meghatározó képviselői nem részesülnek az elismerésből. A bírálók ezen felül gyakran említik a szakmai döntés helyett, az ideologizáló, politikai alapon meghirdetett jutalmazást is.

Az irodalmi Nobel-díjról és az elismerés kapcsán gyakran felmerülő kritikákról kérdeztük Takaró Mihályt, írót, költőt, irodalomtörténészt, tanárt.

Vasárnap.hu: Mit gondol azokról a véleményekről, amik a díjazás átpolitizáltságát említik?

Takaró Mihály: Az irodalmi Nobel-díj már több éve sokkal inkább irodalompolitikai kérdés, semmint értékalapú döntés alapján kiosztott kitüntetés.

Az Akadémia figyelmét, elismerését elnyerő munkák többségét ma már hihetetlen módon áthatja az úgynevezett „píszí” (politikai korrektség) és elmondható róluk, hogy igen gyakran foglalkoznak perifériális, illetve másságos kérdésekkel.

Neves irodalmi Nobel-díjasok

Vasárnap.hu: Ez nem volt mindig így?

Takaró Mihály: Korábban, elsősorban a 20. század első felében jellemzően olyan szerzők kaptak díjat, akik nagyon komoly esztétikai minőséget képviseltek. Rengetegen voltak és vannak, akik megérdemelnék az elismerést.

Remekül mutat rá a helyzet komolyságára az az eset, amikor a közelmúltban egy politikai dalszerzőnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat.  Ez véleményem szerint az Akadémia történetének mélypontja volt. Tökéletesen rávilágított, hogy mennyire nem szolgál annak értékmérőjeként a bizottság döntése, hogy ki milyen minőségű életművet tud maga mögött.

Vasárnap.hu: Ön szerint hogyan kéne a díjazásnak működnie?

Takaró Mihály: Fontos, hogy az alkotóknak ne politikai munkásságuk, politikai állásfoglalásuk alapján történjen a díjazása. Úgy gondolom, hogy a művészetben ezt figyelembe venni a legnagyobb hiba, majdhogynem bűn.

A művészet a politika világától függetlenül kell, hogy létrehozzon értékeket, amelyeket aztán természetesen a politika szereplői valamilyen módon megítélhetnek, értékelhetnek. Azonban nem attól válik valami értékké, hogy bizonyos politikai tartalmat, állásfoglalást fogalmazunk meg benne.

Egy irodalmi műben megjelenő üzenet attól válik örök érvényűvé, hogy sokakra képes hatást gyakorolni, képes korszakokon átívelve olyat mondani az emberről, aminek igazsága évszázadokon, vagy akár évezredeken keresztül kísér bennünket.

Ez az egyetemes érvényesség az, ami értékkel ruházza fel az irodalmi művet, és csak az ezen értékkel rendelkező alkotások válhatnak érdemessé az irodalmi Nobel-díj elnyerésére.

Vasárnap.hu: Ön szerint mi lehet a legfontosabb különbség az irodalmi Nobel-díj és a többi Nobel-díj között?

Takaró Mihály: Az irodalmi Nobel-díj sok szempontból nem hasonlítható össze az Akadémia által kiosztott többi elismeréssel, a Nobel-békedíj talán kivételként említhető.

A többi kategória esetén elmondható, hogy a díjazottak általában véve óriási jelentőségű tudományos eredményt hagytak az emberiségre. Ez a teljesítmény véleményem szerint nehezen vitatható el tőlük. Amennyiben tehát egy matematikus vagy biokémikus esetében elvárjuk, hogy a Nobel-díjat az kapja, aki a világ számára univerzális értéket teremt, akkor bizony ennek az elvárásnak kellene az irodalmi Nobel-díjra jelölt, vagy azzal kitüntetett alkotásoknak is megfelelniük.

Sajnálatos, de ez már hosszú ideje nem így van. Az elmúlt egy-másfél évtized elismerései sokszor mutatták ezt az aggasztó tendenciát.