Negyvenöt év elteltével költözhetett vissza Békés megyei szülőfalujába, azóta rendületlenül segíti közössége Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő, aki vallja: Istennek köszönhet mindent.
A grófi családból származó Jeanne-Marie Wenckheim Dickens 1944-ben volt kénytelen – az orosz csapatok elől menekülve – elhagyni szülőfaluját, a Békés megyében található Doboz községet, ahová negyvenöt év elteltével térhetett vissza. Elkezdte szervezni a falu hitéletét, közparkjának rendbetételét, számos családnak segített különböző módokon. Az Evangélikus Élet című lapnak adott interjúban visszaemlékezett arra az időszakra, amikor “misszionárius lett”, rendbe hozatta az omladozó plébániaépületet és újraindította a községben a hitoktatást.
A hit átadásában betöltött szülői felelősséggel kapcsolatosan kihangsúlyozta; “ha a szülők nem mennek templomba, akkor a gyerek sem megy”, ez pedig nem mindig kedv kérdése. “Az életünket kell Istennek szentelni és tudatosítani, hogy mindent tőle kapunk” – mondja a még nyolcvankét évesen is aktív grófnő.
Jeanne-Marie Wenckheim Dickens élete folyamán több segítő alapítványt is létrehozott, többek között sérült gyermekek rehabilitációjának elősegítése céljából. Mint mondja, a gyerekek lovagoltatása közben rendszeresen arra gondolt, “Istenem, én ezt neked csinálom!”.
hirdetésArra a kérdésre, hogy miért élünk a földön, a grófnő azt válaszolta; “Hát hogy a mennyországba jussunk! Nekem nagyon fontos, hogy nem ragaszkodom semmihez. Persze, szükséges a pénz, segíteni sem tudnék, ha nem lenne, de nem az a legfontosabb. Minden, amim van, Istené, a pénz is az övé. A pénz felelősség, jól kell bánni vele. Hit nélkül nem is lennék itt.”
A teljes beszélgetés elolvasható az evangelikus.hu oldalon.
