Megjelent az MTA és a Belügyminisztérium együttműködésének eredményeként egy tudományos konferenciakötet, amelyben a biztonságpolitikáról van szó, és a kötet egyik célja e tudományág megalapozása Magyarországon. A kötetben tanulmányok formájában megtalálhatók a konferencián elhangzott előadások.

Az egyik cikk azt taglalja, milyen fontos tényező az integritás az államok biztonságában. Integritáson a szerző mindenekelőtt a korrupciómentességet érti, de azt sajnos azt már nem tudjuk meg, pontosan mit ért korrupción.

A tanulmány holland mintákat követve azt vizsgálja, melyik hivatalnak, főként minisztériumnak milyen tevékenységei vannak, és ezek során hol és miért léphet föl korrupció, illetve miként lehet a korrupciót megelőzni. Az integritásnak, azaz a korrupciómentességnek ugyanis, amint azt megtudjuk, az ország biztonsága szempontjából nagy szerepe van.

hirdetés

Természetesen, ebben az esetben nem külső fenyegetéssel szembeni biztonságról, hanem az ország működésének a biztonságáról van szó, ami viszont azt jelenti, hogy a biztonságosan működő ország kevésbé van kitéve bármilyen veszélynek, fenyegessen az kívülről vagy belülről, mint az, amelyiknek a működése akadozik.

Tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy közeli és távoli ismerőseim közül a vallásosak voltak megvesztegethetetlenek. Természetesen nem állítom azt, hogy minden vallásos ember kezei tiszták (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánjaként egy PPKE teológiai karán végzett személy próbált a kar pénzének nyereséges befektetésre csábítani, de néhány hét múlva lebukott és börtönbe került), de majdnem minden korrupció-rezisztens ismerősöm vallásos volt.

Biztos, hogy az egyházakkal együtt a vallást is kikapcsolhatjuk minden államelméletből? Nem lehetséges, hogy a vallásos nevelés biztonságpolitikai tényező?

Maróth Miklós