Amerikai időközi választások, nemzetközi politika és Trump-tweetek

Magyarország és az Egyesült Államok között közös pont a nemzetállamok és a szuverenitás védelme – jelentette ki Michael Gonzalez, a washingtoni Heritage Foundation szakértője a Nézőpont Intézet ”Az Egyesült Államok és Közép-Európa kapcsolata a 2018-as félidős választások fényében” című november 12-i rendezvényén.  Az előadás során szó esett a választások eredményeiről, a nemzetközi politikában tapasztalható változásokról, és arról is, hogy mennyire kell komolyan venni Donald Trump twitteres bejegyzéseit.

A múlt héten zajlottak Amerikában a 2018-as időközi választások, ennek ürügyén került sor a Nézőpont Intézet rendezvényére. Az időközi választások Amerikában a történelem során szinte minden alkalommal az éppen kormányzó párt visszaszorulását hozták magukkal, s ez most sem volt másképp.  A választások eredményeképp a republikánusok megőrizték többségüket a Szenátusban, de a képviselőházban immáron a demokraták kerültek többségbe.  

Az eseményeket a republikánus Donald Trump és a demokrata frakcióvezető Nancy Pelosi egyaránt a saját pártja győzelmeként értelmezte,

valójában azonban talán kézenfekvőbb azt mondani: a republikánusok és demokraták e csörtéje döntetlennel végződött.

A demokraták képviselőházi többsége azt jelenti, hogy Trumpnak innentől kezdve az új törvények hozatala során a demokraták beleegyezését is el kell majd nyernie, ugyanakkor az állami tisztviselők kinevezését a szenátusi republikánus többség továbbra is biztosítani tudja majd.

Az eseményt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezérigazgatója nyitotta meg, aki kiemelte: a választások elsődleges következménye az, hogy Donald Trump újabb esélyt kapott arra, hogy megvalósíthassa politikáját. Felvetette egyben azt a kérdést is a megjelent elemzők részére, hogy várhatóan növekedni fognak-e az USA érdekei a mi régiónkban, vagy azon a szinten maradnak, amelyen eddig is voltak?

Az első felszólalást Boros Bánk Levente, a Médianéző ügyvezetője intézte. Kiemelte:

a régió országaiban még mindig megvan az az érzés, hogy ütközőzóna vagyunk Kelet és Nyugat közt.

Emiatt meg kell értenünk, hogy mik a nagyhatalmak céljai és fel kell mérnünk azt, hogy mi mire számíthatunk ennek függvényében.

A felszólaló ismertetett egy közvélemény kutatást is, amely a V4 országok perspektívájában mutatta be, hogy azok lakosai mit gondolnak az USA-val való kapcsolatról. Ennek alapján az látszik, hogy válaszadók többsége szorosabbra vonná az együttműködést és csak kevesen szeretnének lazítani azokon. Kína és Oroszország esetében ugyanerre vonatkozóan már kevésbé kedvező eredmények születtek.

Vagyis úgy látszik, hogy inkább a Nyugat, mint Kelet felé orientálódunk.

Csak Magyarországra vonatkozóan két évben is elkészítették a felmérést: míg 2017-ben 45% mondta azt, hogy szorosabbra kellene vonni a kapcsolatokat, addig 2018-ban ez már 52%-ra emelkedett. Ezzel együtt a 14%, aki elvágná a kapcsolatokat 9%-ra csökkent.

Az időközi választások kapcsán az elemző szerint kiemelendő: Trump politikája valamelyest ugyanazokat a problémákat vetette fel, amelyek számunkra itt Közép-Európában is gondot jelentenek. S ahogy Orbán Viktort, úgy Donald Trumpot is támadások érték a liberális sajtó részéről amiatt, hogy a migrációs kérdésben keményvonalas politikát határoztak meg.

Michael Gonzalezt előadása során kiemelte: Magyarországon barátok közt érzi magát, az Egyesült Államok és Magyarország érdeke számos kérdésben egyezik. A két kormányzat egyik fő kérdése napjainkban az, hogy:

Ki irányítsa a társadalmat: a nemzetállam, vagy a nemzetek feletti erők?

A migráció melletta választásokhoz kapcsolódó fontos kérdés volt  a Kavanaugh-ügy. Gonzalez szerint ez galvanizálta az amerikai közéletet és könnyen azt eredményezhette volna, hogy a Szenátus elfordul a kormányzattól. Az időközi választások során a képviselőházban elszenvedett veszteségekhez is alighanem hozzájárult a botránykeltés.   

Gonzalez utalt arra, hogy Amerikában nincs szó a nemzeti szuverenitás olyan irányú megosztásáról, amelyet itt Európában például a Guy Verhofstadthoz hasonló személyek képviselnek. Az Obama-kormány viszont hitt abban, hogy az USA hatalmát meg kell osztani a nemzetközi szervezetekkel is, a Trump adminisztráció politikája viszont e téren teljes mértékből eltér az előző kormányétól.

Trump külpolitikájának tekintetében három fő szempont van, amelyet figyelembe kell venni: egyrészt a hivatalos beszédeit, másrészt azt, hogy milyen embereket helyez kormányzati pozícióba, harmadrészt pedig azt, hogy mit és hogyan visz véghez. A liberális média előszeretettel ugrik rá az elnök twitteres bejegyzéseire is, de ezek a kormányzati politika szintjén nem bírnak semmilyen jelentéssel.

A szuverenitás megőrzése, a nyugati értékek védelme, valamint egy egyértelmű szakítás mind a Barack Obama, mind a George Bush által folytatott politikával – ez az, amit Trump külpolitikai vonalon képvisel.

Trump elsőleges célja a nemzetállam védelme, ezt fölülről a nemzetek feletti szervezetekkel szemben, alulról pedig a társadalmi szerveződésekkel szemben kell megvalósítani. Ennek jegyében vezette Trump az utóbbi két év harcát azért, hogy az USA visszavegye az ENSZ részére átengedett hatalmat.  

Gonzalez kiemelte: a Trump-kormányzat külpolitikai elvei szerint csak olyan ügyeket lehet nemzetközi szintre engedni, amelyek meghaladják a nemzetállamok cselekvőképességét, viszont minden, a fentieken túlmutató szándékkal szembe kell szállnia a nemzetállamoknak.

A mélyszegénység, nemi egyenlőtlenség és munkanélküliség ellen, vagy az emberi jogokért folytatott küzdelmet valóban nemzetközi szinten kell tehát megvalósítani,

ugyanakkor ehhez hasonlóan kell eljárni a migráció és a terrorizmus elleni küzdelem során is.

Amerika ennek keretében minden nemzet számára biztosítani akarja a jogot, hogy az megtartsa saját vallását és szokásait, de cserébe elvárja az amerikai szuverenitás elismerését is. A világon jelenleg a transznacionalizmus híveinek népszerűsége csökken – jó példa erre Emmanuel Macron esete is Franciaországban –, és a nemzeti erők nyernek teret, ami jó előjelnek tűnik a jövőre nézve.

Trump szerint tiszta, hogy milyen kihívások állnak a nyugati országok előtt:

az alapvető kérdés az, hogy a Nyugat akarja-e folytatni a túlélésért vívott küzdelmet?  

Trumpról minden kritikusa azt mondja rasszista, de valójában ez nem igaz, csupán keményebb lépéseket alkalmaz Obamával összehasonlítva, s csupán a nemzeti önvédelem lehetőségeit akarja biztosítani, amelyet előtte az Obama-adminisztráció elhanyagolt.  Eltért tehát Obamától, de ugyanígy eltér Bushtól is. Bush ugyanis a nyugati értékeknek a világra való kiterjesztésével akarta biztosítani Amerika védelmét – de ez a lépés tévesnek bizonyult.  Trump vele szemben épp ezért kevesebb internacionalizmust, külföldi beavatkozást akar megvalósítani.

Az előadó azzal zárta mondandóját, hogy a demokraták várhatóan az elkövetkezendő két évben is tovább fogják vegzálni a Trump-adminisztrációt, de ennek ellenére az elnök vélhetően folytatni tudja majd azt a politikát, amelyet eddig folytatott.

Az előadást követően Rada Péter, a Nézőpont kutatója moderálásban kerekasztal-beszélgetés következett, amelynek során Michael Gonzalez és Magyarics Tamás USA-szakértő közösen elemezték az Egyesült Államok jelenlegi helyzetét. A moderátor első kérdése az volt, hogy mire lehet számítani az ENSZ-es migrációs csomagja körül folyó vita kapcsán, illetve milyen változások várhatóak az amerikai belpolitikában?

Gonzalez válaszában kiemelte: napjainkban a második világháború óta bekövetkezett legnagyobb migrációs hullámot éljük át. Épp ezért óvatosan kell a kérdéshez állni, még akkor is, ha együtt érzünk azokkal, akik a saját világukból menekülni akarnak.  Közép-Amerika és a Közel-Kelet, valamint az USA és Magyarország helyzete ebből a szempontból hasonló.

Érthető tehát az, ha sokan elmenekülnek a diktatórikus rezsimek vagy a háború elől,

de nem engedhetjük azt, hogy migránsok ezrei masírozzanak át a határokon, semmilyen nemzet nem tud határok nélkül létezni, épp ezért az érintett országoknak meg kell védeniük magukat.

Magyarics Tamás válaszában hangsúlyozta: mivel a demokraták megszerezték az alsóházi többséget, ezért néhány állami kulcspozícióban változás fog beállni, s ezáltal a Fehér Ház komoly nyomás alá fog kerülni.  Az elkövetkező két évben ellenséges hangulatú amerikai belpolitikára lehet számítani és a média is komoly nyomást fog helyezni Trumpra, úgy, ahogy azt eddig is tették.  Az elemzők számára épp ezért ez egy elég gazdag időszak lesz.

Kiemelte továbbá: Ha Washingtonban komoly belső harc folyik,

az sem az Egyesült Államoknak, sem a világnak nem jó,

s a mi szempontunkból az USA-EU kapcsolatoknak sem tesz ez jót. A legkedvezőbb forgatókönyv az lenne, ha a legfőbb kérdésekben kompromisszumos megoldásokat tudnának elérni a republikánusok és a demokraták, s nem arról szólna az elkövetkező két év, hogy az alsóház obstrukciózza a kormányzat munkáját.

Magyarics arra is rámutatott továbbá, hogy elnök személyének elfogadottsága beiktatásakor nagyon alacsony volt korábbi elnökökhöz képest, mindemellett most már ugyanazon a szinten van, amelyen más elnökök 2 év eltelte után voltak.

A moderátor ezt követően arra kérdezett rá, hogy

lesz-e változás az USA és Közép-Európa kapcsolatai közt a közeljövőben?

Magyarics válaszában kiemelte: Trump külpolitikája kapcsán sok szó lesz a Putyinnal, Erdogannal és Orbánnal való kapcsolatáról – a liberális sajtóban egyszer már esett is szó arról, hogy Trump miként  ”orbanizálja” a Republikánus Pártot, amely akár megtisztelő hivatkozásként is értelmezhető Magyarországra vonatkozóan.  Hangsúlyozta továbbá: ha Magyarország az amerikai érdekeknek megfelelően lép fel a nemzetközi politikában, akkor jó kapcsolatokra számíthatunk a közeljövőben is.

Gonzalez kiemelte még: a magyar kormányzatnak az USA-hoz hasonlóan sok ellensége van napjainkban. Az utóbbi évek nemzetközi történéseire sok reakció volt, bizonyos szinten

Orbán, Trump és Bolsonaro brazil elnök megválasztása ugyanazokra a veszélyekre jelent reakciót.

A közönség soraiból érkezett kérdés kapcsán Gonzalez kitért még arra is, hogy a Kavanaugh-ügy megosztotta Amerikát: férjek vesztek össze feleségeikkel és mind a republikánus, mind a demokrata párton belül megosztást eredményezett a vita.  Elismerte: Amerikában valóban sokan utálják Trumpot, még a konzervatívok közt is vannak, akik nem kedvelik őt. De még őket is meggyőzte a Kavanaugh-ügy arról, hogy

vannak rosszabb dolgok is Trump röhejes tweetjeinél.

Állítása szerint sokan a botrány után azt mondták magukban: „Nem érdekel ha az elnök állandóan hülyeségeket tweetel, a liberálisok sokkal rosszabbak nála, mert feleslegesen megosztották Amerikát”.

Magyarics Tamás hangsúlyozta: Magyarország nem prioritással bíró partner az USA számára, a külpolitikában vélhetően az orosz-ukrán konfliktus viszonylatában kerülhetünk képbe. Az amerikaiak nem örülnek annak, ha ebben a régióban feszültség támad – ahogy az napjainkban Magyarország és Ukrajna közt megtörtént –, mivel mindez az oroszok malmára hajthatja a vizet

Mráz Ágoston Sámuel egy záró kérdést intézett az amerikai elemzőhöz, annak kapcsán, hogy

ki Amerika fő riválisa napjainkban: Kína vagy Oroszország?

Gonzalez szerint az oroszok rövidebb távon terveznek, mint a kínaiak, ugyanakkor nem riadnak el a durvább eszközök bevetésétől sem. Kínánál emellett még nem egyértelmű az Amerikához való viszony, az oroszok viszont mindig közbelépnek ott, ahol az amerikaiak is jelen vannak.  Kína inkább a soft power alkalmazása révén, Amerikával nem konfrontálódva terjeszkedik és lassan igyekszik kiterjeszteni nemzetközi szinten a hatalmát.

Mindebből az következik, hogy

az oroszok napjainkban aktuálisabb ellenségnek tűnnek az USA számára, de hosszútávon a fő rivális mégis Kína lesz.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!