Keresetet nyújtott be egy szövetségi bíróságnak négy halálra ítélt az amerikai Tennessee államban, hogy sortűz által végezzék ki őket. Az eset több kérdést is felvethet bennünk. A halálbüntetés-pártiak és az abolicianisták küzdelme mindmáig eleven vitát gerjeszt. Nem beszélve az egyházi álláspontról.
A keresetet benyújtó négy férfi egyike az 1981 óta halálsoron lévő David Earl Miller, akit egy 23 éves, szellemi fogyatékos, Lee Standifer megerőszakolása és meggyilkolása miatt ítéltek el. A férfinek kedden kell döntenie december 6-ra kiírt kivégzése módjáról. A keresetet azért nyújtották be, hogy e döntést, illetve kivégzést elhalaszthassák, amíg egy szövetségi bíró megvizsgálja a kérdést – közölte a hírt az MTI.
Az eset felveti a kérdést, vajon nevezhetjük-e az egyik kivégzést humánusnak, a másikat viszont már igencsak embertelennek? Pedig a dilemma valós e kérdésben. Az akasztásnál például egyáltalán nem mindegy, hogy a hóhér miként számolja ki a kötél hosszát. Ha rosszul számolt, az akasztás során nem törik el a gerincvelő, így az akasztott ember még akár perceken át fuldoklik.
Stephen Kissinger kirendelt védő a keresetben a kérést azzal indokolja, hogy van alternatívája a méreginjekciónak és a felesleges szenvedés kockázatát jelentő villamosszéknek, méghozzá a sortűz, amelyhez minden szükséges “kellék” rendelkezésre áll a déli államban: fegyverek, képzett személyzet és elég hely a kivégzőosztagnak – olvasható a hírben.
Sajnos a sortűzzel, mint kivégzési formával is felmerülnek anti-humánus aggályok. Mert a golyózápor lehet, hogy szitává lövi az elítéltet, de akad olyan “szerencsétlen” helyzet, amikor egyetlen lövedék sem találja el az áldozat szívét. Emiatt a kivégzett ember csak hosszas elvérzés útján leli halálát.
Albert Camus szerint
hirdetés“a megfélemlítő erő csak a félénkekre hat, azokra, akik nem hajlanak a bűncselekményre”.
Ezek alapján megkérdőjelezhető a halálbüntetés elrettentő hatása. Egy tanulmány alapján Amerikában a halálra ítélteknek csak a töredékrészét végzik ki. Ennek az oka, hogy az ítélet és a kivégzés között akár 40 hónap is eltelhet. Ennyi idő alatt az elítélt teljességgel megőrül. Ennek következtében rengetegen öngyilkosságot követnek el, vagy egyszerűen meghalnak a halálsoron. A humanitás itt is csak nyomokban fellelhető.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án fogadtak el, és amelyet Magyarországon az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet cikkelyezett be, eredeti szövegében kimondja: “Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell.
Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani.” (6. Cikk 1. pont)
Magyarország a Jegyzőkönyvet 1994-ben fenntartás nélkül fogadta el, majd az 1995. évi II. törvénnyel cikkelyezte be, mely 1995. március 2-án lépett hatályba, ám a Jegyzőkönyv rendelkezéseit már 1994. május 24. napjától kezdődően alkalmazni kell – írja Tóth J. Zoltán Halálbüntetés: pro és kontra című tanulmányában.
Felmerülhet a kérdés, hogy
vajon mi van azzal a számtalan abortált magzati élettel, akiket noha Magyarország Alaptörvénye teljes mellszélességgel véd,
az aprópénzre váltott, vonatkozó törvény viszont egyáltalán nem vesz védelembe. Vajon aki ezen a ponton a humanitás kérdését firtatja, legyen az politikus vagy egyszerű magánszemély – nem kell-e attól tartania, hogy száműzötté válik szűkebb, de inkább tágabb környezetében?
Az egyházi álláspont egyértelműen halálbüntetés-ellenes. Idén augusztus 3-tól hivatalos, új szövegezést kapott a Katolikus Egyház Katekizmusának a halálbüntetésről szóló 2267. pontja. Ez alapján az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy
“a halálbüntetés megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen”,
és eltökélten küzd annak eltörléséért az egész világon.
És legyen még itt egy kis mazsola a magyar történelemből az idei Mátyás évhez kapcsolódva. 1457. március 16-án háromszor sújtott le a hóhér Budán, a Szent György téren felállított kivégzőhelyen. Az áldozat a harmadik csapás után még mindig élt, felegyenesedett, és kegyelemért kiáltott. A bakó csak a negyedik ütésével fejezte be “munkáját”. Így vetett véget Hunyadi László, Mátyás király bátyja életének.
A halálbüntetés 1978-as visszaállítása óta Kaliforniában a halálsorra került elítéltek közül csak 13 embert végeztek ki, kettőt más államokban öltek meg, míg 79 természetes halált halt, 25 pedig önmagával végzett.
Jelenleg 740 ember van halálsoron Kaliforniában.
