Megöregedtek a Hupikék Törpikék
A Hupikék törpikék először 1958 őszén tűntek fel egy belga képregénymagazinban Johan és Pirlouit (magyarul Janó és Bibice) középkori mesehősök partnereiként, eredetileg Schtroumpf néven. Az égszínkék törpék sorsa csak 15 percen múlott. Az éppen állás után járó Culliford két lehetséges ajánlatot karikázott be az újságban: az egyikben fogorvosi asszisztenst, a másikban illusztrátort kerestek. A fiatalember az előbbi mellett döntött, ám 15 perccel lekéste a találkozót, így maradt az illusztrátori munka. A képregényművészet fellegvárának számító Belgiumban azonban nem volt könnyű dolga a hamarosan már Peyo néven rajzoló Culliford-nak, a hírnév végül a Le Journal de Spirou című lapnál talált rá, Janó és Bibice megalkotásával.
Noha a szerző eredetileg csak mellékszerepet szánt a törpéknek, az olvasói rajongás gyorsan a nemzetközi hírnévig repítette őket, immár „Smurf” néven. Rövidesen nem csupán főszereplő képregényhősök lettek, hanem rajzfilmeken, slágerekben, játékfigurák képében, videojátékokon is megjelentek. Már 1965-ben animációs film készült belőlük. Az igazi világsikert a Hanna-Barbera produkció színre lépése hozta meg 1981-ben, azóta a törpikék mintegy ötven nyelven hódítanak.
Az első önálló történet 1959-ben látott napvilágot. Eredetileg 99-en éltek Aprajafalván a híres gombaházakban, az évek folyamán azonban újabb tagokkal bővült a törpcsalád.
Noha Peyo 1992-ben elhunyt, a törpök filmjei fia, Thierry Culliford felügyelete alatt továbbra is készültek. A több mint 35 különálló kalandjukat tartalmazó albumjaikat 70 országban több mint 50 millió példányban adták el. A „két és fél almányi” magas figurák történetét legalább harminc nyelven forgalmazzák világszerte. A történetekből készült rajzfilmsorozat epizódjainak száma meghaladja a 300 epizódot.
És ki ne emlékezne a népszerű rajzfilmsorozat főcímdalára?
