A muzulmánok kritizálása rasszistává tesz?
A történet alapja, ami során az egész kérdés felmerülhetett, a következő volt. Egy, a rotherhami városi tanács megbízásából, Alexis Jay, független szakértő, a skót kormány volt szociálisügyi főtanácsadója által készített jelentés szerint 1997 és 2013 között mintegy 1400 gyereket bántalmaztak szexuálisan, túlnyomó többségében pakisztáni származású férfiak.
Miért vártak 10 évet a jelentéssel?
Ennek a jelentésnek az elkészültére viszont több mint tíz évet kellett várni. Hogy miért, arra Andrew Norfolk, a The Times észak-keleti tudósítója emlékszik vissza egy 2014-ben írt publicisztikájában. Mint írja, már 2003-ban hallotta Keighley munkáspárti képviselőjétől, Ann Cryer-től, hogy ázsiai férfiak tinédzser lányokat molesztálnak két helyi iskola kapujában. A 12-14 éves lányok szülei arról panaszkodtak, hogy a rendőrség és a helyi szociális ellátó szolgálatok behunyták szemüket inkább. Norfolk úgy emlékszik, hogy a Times is csak egy rövid riport erejéig foglalkozott a történettel és tovább nem ment. A miértre is megkapjuk a választ: ő maga írja, hogy kényelmetlenül érintette a történet és nem akarta, hogy igaz legyen.
Már maga a felvetés is, hogy kisebbségi etnikumhoz tartozó férfiak szexuális bűncselekményeket követtek el fehér gyereklányok ellen, olyan történetnek tűnt, ami nem lehet igaz, csak szélsőjobboldali propagandákban találkozhatunk ilyennel.
Ehhez tudni kell, hogy a mainstream értelmiség – amely a ’70-es évek óta egyenlő a progresszív baloldallal – szerint minden földi rosszért a fehér férfi a felelős, mindenki más elnyomott, tehát áldozat. Norfolk ezen hamis principiumon lelkiismerete segítségével tudott felülemelkedni, miután folyamatosan jöttek hozzá a hírek Észak-Angliából és Közép-Angliából. Az áldozatok 12-15 év közötti fiatal lányok voltak, az első kapcsolatok a közterületeken jöttek létre, cigarettát, alkoholt adtak nekik. Először a kedves idegenek a lányok barátjukká akartak válni, majd szexuális kapcsolat alakult ki köztük, és a lányt előbb vagy utóbb megkérték, hogy szerelme bizonyságául feküdjön le a legjobb barátjával, majd még több barátjával. A legrosszabb esetekben a lányokat „partikra” vitték házakhoz, lakásokba. Ezeknek a bűncselekményeknek mindig volt egy kollektív természete: a vádlottak padján több férfi ült nem egy, akiknek kivétel nélkül muzulmán nevük volt.
Egy újságíró nyomozni kezdett…
Norfolk végül is egy 2010-es rádióriport hatására kezdett el nyomozni. Ebben a riportban beszámoltak arról, hogy Manchesterben kilenc férfit találtak bűnösnek fiatal lányok sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt. Három hónapos kemény kutatómunka után, amelyek során átnézte a bírósági jegyzőkönyveket és a helyi újságok archívumait döbbenetes számokra bukkant. 1997 óta 13 városban 17 bírósági tárgyalás zajlott olyan ügyben, ahol több férfi követett el szexuális bűncselekményt tizenéves lányok kárára. Az 56 elítélt férfi közül 3 volt fehér és 53 ázsiai – az 53-ból 50-nek muzulmán neve volt és nagy többségük a pakisztáni közösséghez tartozott.
Senki sem akarta a „rasszizmust” felvállalni
A rendőrség, a helyi szociális intézmények, valamint a Belügyminisztérium is megtagadta, hogy kérdésről felvilágosítást adjanak a riporternek, sőt a gyermekvédő szervezet a Barnardo’s, amely segítséget nyújt szexuális erőszak áldozatául esett gyerekeknek, is megtiltotta dolgozóinak, hogy szóba álljanak a riporterrel, még nem hivatalosan is.
Hogy történhetett mindez, hogy az angol hatóságok nem törődtek a saját állampolgáraikkal? 1997 egy beszédes dátum, ekkor jutott hatalomra az Új Munkáspárt a progresszívek pápájának Tony Blair-nek a vezetésével. Az ő általuk képviselt haladó ideológiába egyszerűen nem fért bele ez a típusú bűncselekmény. Elnyomott, megfélemlített pakisztáni férfiak, terrorizálják és szexuálisan kihasználják a fehér kislányokat – szélsőjobboldali konteó, semmi több. A hivatalos irányvonallal megegyezően reagáltak az állami szervek is, senki nem akarta magára venni a rasszizmus szörnyű bélyegét, inkább szenvedjenek az ártatlanok. Az események azután gyorsultak fel, miután a világjobbító Munkáspárt kénytelen volt 2010-ben átadni a hatalmat.
2011-ben már a csend összeesküvésének nevezték
Két kisebb gyermekvédő független munkatársai végül is segítséget nyújtottak a Times riporterének, aki találkozott az áldozatokkal és szüleikkel. Innentől, mint írja a történet már nem számokról, motivációkról, hanem hús-vér emberekről szólt. Az első történet 2011. január ötödikén jelent meg a következő címmel: „Kiderült: a csend összeesküvése az Egyesült Királyság szexbandái kapcsán. A legtöbb elítélt pakisztáni eredetű. Fiatal lányokat bántalmaztak végig Északon és a Midland-en.” Azonnali közfelháborodást keltett a cikk, a kormányzat vizsgálatot rendelt el.
De a haladók nem nyughattak, hiszen egyik alapvetésük ingott meg. A rasszizmus és az iszlamofóbia vádja már a cikk címe után adta magát, valamint elmondták, hogy a szélsőjobb kottájából játszanak (a nácik bujtották fel a pakisztániakat, hogy erőszakolják meg a fiatal lányokat, majd azt ők jól kihasználják politikai célokra, ugye…). De nem lennének a támadók igazi baloldaliak, ha a szakértelem atomfegyverét nem vetnék be: megkérdőjelezték a kutatás alaposságát, az elkövetők etnikai származásának kiemelését pedig az egyoldalú újságírás példájának mutatták be.
Megfenyegették a vizsgálóbizottság vezetőjét
2012-ben a rotherhami választókörzetet Sarah Champion nyerte meg a Munkáspárt jelöltjeként. A Sheffield University-n pszichológiából diplomát szerzett képviselőnő vezette a vizsgálóbizottságot a parlamentben, amely a gyermekek kizsákmányolásával foglalkozott. Mint a munkáspárti árnyékkormány egyenlőségi szóvivője a newcastle-i szexragadozó banda elítélése kapcsán 2017. augusztusában cikket írt a The Sun-ba a következő címmel: Brit pakisztániak megerőszakolják a fehér lányokat…szembe kell néznünk vele. A Times-nak adott interjújában azt mondta azért hangsúlyozta ki az elkövetők származását a cikkben, mert az tény és nem vélemény: „…amikor megnézzük a letartóztatott és elítélt személyek számát, a túlnyomó többségük brit-pakisztáni férfi.” – fejtette ki álláspontját az interjúban.
Parlamenti elvtársai nyilvánosan azzal vádolták, hogy rasszista állításokat tett és minden pakisztáni férfit démonizált. Jeremy Corbyn a Munkáspárt vezetője azon volt kiakadva, hogy a The Sun című bulvárlapot választotta cikke megjelenése számára, amire Champion azt mondta, hogy azért a Sun-ba írt, hogy a lehető legszélesebb olvasóközönséghez eljusson üzenete. Champion, aki képviselősége előtt jótékonysági szervezeteknek dolgozott elmondta, mindig is úgy vélte, hogy rasszistának lenni a legrosszabb dolog a világon, de ma már úgy gondolja inkább hívják rasszistának, mint hogy szemet hunyjon a gyermekbántalmazások felett. Jó baloldaliként nem felejtette el hangsúlyozni a cikkben, hogy a gyermekbántalmazások 90%-a családi környezetben történik és az elkövetők többsége fehér férfi (na ugye), aki egyedül cselekszik. A szexuális bandák tagjai barátok közül, vagy nagyobb család tagjaiból kerültek ki és szállították a lányokat másik baráti csoportoknak vagy családtagoknak. Azt is hangsúlyozta, hogy kutatni kell hogyan és miért alakulhatott ki a bűnelkövetés ezen fajtája bizonyos behatárolt csoportokban. Erre a felhívására egy év elteltével meg is érkezett válasz. 2018. július 26-án Sajid Javid brit belügyminiszter (maga is pakisztáni származású) kutatást rendelt el a nemi erőszakot csoportban elkövetők etnikai eredetével kapcsolatban. A cél, mint mondta, hogy kiderüljön ezekben a bűncselekményekben miért olyan aránytalanul nagy a pakisztáni eredetűek száma. A belügyminiszteri bejelentést megelőző napon hozták nyilvánosságra, hogy Sarah Champion védelmét fokozta a Scotland Yard antiterrorista egysége, mert halálos fenyegetéseket kapott a pakisztáni bűnbandák által elkövetett szexuális bűntettek felfedése miatt.
És lehullott a lepel…
Ez volt az a pont, ahol a nagyon PC publicista David Aaronovitch-nál is elszakadt a cérna és 2018. július 26-án megjelentette A muzulmánok kritizálása nem tesz rasszistává című cikkét. Egy Just Yokrshire nevű faji igazságosságért ténykedő szervezet egyik vezetője Waqas Tufail oktató szerint a képviselő asszony az ipari szintű rasszizmus szolgálatába állt Rotherham-ben. Ezt a kijelentést azután tette, hogy a szervezet márciusban 165 pakisztánit kérdezett meg, miként írná le Champion hatását a helyi közösségükre. A pakisztáni származású britek úgy vélték, hogy képviselőjük bűnbakként és potenciális bűnözőkként állította be őket, és ezzel átlépett egy olyan határt, ahonnan már nincs visszaút. Aaronovitch-nak is feltűnt, hogy ennek a jelentésnek egyértelmű célja Champion tönkretétele, ami a valóságban inkább egy petíció, mint egy kutatás.
Szerencsére a harmadik utas politizálás (by Anthony Giddens) nem tette tönkre az angolszász újságírást és Aaronovitch utána nézett ennek a Just nevű szervezetnek. Az egyik fő támogatójuk a Joseph Rowntree Charitable Trust (2008-tól 550 000 fontot juttatott a Just-nak), egy kvéker szervezet, amely akkor lett széles körben elismert, amikor a Cage-nak (emberi jogi csoport) 300 000 fontot adott. (A Cage volt az, aki az iszlám állam gyilkosát Jihadi John-t (Mohammed Emwazi) egy csodálatos fiatalembernek írta le.) A Just tevékenységét vizsgálva kiderült korábban harcot hirdetett a kormányzat megelőzési (Prevent) stratégiája ellen, amelynek célja, meghatározni és megállítani azokat az embereket, akik terroristává válhatnak. A Just Yorkshire erről is készített egy jelentést és tavaly augusztusban hozta nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogy 36 muszlim diákot, oktatót és kutatót kérdeztek meg és vajon milyen eredmény született? Igen, az egész Prevent az iszlamofóbiára és a rasszizmusra épül. Itt még találunk két kiemelt szervezetet a már említett Cage-t és a Mend-et (Muslim Engagement and Development – célja, hogy a muzulmánok jobban bekapcsolódjanak a médiába és a politikába). Ezek a csodálatos szervezetek indítottak támadást Sara Khan, a szélsőségesség elleni kormányzati biztos visszahívásáért. (Kahn asszony kinevezését azonban Warsi bárónő és Naz Shah a brit összpárti muzulmán parlamenti csoport vezetője is ellenezte, a belügy kreaturáját látták benne.)
A Times publicistása talált egy másik hasonló esetet is. Elítélték Amanda Spielman-t, az Ofsted vezetőjét, mert azt javasolta, hogy a fiatal lányokat meg kéne kérdezni, hogy miért viselnek hijabot az iskolában. Ki hinné ez ellen is született egy nyílt levél 1100 oktató és más „közéleti” személyiség aláírásával (Waqal Tufail itt is feltűnt szervezőként – ő az emblematikus figurája a felsőoktatásban a ’70-es évek óta végbement rombolásnak, ami különösen a társadalomtudományok terén szembetűnő).
Mostanában ez a csodacsapat, megtámadta a Tell Mama nevű mérsékelt anti-iszlamofób szervezetet, mert együtt mertek működni a Jewish Community Trust-al. Meg is kapták a jól megérdemelt cionista szerű képződmény minősítést.
A liberális bűntudat és a tudatlanság keveredése
Itt tartunk, összegzi Aaronovitch és felötlik benne a kérdés, miért van ez? Ő úgy véli, ez a hamis okok keveréke. A liberális bűntudat (gondolom a gyarmatosítás vétkei miatt), amely a finanszírozók és a baloldali politikusok tudatlanságával keveredik. A vágy, hogy a muszlim politikusok megfeleljenek a konzervatív (és néha antiszemita) muzulmánoknak. Aztán ott van az a hit, hogy minden rossz, amit a muzulmánok tettek valójában a muzulmánok elleni rossz dolgok visszahatása. Valamint a haladó erők aggodalma, hogy elveszítik azt a pozíciójukat, hogy ők a növekvő etnikai közösségek fő szószólói.
Szégyelljék magukat fakad ki végül Aaronovitch, mert ez nem csak rossz magatartás, hanem kontraproduktív is egyben. Mert a így muszlimoknak, akik itt áldozatok már, nem kell erőfeszítéseket tenni, hogy betagozódjanak a közös társadalomba, továbbá erősíti azt a szélsőjobbos meggyőződést, hogy a muzulmán integráció lehetetlen.
Ez a történet ékesen bizonyítja, hogy a világ megvilágosodásáért és jobbításáért küzdő dogmatikusoknak az emberi élet vajmi keveset ér. Mit számít 1400 kislány jajgatása, megalázása, amikor itt egy nagyobb volumenű kísérlet zajlik különböző kultúrák összeolvasztására. Ekkora járulékos veszteség igazán elviselhető a majd később megvalósuló földi Kánaán ígéretéért. Lenin elvtárs hívta még az ilyen módon gondolkodó nyugati balosokat hasznos idiótáknak. Valószínűleg a mekkai vahabiták, a kairói szunnita jogtudósok valamint Irán ajatollah-jai is így gondolkodnak ezekről a figurákról.
Szégyelljék magukat!! Ceterum censeo az iszlám nem eukonform…
