A Közel-Keleten, különösen Irakban és Szíriában egyre többen úgy látják, hogy sikerült kontrollálható szintre visszaszorítani az Iszlám Állam tevékenységét. Azonban a dzsihadista terrorszervezet ezzel nem szűnt meg létezni, hanem megpróbálja újraszervezni saját magát.
Az Economist írt arról, hogy a (jogosan) győzelemként elkönyvelt iraki és szíriai műveletek sikeresen szorították a vissza a magát Iszlám Államnak nevező entitást, amely nem kis részben úgy is működött, mint egy szervezett bűnözői csoport és kiadásait ezen tevékenységből is finanszírozta.
A cikkben arról is írnak, hogy a katonai győzelem nem egyenlő az ideológia halálával, amely sajnálatos módon tovább burjánzik azokba a régiókba, ahol megfelelő táptalajra talál. Ilyennek minősül Afrika, különösen az északi része és a Száhel-övezet, ahol a gyéren lakott területek feletti állami irányítás vagy nem létezik, vagy egyszerűen a kormányok nem képesek a törvény kikényszerítésére, amit a különböző paramilitáris fegyveres csoportok eddig is és ezután is ki fognak használni.
hirdetésAz afrikai kontinensen működő terrorszervezetek – a szíriai polgárháború enyhülésével – a tavalyi évben már ötször annyi civil haláláért voltak felelősek, mint Irakban és Szíriában.
Mindezidáig a fejlett nyugati országok kevésbé érezték magukat érintettnek Afrika problémáiban. Az Economist arról is ír, hogy a 2017 májusi és a 2016 decemberi terrortámadásokban – amelyek összesen harmincöt ember életét követelték – olyan emberek vettek részt, akiknek volt líbiai kötődésük, ahol Szurt (Szirt) városában fokozottan van jelen az Iszlám Állam.
A különböző terrorszervezetek egymásnak tett hűségesküi és különböző fegyveres csoportok szövetségei gyakran változnak, ami egyrészről függ az erőviszonyok alakulásától és a világpolitikától is azzal kapcsolatban, hogy a nyugati szövetségesek hol hajlandóak katonai beavatkozással elejét venni egy-egy szervezet térnyerésének vagy valamilyen konfliktus eszkalációjának. Tekintve, hogy a nyugati közvélemény meglehetősen rosszul fogadja a saját országa hadseregének áldozatairól szóló híreket, Afrikában a helyi kormányerőket elsősorban felszereléssel, kiképzési műveletekkel és légitámogatással, valamint hírszerzési információkkal támogatják. A nyugati hatalmak harcoló alakulatokkal csak ritkán járulnak hozzá a békefenntartó vagy béketámogató műveletekhez.
A Száhel és Észak-Afrika azért is kiváló táptalaj az dzsihadizmusnak, mert egy olyan helyen, ahol nem érvényesül a jog, ott könnyen újraszervezheti magát egy Iszlám Államhoz hasonló szervezet.
Emellett az utánpótlás sem jelent problémát, mert a szegénység és a munkanélküliség kilátástalanságában a fiatalokat nem nehéz meggyőzni arról, hogy a radikális iszlám a helyes ideológia, amiért érdemes vértanúhalált szenvedni.
Ha ehhez még némi fizetés is jár, akkor végképp eltűnnek azok a kérdőjelek, amelyek visszatartják a serdülő, vagy fiatal felnőtt férfi lakosságot a szervezetekhez való csatlakozástól.
A volt gyarmattartó országoknak és az USA-nak annyi felelőssége mindenképpen van, hogy ha szeretnék fenntartani a jelenleg meglévő stabilitást, akkor továbbra is aktív szerepet kell, hogy játszanak az Afrikának nyújtott segélyezésben és humanitárius, valamint békefenntartó műveletekben. Ha ez nem teljesül, akkor a már így is egyre nagyobb méreteket öltő migrációs tendenciák erősödni fognak és Európa egy, a 2015-ösnél is nagyobb bevándorlási hullámmal fog szembenézni.
(Economist, Aleteia)
Fotó: Delil Souleiman / AFP
