Afrika felemelkedése, a béke és az emberek életkörülményeinek javítása érdekében sokat tehetnek a keresztény egyházak, a köztük lévő teológiai és egyháztani eltérések dacára. Ferenc pápa erről beszélt június 23-án az Organization of African Instituted Churches képviselőinek. A katolikus egyházfő arra kérte a keresztényeket, fogjanak össze a kontinens jövője érdekében, majd felhívta a figyelmet a Közel-Keleten tapasztalható keresztényüldözésre is.
A keresztények fogjanak össze Afrikáért
Első ízben fogadta audiencián a pápa az 1978-ban alapított Afrikai Intézményesített (Független) Egyházak szervezetének tagjait. Beszédében Afrikát az irgalmas szamaritánus példabeszédéből ahhoz az emberhez hasonlította, akit útközben megtámadnak, megsebesítenek, kirabolnak és otthagynak az út szélén. Ezzel szemben Jézus Krisztus evangéliuma reményt, békét, örömet, harmóniát, szeretetet és egységet nyújt a kizsákmányolt szegényeknek, a frusztrált fiataloknak, a fájdalomtól kiáltó időseknek és szenvedőknek.
Elő kell mozdítani a békét a konfliktusos régiókban, szolidárisnak kell lenni a rászorulókkal, szolgálni a közjót, és védeni az emberek méltóságát, szabadságát és jogait. Ebben kell összefogniuk a keresztényeknek. Segítsék elő a különböző etnikai, nyelvi és vallási csoportok együttélését. A Szentlélek világosítson meg minket, hogy megtaláljuk a módját, miként működhetünk együtt – keresztények, hagyományos vallásúak és muzulmánok – egy jobb jövőért Afrika számára – fohászkodott végül Ferenc pápa.
hirdetésFerenc pápa az afrikai menekültek helyzetéről
Június 21-én a pápa egynapos genfi látogatását követően szokásához híven válaszolt a repülőn vele utazó újságírók kérdésére. A COPE spanyol rádió munkatársának kérdésére, miszerint valós probléma-e, hogy bizonyos kormányok eszközként használják fel a menekültek drámáját, a Szentatya hosszan válaszolt:
“Sokat beszéltem a menekültekről, és a kritériumok megtalálhatók abban, amit mondtam: „befogadás, védelem, előmozdítás, integrálás”. Ezek minden menekültre érvényes kritériumok… Azt mondanám, hogy ez a menekültekre vonatkozó terv nyugodt időkben. Most menekülthullámról van szó, olyanokról, akik a háború és az éhség elől menekülnek. Háború és éhség van Afrika sok országában, háború és üldözés a Közel-Keleten. Olaszország és Görögország igen nagylelkű volt a befogadásban. A Közel-Keletet illetően – Szíria tekintetében – Törökország sokat befogadott; Libanon sokat: Libanonban annyi szíriai van, ahány libanoni; aztán ott van Jordánia, és más országok. Spanyolország is fogadott be menekülteket.
Problémát jelent a migránscsempészet is. Azok az esetek is problémát jelentenek, amikor visszatérnek, mert vissza kell térniük: ez az eset is létezik… Nem ismerem pontosan a megegyezés részleteit, de ha a líbiai vizeken vannak, vissza kell térniük… És láttam a csempészek börtöneiről készült fényképeket. A csempészek azonnal elválasztják a nőket a férfiaktól: nők és gyermekek Isten tudja, hova kerülnek…
Ezt csinálják a csempészek. Olyan eset is van, amiről hallottam, hogy a csempészek odamentek a hajóhoz, amelyik felvette a csónakokból a menekülteket, és azt mondták: „Adjátok ide a gyermekeket és a nőket, és a férfiakat vigyétek el!” Ezt csinálják a csempészek. És a csempészek börtönei azok számára, akik visszatérnek, borzalmasak, borzalmasak. A II. világháború lágereiben lehetett ilyen dolgokat látni. Csonkítások, kínzások is… Aztán a közös sírba dobják őket, a férfiakat. Ezért a kormányok aggódnak azért, hogy vissza ne térjenek, és ne essenek ilyen emberek kezébe. Világméretű aggódás van. Tudom, hogy a kormányok beszélnek erről, és megegyezésre akarnak jutni, a dublini egyezményt is módosítani akarják. Spanyolországban ott volt ennek a hajónak az esete, amely Valenciában kötött ki. De ez az egész jelenség egy zűrzavar.
A háborúk problémáját nehéz megoldani; a keresztények üldözésének problémáját is a Közel-Keleten, és Nigériában is. Az éhezés problémáját viszont meg lehet oldani. És sok európai kormány gondolkodik egy sürgősségi terven, hogy befektessenek azokban az országokban, hogy értelmesen fektessenek be, hogy munkát, oktatást és ezekhez hasonló dolgokat adjanak.
Azokban az országokban, amelyekből ezek az emberek jönnek. Mert – sértő szándék nélkül mondom, de ez az igazság – a kollektív tudatalattiban egy ronda mottó van: „Afrika arra van, hogy kizsákmányoljuk.” Ez van a tudatalattiban: „Ó, afrikaiak…” rabszolgák földje. És ezt meg kell változtatni ezzel a befektetési, oktatást adó, fejlődést segítő tervvel, hiszen az afrikai népnek rengeteg kulturális értéke van, rengeteg! És nagy intelligenciájuk van: a gyermekek rendkívül okosak, és ha jó oktatást kapnak, fejlődhetnek tovább. Középtávon ez a követendő út. Pillanatnyilag viszont a kormányoknak meg kell egyezniük, hogy előrelépjenek ebben a sürgető helyzetben…”
Forrás: Vaticannews, Magyar Kurír
Kép: Vatican Media
