Egyesek a keresztényüldözés jelenét és múltját is tagadják
Dr. Dornfeld László kereszténységkutató a Mandiner.hu-n megjelent írásában felidézte a múlt héten megtartott „Keresztényüldözés a múltban és a jelenben” című konferenciát.
Március 5-én, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a „Keresztényüldözés a múltban és a jelenben” címmel tartottak konferenciát, melyen prof. dr. Horváth Attila alkotmánybíró, egyetemi tanár, prof. dr. Sáry Pál egyetemi tanár, valamint Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár is előadott. Az államtitkár az eseményen arról számolt be, hogy bármennyire is megdöbbentő, de ma világon a kereszténység a legüldözöttebb vallás.
„Világszinten a hitük miatt üldöztetést elszenvedők négyötöde keresztény, őket jelentősen lemaradva követik az ateisták, majd a különböző muzulmán felekezetek, akik jellemzően más muszlimok részéről szenvednek üldöztetést”
– hangsúlyozta Azbej Tristan.
Az államtitkár hozzátette, minden nyolcadik keresztényt üldöznek hite miatt, mely számszerűleg legalább 260 millió embert érint. Azbej Tristan elmondta,
a legsúlyosabb helyzet nem a Közel-Keleten, hanem Ázsiában van: Észak-Koreában a Biblia birtoklásáért halálbüntetés jár, Pakisztánban pedig háromszáz keresztény gyermek van halálsoron!
Az államtitkár előadásában szólt arról, hogy a nyugat-európai liberális politikusok a problémával nem foglalkoznak, a magyar kormány azonban lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni, nem csupán a humanitárius segítségnyújtással, hanem azzal is, hogy az európai politika beszédtémájává tegyék a keresztényüldözés összetett kérdéskörét.
Azbej Tristan előadása zárásaként elmondta:
a világban eluralkodó keresztényüldözést csak együttesen lehet megoldani.
Prof. dr. Sáry Pál, a Kar Jogtörténeti és Jogelméleti Intézetének igazgatója A keresztények ókori üldözői és mai apologétáik című előadásában a keresztényüldözés történetének megdöbbenten naiv és rossz indalatú bemutatásáról számolt be. Elmondta, mára, a korábbi marxista hazugságokat a liberális hazugságok váltották fel, melyek előszeretettel foglalkoznak a kereszténység „tényfeltáró” múltjával.
Sáry Pál előadásában hangsúlyozta, a keresztényüldözést egyesek nem csak a jelenben, hanem a múltban is fikciónak tartják. Példaként említette az amerikai Candida Mosst, aki a The Myth of Persecution (Az üldöztetés mítosza) című könyvében arra a megállapításra jutott, hogy az ókori keresztényüldözés csak egy utólagos kitalációja az egyháznak. Moss könyvében kifejti, hogy az őskeresztényeket nem a hitük, hanem éppen elfogadhatatlan és kirívó magatartásuk miatt ítélték el.
„A keresztényeket a római közvélemény megvetette, a korabeli pletykák szerint a keresztények titkos összejöveteleiken csecsemőket gyilkoltak meg, emberhúst ettek, és vérfertőző orgiákat rendeztek.”
Sáry hangsúlyozta, Hadrianus és Marcus Aurelius császárok keresztényellenes rendelkezései is ránk maradtak, tehát nem igazak azok az elképzelések, melyek szerint nincsenek egykorú forrásaink az ókori keresztényüldözésről.
A professzor előadásában szólt arról, hogy az ókori keresztényüldözés nem volt annyira kifinomult és módszeres, mint napjainkban. A kereszténység megerősödése után pedig nem a keresztény közösségek bosszúja és pogányüldözése következett be:
„A kereszténnyé váló államhatalom célja a pogányok fokozatos megtérítése, s nem a kiirtása volt”.
Sáry Pál elmondta, a múlt megváltoztatásának szándéka, a mítoszteremtés egyre inkább a liberális erőkre jellemző, melyek keresztény embereket hitét kívánják aláásni.
A rendezvény záróelőadását prof. dr. Horváth Attila alkotmánybíró tartotta, aki felidézte, hogy manapság divatossá vált Marxot, a kommunizmus elvi kitalálóját felmenteni a kommunizmus bűnei alól, holott a kommunizmus valóban az ő elképzelései alapján valósult meg.
A kommunizmus számos bűne mellett együtt járt a vallásüldözéssel és az azzal járó cselekedetekkel. Horváth Attila előadásában beszámolt arról, hogy a megalakuló Szovjetunióban számos papot kivégeztek. 1919-ben Magyarországon sem volt ez másképpen, Szamuely Tibor Lenin-fiúi tizenegy papot végeztek ki hidegvérrel. A Tanácsköztársaság vallásellenességéről árulkodik az is, hogy azonnal felállították a Vallásügyi Likvidáló Hivatalt.
1945-ben meginduló földosztással nem az szegényeket és nincsteleneket akarták a hatalom birtokosai földhöz juttatni, hanem az egyház birtokainak elvételével igyekeztek gazdaságilag ellehetetleníteni azt. A második világháború után, a kommunista hatalomátvétellel folytatódott a történelmi egyházak ellehetetlenítése. Az egyházi oktatási intézményeket államosították, a képzett, de világnézetileg elkötelezett tanári kart elküldték.
A hatalom egyházellenességét mutatja, hogy 1950-ben egy kivétellel minden egyházi vezető börtönbe került.
Az 1956-os forradalom utáni megtorlásban pedig tizenegy pap halt meg gyanús körülmények között.
A kommunista hatalom egyházellenessége csak láthatólag enyhült a Kádár-korszakban: akik nyíltan vállalták vallásosságukat, azok az élet számos területén hátrányba kerültek.
dr. Dornfeld László teljes cikke a Mandiner.hu-n érhető el.
A témában olvasásra ajánljuk:
Azbej Tristan: A kenyai katolikus egyházat segíteni kell missziós munkájában
Azbej Tristan: a kormány célja, hogy lebontsa az üldözött keresztényeket körülvevő hallgatás falát