Karácsonykor a szülők, nagyszülők is egy kicsit gyermekké válnak – Csukás István a Vasárnapnak

Óriási fantáziája, szeleburdi mesehősei évtizedek óta beszínezik a magyar gyermek- és ifjúsági irodalmat. Nyugdíjas éveiben is folyamatosan dolgozik, a napokban fejezetbe be egyik leghíresebb sorozatának folytatását, melyben a legfiatalabb generációkhoz (is) szól. A Kossuth-díjas Csukás Istvánnal beszélgettünk.

– Köztudott, hogy állandóan dolgozik valamin. Mi készül mostanában a keze alatt?

– Idén egy nagyon nagy munkába fogtam bele, ugyanis a Magyar Televíziótól megbízást kaptam a Süsü folytatásának megírására. Eddig két évad született a Süsü a sárkány kalandjaiból, most megírtam a harmadik történet forgatókönyvét, melynek a címe Süsüke világot lát. Ebben a mesében a főhősök a gyerekek lesznek: a sárkánygyerek, Süsüke és a kis királyfi.

A világlátás minden mesében fontos elem. A vándorlás, a kóborlás a Süsü-történetekre is jellemző volt. Egykor az első rész úgy kezdődött, hogy Süsüt, az egyfejű sárkányt elűzte az apja, így kénytelen elhagyni az otthonát. A második történet szintén világot látással kezdődött, amikor Süsü, a sárkány visszamegy Sárkányföldre – ahonnan korábban elkergették – és ott sárkánykirály lesz. A mostani részben pedig kiderül, hogy a kis Süsüke és a legényke korú királyfi is örökölték ezt a vándorlási vágyat. Egy szép napon elhatározzák, hogy elmennek, és felfedezik a világot. Igen ám, de már ismerik az emberek földjét, és ismerik a sárkányok földjét is! Felnéznek az égre, és elhatározzák, hogy kiutaznak az űrbe!

Nagyon nagy munka volt ennek a történetnek a megírása, ugyanakkor nagyon szép is, melybe sok szeretetemet beletettem. Az év végére fejeztem be, így azt is mondhatnám, hogy ez az én karácsonyi ajándékom. A bábfilmmegvalósítás a televízióra vár, jövőre kezdik a forgatás.

– Régebben mindig elment a felvételekre, és megnézte, hogyan készül a meséiből film. Jövőre is belátogat a stúdióba?

– Mindenképpen! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden művemből készült egy feldolgozás, ami azt jelenti, hogy a papíron megírt meséim átmentek egy másik műfajba. Készültek filmek, bábfilmek, játékfilmek, színdarabok, rádiójátékok, amiért nagyon hálás vagyok! Mindig egy nagy csodának érzem, amikor megmozdulnak, megszólalnak a figuráim, amelyek a papírlapon mindig mozdulatlanok és némák voltak. Nagy élmény ez az átalakulás, kicsiknek és nagyoknak – és nem utolsósorban magának az írónak is.

Feltétlenül részt fogok venni a Süsüke világot lát forgatásain! Két okból is: az egyik, hogy nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy hogyan készül ma egy film. Valamint azért is megyek, mert a forgatás alatt is szükség lehet az íróra! Annak ellenére, hogy a papíron megszületett szöveg a végleges, az élet néha úgy hozza, hogy olykor rövidíteni, máskor meg kicsit hosszabbítani kell az eredeti szöveghez képest. Boldogan veszek részt a forgatásokon is, és ahol tudok, segítek.

– Évtizedek óta ír meséket. Van olyan mesehőse, története, amit még nem valósított meg?

– Még ma is nagyon sok dolog van a fejemben, ami arra vár, hogy asztalhoz üljek, és megírjam. Az alkotás két részből áll: az első – és boldogabb – része, amikor elképzelek valamit. A másik pedig, amikor meg kell írni, melyhez szükséges már a mesterségbeli tudás is.

Az ötletelés állandóan folyik bennem. A fejem a műhely. Sok történet, figura és egy-egy vidám csattanó várja, hogy megszülethessenek.

Alkalom és elszánás kell az íráshoz. Utóbbi megvan bennem, az alkalom sajnos már kevésbé, mert egy hosszú filmsorozat megírásához megrendelést kell kapni. Rövidebb művet, verset, mesét, illetve még könyvet azonban lehet írni, idén a Süsüke története mellett írtam pár kisebb művet is.

– Adventben járunk. Hogyan látja, a gyerekek ajándékvárása, meséhez való viszonya változott valamit?

– A gyerek alapvetően nem változik, a gyermek ugyanaz, mint régen. Nem nagyon szoktunk erről beszélni, de a karácsony elsősorban mégiscsak a gyermekek ünnepe. A Kisjézus megszületését ünnepeljük, aki szintén gyermek, közel áll a gyermekek szívéhez. Az az áhítat, amit gyerekként az adventben, a várakozás időszakában kaptam, máig elevenen él a szívemben. Ma is emlékszem, hogy gyermekként hogyan álltam ámulva a feldíszített karácsonyfa előtt, és hogyan ünnepeltük, hogy megszületett a Kisjézus. Úgy gondolom, hogy mindenki szívében így élnek a gyermekkori karácsonyok emlékei. Nagyon szép és emberi dolog, évente legalább egyszer meg kell érezni ezt a szeretetet a szívünkben. A karácsony a szeretet és a gyermekek ünnepe. Természetesen mindenki másé is, de ne feledjük: karácsonykor a szülők, nagyszülők is egy kicsit gyermekké válnak.

Az ajándékozás a szeretet kifejeződése. Azért adunk valakinek valamit, mert a szeretetünket szeretnénk kifejezni vele. Mai rohanó világunkban sokszor keressük a fényes, csillogó és drága ajándékokat, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az ajándéknak egyetlen igazi értéke van: szeretetértéke. Nem az a nagy ajándék, ami drága és sok pénzbe került, hanem az az igazi ajándék, ami személyre szóló.

Egyfajta versengés lehet az ajándékozásban, mégpedig, hogy melyiket készítették és adták át nagyobb szeretettel!

Ha a gyerek ajándékozni akar szüleinek, akkor nincs annál nagyobb ajándék, amit sajátkezűleg neki készít. Rajzol, megtanul valami verset, éneket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez fordítva is igaz. együtt töltött időt és közös játékot kell adnunk gyermekeinknek, hogy érezzék, mennyire fontosok nekünk.

– Úgy tudom nagyon szeret főzni. Mi kerül a karácsonyi asztalra?
– Nagy hagyománya van ennek nálunk is, mint minden családban. A magyar karácsonyi szokások is igen gazdagok, és természetesen az ünnephez hozzátartoznak azok a speciális ételek és italok, melyeket ilyenkor készítünk.

Elsősorban hal kerül az asztalra, és hozzá jönnek a karácsonyi tészták, sütemények. A halászlevet és a rántott halat én szoktam megcsinálni, a süteményeket azonban már nem. A diós és a mákos bejgli nagyon pompás eledelek, akár csak a mézeskalácsok, melyek nem csak ennivalók, hanem egyben a karácsonyfa díszei is lehetnek! A karácsony és a névnapom egybeesik – akárcsak édesapám esetében –, ez pedig nálunk mindig azzal járt, hogy a tradicionális karácsonyi menü tovább bővült. Jöttek a disznótoros menük, töltött káposzták, nehezebb magyar étkek – az úgynevezett téli ételek. Mifelénk Kisújszálláson ezt úgy mondták, hogy „kivette a jót a hasából”, tehát mindenféle finomsággal készült. Nem voltunk gazdagok, de karácsonykor pompás ételek készültek, és pompás sütemények sültek a sütőkben. Habár szeretek főzni, idén abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy meghívtak vendégségbe, így karácsonykor nem a konyhában fogok sürögni, hanem csak élvezem az ízeket, melyet mások főztek.

Karácsonyra az kívánom, hogy mindenki váljon egy kicsit ismét gyermekké! Élje át újra a gyermekkori emlékeit, és boldogan töltse az ünnepet szerettei körében!