Makovecz minden épülete egy történetet mesél el

Makovecz 1935. november 20-án született Budapesten. A Zala megyei Nagypornakon töltött gyermekévei egész életében maghatározóak maradtak, és később építészetére is hatottak. Érettségi után egyenes út vezetett számára a Műszaki Egyetem Építészmérnök Karára. Remek rajzos volt, aki az évek során tökélyre fejlesztette a szabadkézi rajzolás művészetét.

A tervezővállalatok korlátozták szabad szellemét

A diploma után közel húsz éven át állami tervezővállalatoknál dolgozott, miközben rendszeresen járt vidékre is. Már fiatal építészként felismerte a vidéki építészet fontosságát. Kisebb falvakban kulturális egyesületeket szervezett, és faluházakat tervezett számukra.

A tervezővállalatokat nem az ő szabad szellemének találták ki, nem is nagyon találta meg a helyét benne. Egy ideig a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott, és ezekben az években tervezte a dobogókői Zsindelyes Vendégházat, amely megalapozta nemzetközi hírnevét.

Elindult a saját útján

Két évvel a Zsindelyes Vendégház megálmodása után, 1981-ben megalapította saját építészirodáját. Egyéni stílusa itt már teljesen kibontakozhatott. Az építész a paksi templomot tartotta első kiemelkedő munkájának, amelyet sokan csak Makovecz-templomként emlegetnek. A három csúcsos épület minden szempontból egyedi: a kecses, íves bejáratával, az áramló vonalaival és a csúcsokon megjelenő szimbólumokkal. Aki egyszer megpillantja ezt a népművészeti elemekből gyökerező templomot, biztosan nem felejti el a látványt.

Másik híres temploma a siófoki evangélikus templom, amely egy szigorúan szerkesztett hatszögből indul ki. Mindkét szakrális épületben megjelenik Makovecz ökumenikus vallási alapja.

Élete során közel ötszáz épületet tervezett, ezeknek a fele meg is épült, és szinte egytől egyig kiemelkedő és egyedi alkotások. Épületeinek mind története van, és ezek a történetek jelennek meg az építőanyagokban és formákban is.

A magyar pavilon, amivel nemzetközi sikert aratott

Nem lehet említés nélkül hagyni az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilont, amelyet joggal nevezhetünk egyik főművének. Ez hozta meg számára a legnagyobb nemzetközi elismerést. Ebben is megjelenik a Makoveczre jellemző történetmesélés: saját belső világáról mesél, miközben önarcképet mutat hazájáról.

A bordaszerű tartószerkezet, a földfeltöltésből induló monolitikus felületképzés, a kelet-nyugat határán álló toronysorozat maga a makoveczi építészet. Az épület belsejében lévő, az üvegfödémben álló tölgyfa – mely egyszerre mutatja meg a föld alatti és föld feletti világot – az atlantiszi korra utal. Az üvegfödém alá egy kupolát építettek fejjel lefelé. A kupolát úgy világították meg, hogy az végtelenített teret érzékeltessen, tehát az üvegfödémhez közelítve érezze mindenki azt, hogy a lent és fent hogyan viszonyul egymáshoz.

Élete végéig alkotott

Utolsó éveiben főként szakrális épületeket tervezett, amelyeknél újfajta térmodellekkel kísérletezett. Az utolsó épület terve, amellyel haláláig foglalkozott, az a budapesti felső-krisztinavárosi templom volt. Mindent szabadkézzel rajzolt a tervezés során, és a legapróbb részletekig kidolgozta a templomot. Az épületet már Makovecz Imre nélkül kellett befejezni. 2011. szeptember 27-én hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Forrás: mmakademia.hu

Kiemelt kép forrása: Fortepan