Élete fő művének átadását már nem érhette meg Steindl Imre

Budapesten, 1839. október 29-én született Steindl Imre egy tehetős ékszerész gyermekeként. Mesterségét a József Politechnikumban (mai Műegyetem), majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanulta. Bécsben a  fiatal Steindl Friedrich von Schmidt és Eduard van der Nüll alatt kamatoztathatta tehetségét. Von Schmidt később műemlékvédő programjába is meghívta, és az itt töltött idő megalapozta restaurátori útját, és nagy szerepet játszott historizáló stílusának kialakulásában is. 1869-ben végleg hazatért Bécsből, és a Műegyetemen kezdett tanítani középkori építészetet.

Épületei ma is meghatározzák a főváros arculatát

Első jelentős épülete a Váci utcai Új Városháza volt 1875-ben, amelyet gót stílusban tervezett, azonban a főváros utasítására meg kellett változtatnia a terveket reneszánsz stílusúra. A palotát olyan épületek követték, mint a budai Kereskedelmi és Iparbank, a Vajdahunyad vára, a szegedi ferences templom és a kassai dóm – csak hogy pár remekművet említsünk gazdag életpályájából. A múlt értékeinek felfedezése nagyon komoly szerepet játszott az életében, tanítványaival éveken át járta az országot műemlékek után kutatva. Már 1872-től részt vett a Műemlékek Országos Bizottságának munkájában, és tagja volt a Budavári Koronázó Főtemplom építőtestületének is.

Fő műve az Országház

Életének legnagyobb kihívását a Parlament tervezése jelentette, amelynek átadását sajnos már nem érhette meg. Az új országház építésekor úgy határoztak, hogy az épület neogótikus stílusú lesz – ez tulajdonképpen a Steindl Imre által benyújtott terv elfogadását jelentette. Bár Andrássy – aki a döntéshozó bizottságban volt – ekkor már nem volt miniszterelnök, nagy befolyással bírt, és ezt kihasználva erősen érvelt a szívének kedves londoni Westminster-palotát idéző megoldás mellett – ezért is került a parlament a folyópartra. A terveket többször átdolgozták, és azt is eldöntötték, hogy a tervezett épület hossztengelyét felesleges megtörni a folyó enyhe kanyarulata miatt.

„A szabályozás által létesítendő területen állana az országház olyképen elhelyezve, hogy hossztengelye a Dunával párhuzamosan futna, kereszttengelye pedig a 28 méterre kiszélesítendö Alkotmány-utca tengelyével találkoznék, s az épület Margithid és a Lánchid közé eső partrésznek körülbelül épen közepére jutna. A rakodópart alsó síkja a közlekedésnek csaknem egész szélességében nyitva marad, sőt a gyalog közlekedés a rakodó felső sikjának szélén szintén föntartható” – írta le a majdani épületet Steindl.

https://www.youtube.com/watch?v=KFHSpwKrg0I

Majdnem egy évtizeddel később, 1895. március 16-án helyezték el a kupola zárókövét, és 1895 decemberében a külső homlokzatról végleg elbontották az állványt. Addig mintegy 40 millió téglát és 30 ezer köbméter faragott követ használtak fel. A munkálatok azonban ezek után is elhúzódtak, és a képviselők csak 1902 októberében vehették használatba az épületet, de ezt Steindl már nem érhette meg.

Munkásságát számos építészeti díjjal jutalmazták bécsi és párizsi világkiállításokon, elnyerte a francia Akadémia érmét, Magyarországon pedig a Ferenc József rend lovagkeresztjét, és 1900-ban a művészeknek adható legelőkelőbb Pro Litteris et Artibus díjban részesült. Steind Imre Budapesten, 1902. augusztus 31-én hunyt el, és a Fiumei úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Kiemelt kép forrása: Wikipedia