Nyelvi, politikai agresszió és manipuláció klímakérdésekben


Hirdetés

Az Extinction Rebellion Magyarország, a Fridays For Future, az Energiaklub és az LMP által is támogatott nyílt levél ezt kéri:

„Arra kérjük tehát Önöket, hogy a témával kapcsolatos cikkeikben és beszámolóikban a továbbiakban ne a »klímaváltozás« kifejezést használják, hanem a valóságot sokkal inkább leíró »klímaválság«, »klímaösszeomlás« vagy »klímavészhelyzet« szavakat. (…) Vannak, akik elkötelezettek a közönség tájékoztatásában. (…) Vannak azonban, akik pusztán az időjárás okozta kellemetlenségként számolnak be a villámárvizekről, hőhullámokról és pusztító jégesőkről”.

Az Extinction Rebellion, a kifekvős flashmobok behalást szimuláló aktivistái – Facebook

Magát a zöldpolitika élvonalában tudó LMP-közeli Azonnali le is tesztelte olvasóit, mit szólnak a bevezetésre szánt klímaválság, klímaösszeomlás, klímaapokalipszis, klímaterror, klímahalál, klímaholokauszt szavakhoz. 

Baloldalon az Azonnali szavazásának pillanatnyi eredménye látható – Jobb oldalon a kihalási mozgalom szimbóluma. A jel a holocén kihalásának (vagy a hatodik tömeges kihalás) veszélyét jelképezi a Földön. A kör a bolygót ábrázolja, és a stilizált homokóra figyelmeztetés, hogy sok faj számára elfogyott az idő. A szimbólumot egy névtelen kelet-londoni művésznek, ESP-nek vagy a Goldfrog ESP-nek tulajdonítják. A zöld aktivisták e szimbólumra mint „egy nemzedék békejelére” tekintenek. Zömében a klímatüntetők használják, a művészek és a tervezők is beépítik a munkáikba.  (Azonnali, Wikipedia)

Iván Géza írásában azt fejtegeti, hogy tulajdonképpen számos zöldmozgalmi akcióban, így például a Greenpeace legfrissebb aláírásgyűjtésében se hívőként, se konzervatívként nem talál kifogásolnivalót az ember.

Úgy véli, bármely környezetvédő szervezet bátran kampányolhatna aláírásgyűjtéssel a földi élet, a természet javai megóvását szolgáló hatékonyabb törvényi fellépésért. Képviseleti demokráciáinkban az általunk parlamentbe juttatott honatyákkal hozatjuk meg a döntéseket, melyek zömében a színpad kulisszái mögött, lényegében titkos egyezkedések, alkudozások, felülkerekedő-alulmaradó ilyen-olyan érdekek kiegyensúlyozódása mentén köttetnek. A végeredmény végül is majd arrafelé mutat – legalábbis úgy tűnik –, amerre a közvélemény súlypontját vélik.

Példák, ellenpéldák vannak sikeres és sikertelen környezetvédelmi kampányokra. A szerző emlékeztet a fukusimai atomerőmű-katasztrófa után kialakult német közvéleményre, mely akkoriban az atomerőművek azonnali leállítását követelte. Le is kapcsolták azokat, majd ezzel párhuzamosan a nem szűnő energiaigény miatt felturbózták a barnakőszén-fejtést.

A külszíni fejtés során azonban olyan áldozatot kellett hozni, mint pár falucska leradírozása házastul-templomostul, mindenestül. A „tüntikre” számító német döntéshozók tűrték, hogy a munkagépek tegyék a dolgukat. Amennyi falut és annak templomait különösebb tiltakozás nélkül el lehetett dózerolni a külszíni szénbányászat érdekében, azt mind lerombolták. Az ennek kapcsán kialakult demonstrációk ugyanis már nem jelentettek komolyabb politikai kihívást. Íme néhány részlet emlékeztetőül.

„Ha a közélet bal- és jobboldali véleményvezérei más-más ideológiai háttérrel, de alaposan és lelkiismeretesen boncolgatják a környezetvédelmi témákat, és ügyesen itatják át olvasóikat azzal, hogy nem fogyaszthatunk akkora mértékben, amekkora lehetőségünk van rá, akkor a kenyéradó gazdáik majd komoly szavazatpotenciált látnak a környezetvédelemben”

– írja a REposzt.

A szerző végső konklúzióját nem kijelentés, hanem kérdés formájában fogalmazza meg:

„hogy a jobboldali újságírás már át is engedte a témát a baloldalnak?” Ugye ez csak egy rossz vicc?


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb