Ma talán számos kérdésre választ ad a választási eredmény
A korábbi esélylatolgatásokat felülírja-e – és ha igen, hogyan –, hogy Nagy-Britannia nem tudta a választások előtt elhagyni az Uniót? Theresa May lemondása milyen folyamatokat indíthat el?
Május elején már világossá vált, hogy a britek is részt vesznek majd a mostani EP-választáson. May lemondása minden valószínűség szerint a választási eredménnyel lehet összefüggésben. Bár hivatalos eredményeket csak vasárnap este közölnek, a miniszterelnök döntéséből arra következtethetünk, hogy pártja nem szerepelt jól a szavazáson. Európai szinten a nagy kérdés az, ki lesz May utódja. A mostani EP-választáson ugyanis alapvetően megváltoznak az erőviszonyok, s ennek következtében egy karakteres brit miniszterelnökön nagyon sok múlhat úgy a hazai, mint az európai politikában.
Timmermans – exit pollok szerinti – győzelme előre borítékolható volt vagy váratlan eredménynek számít?
A közvélemény-kutatások az elmúlt időszakban rendre a harmadik, sőt negyedik helyen mérték Timmermans pártját, a Munkáspártot. Ebből a szempontból váratlan az eredmény. Talán Timmermans csúcsjelöltségének is lehet ehhez köze. Ha ugyanis a választók azt látják, hogy saját honfitársuk egy fontos csúcspozícióba kerülhet, hajlamosak lehetnek felülemelkedni a pártok közötti különbségeken.
Egyébként valóban fontos hangsúlyozni, hogy Timmermans győzelmét exit pollokból tudjuk, tehát nem hivatalos eredményről van szó. Vasárnap este derül majd ki, hogy pontosan mi is történt.
Milyen szövetségek köttethetnek az EP-választás után?
Ez most a legnehezebb kérdés. Az egészen biztos, hogy véget ér a két nagy párt kizárólagosságának időszaka. Már nem lesznek elegendők csupán a Néppárt és az európai szocialisták képviselői a többséghez. Van néhány többségi forgatókönyv, azonban az sem biztos, hogy a jelenlegi pártok ebben a formájukban maradnak.
Jelenleg két világos és egymással ellentétes elképzelés van: Weberé és Timmersmansé. Weber a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal szeretne együttműködni. Timmermans egy balodali koalíciót építene, amiből kihagyná a Néppártot és a teljes jobboldalt.
Azonban mindkét politikus helyzete eléggé ingatag. Egyre több tagállami vezető adja jelét annak, hogy nem jó a csúcsjelölti rendszer, és nem jó a jelenlegi választék sem. Éppen ezért érdemes kritikusan kezelni a csúcsjelöltek elképzeléseit. Hiába próbálják eladni, nem ők játsszák a főszerepet ebben a játékban. A tagállamok állam- és kormányfői pedig – egyébként rendkívül bölcsen – előbb megvárják a választás eredményét, s aztán indulnak csak el az igazi egyezkedések.
Királycsináló lehet-e a Fidesz?
A Néppárt a korábbi eredményeihez képest biztos gyengülésre számít. Ha részt akar venni a folyamatok alakításában, akkor minél több EP-képviselőre lesz szüksége. Ezért növekszik a Fidesz-KDNP jelentősége, hiszen az előrejelzések szerint sok mandátumot hozhat. Erre pedig a Néppártnak nagy szüksége lehet, s ezt nyilvánvalóan a vezetésben is tudják. Ha a Néppárt számára szoros lesz az eredmény, akkor felvetődik a kérdés: érdemes-e ragaszkodni Weberhez, aki a választási kampányban megosztást hozott a párton belül? Ilyen módon pedig a Fidesz-KDNP politikusainak döntő szava lehet abban a kérdésben, hogy ki legyen a Bizottság elnöke.
A bal- és a liberális oldal által felfedezett „állítsuk meg a klímaváltozást” kifoghatja-e a szelet a nemzetállamokban gondolkodó, bevándorlásellenes erők vitorlájából? Magyarul elképzelhető, hogy a baloldal a liberálisokkal közösen rátalált arra a politikai témára, ami hosszú távon jelentős támogatottságot hozhat számukra?
A klímaváltozás elleni küzdelem hangsúlyozása egy politikai eszközzé vált a kampányhajrában. Ez egyébként rosszat tesz magának az ügynek is, hiszen csökkenti annak értékét.
Ha látta az európai csúcsjelöltek vitáját, akkor azt is láthatta, mennyit beszéltek erről a kérdésről. Én úgy láttam, Weber nem vette észre az ebben rejlő veszélyt és besétált a csapdába. Ez ugyanis hagyományosan a zöldek, a baloldal és a liberálisok témája. Ugyanakkor az is egyértelmű volt, hogy a jelöltek kevés konkrét javaslatot mondtak. Érdekes, hogy a német CDU kampánya is felült erre a vonatra, és a választási hajrában ezekkel a kérdésekkel próbált szavazatokat gyűjteni. Ez a stratégia azért érdekes, mert akinek a szavazáskor ez a fő motivációja, az a zöld pártokra voksol, nem a jobboldali pártokat keresi a listán. A jobboldalnak a saját témáit kellene vinni, nem a többi párt kampányához, s ezzel a saját maga gyengítéséhez asszisztálni.
A klímakampány lényege, hogy ez a ma legfőbb kihívása. A választók viszont Európa-szerte tudják, hogy van egy ennél égetőbb probléma: a tegnap kihívása, a migráció. Amire máig nem sikerült választ találnia az EU-nak. Célszerű tehát szépen sorban haladni. Csak ugye a jelenlegi európai elit számára a migráció igen kellemetlen téma – az alkalmatlanságukat mutatja.
Mindenesetre az egészen biztos, hogy az EP-választás után hamarabb kerül elő a migráció és az EU jövőjének kérdése, mint a klímaváltozás.
