A hit védelmében, a Szentatya iránti hűséggel – 470 éve halt meg Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója

„Isten nagyobb dicsőségére” – ez a jelmondat vezette Loyolai Szent Ignácot, a Jézus Társasága alapítóját, aki 470 évvel ezelőtt, 1556. július 31-én költözött át az örökkévalóságba. A pamplonai sebesülése után megélt mély, misztikus megtérése a mai napig ható lelki forrást adott az egyháznak. A Lelkigyakorlatok szerzője egy olyan, Krisztus iránti személyes szereteten és a Szentatyának fogadott feltétlen engedelmességen alapuló rendet hagyott az utókorra, amely az évszázadok viharaiban és az üldöztetések közepette is hűségesen szolgálja a hit védelmét és a lelkek üdvösségét.

Inigo Lopez de Onaz y Loyola 1491-ben született a baszkföldi Azpeitiában, egy nemesi család tizenhárom gyermeke közül a legfiatalabbként. Tizenöt évesen egy rokona révén apródként bejutott Katolikus Ferdinánd kasztíliai király udvarába, ahol igencsak kedvelte a táncot, a szerencsejátékot, a párbajokat és a hölgyek társaságát. Tizenhét évesen beállt katonának, több csatában vett részt és a navarrai alkirály szolgálatában diplomáciai tehetségről is tanúságot tett.

Életében 1521. május 20-án következett be a fordulat, amikor a becsvágyó fiatal nemest Pamplona ostroma közben eltalálta egy ágyúgolyó és eltört a combja. A sebesülés véget vetett katonai pályafutásának, mivel egyik lába rövidebb maradt és élete végéig sántított. A lábadozás hosszú és fájdalmas hónapjai alatt számtalan vallásos szöveget olvasott Jézus és a szentek életéről és teljesen hatásuk alá került. Elhatározta, hogy lemond a világi hívságokról, életét a Szentföldön a pogányok megtérítésének szenteli, nevét pedig Antiochiai Szent Ignác iránti tiszteletből Ignácra változtatta.

A Szentföld felé vezető út első állomása a Barcelona közeli Montserrat kolostora volt, ahol egész éjjel az oltár előtt térdelt, majd otthagyta kardját, ruháit pedig szétosztotta a szegények között. A következő évet Manresa városának közelében, egy barlangban magányosan elmélkedve töltötte. A misztikus átalakuláson keresztül menő Ignác megírta lelkigyakorlatos könyvét és megérlelődött benne az elhatározás, hogy Isten nagyobb dicsőségére (ad maiorem Dei Gloria – ez lett később a jezsuiták jelmondata) vallásos társaságot alapít.

1523-ban koldusként a Szentföldre zarándokolt, majd Barcelonában, Alcalában és Salamancában, végül a párizsi egyetemen tanult latint és teológiát. Diáktársainak buzgón osztogatta a Lelkigyakorlatok példányait, felkeltve a Szent Inkvizíció gyanakvását, több alkalommal is vizsgálat indult ellene, kétszer be is börtönözték, de végül minden alkalommal felmentették.

Ignác 1534. augusztus 15-én hat társával a montmartre-i templomban szegénységi és tisztasági fogadalmat tett. Azt is megfogadták, hogy a Szentföldre utaznak téríteni, vagy ha ez nem lehetséges, kérdés nélkül bárhová, ahová csak a pápa küldi őket. A társaság 1537-ben kelt volna útra, de a török háborúk miatt a zarándoklat elmaradt, így Róma felé indultak, előbb azonban pápai engedéllyel pappá szentelték őket. Rendjük szabályzatának tervezetét 1538 októberében nyújtották be, ezt III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én kelt bullájában jóváhagyta. Ezzel létrejött az akkor még hatvantagú Jézus Társasága szerzetesrend, a létszám korlátozását 1543-ban törölte el egy újabb bulla.

Első rendfőnöknek 1541. április 8-án a tisztségtől vonakodó Ignácot választották meg, aki haláláig állt a jezsuiták élén. 1540 és 1555 között a társaság szervezeti kereteit megszabó Konstitúción dolgozott, a szabályok megalkotásakor az imádság közben kapott sugallatok mellett tapasztalatait, társai véleményét és más rendek hasonló dokumentumait is figyelembe vette. Ignác fogta össze a számban és tevékenységi körében is gyorsan növekvő rend tevékenységét: hittérítőket küldött ki, iskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat létesített, a Collegium Germanicum (ma Collegium Germanicum-Hungaricum) megalapításával új alapokra helyezte a papképzést.

Az alapítók a legfontosabbnak a Jézussal való személyes kapcsolatot tartották, ezért lett a rend neve Jézus Társasága (Societas Jesu – SJ), a címerben szereplő IHS Jézus nevének görög rövidítéséből származik, latinizált feloldása Iesus habemus socium – Jézus a mi társunk. A jezsuita rend fő célja a katolikus hit védelme, megerősítése, terjesztése és a katolikus nevelés, emellett foglalkoznak a szegényekkel, látogatják a börtönök és kórházak lakóit, betegeket gondoznak. A rend élén az élethosszig választott rendfőnök (generális) áll, a területi alapon rendtartományokra (provincia) és régiókra osztott rend tagjai nem kolostorokban, hanem rendházakban élnek. A jezsuiták két év újoncidő, noviciátus után teszik le első fogadalmukat, majd hosszas tanulmányaik után pappá szentelik őket, a gyakran 10-12 évig tartó képzés végén a harmadik probációs év, a tercia letelte után leteszik a szokásos három fogadalom (szegénység, szüzesség, engedelmesség) mellett a negyediket is, feltétlen engedelmességet fogadva a pápának.

A rendalapító 1556. július 31-én halt meg Rómában, holtteste 1587 óta az Il Gesu templom oltára alatt nyugszik. 1609-ben V. Pál pápa avatta boldoggá, 1622-ben XV. Gergely pápa emelte a szentek közé; ő a jezsuiták, a lelki gyakorlatot végzők, a katonák, a várandós asszonyok és a gyermekek védőszentje, ünnepe július 31.

Halála idején a jezsuita rendnek ezer, fénykorában, a 18. század elején 20 ezer tagja volt. A jezsuiták kulcsszerepet játszottak az ellenreformációban, de később összeütközésbe kerültek az állami hatalommal és előbb Portugáliában, majd Francia- és Spanyolországban is be kellett szüntetniük működésüket, végül 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a rendet. Működését csak 1814-ben kezdhette meg újra, ma 120 országban mintegy 24 ezer taggal működik. Magyarországon a 16. századtól vannak jelen, jezsuita volt Pázmány Péter esztergomi érsek is. A rendet 1774-ben hazánkban is feloszlatták, csak 1814-ben láthattak újra munkához, az önálló magyar rendtartomány 1919-ben alakult meg. 1950-ben megint feloszlatták a rendet, amely 1990 után kezdte meg újból magyarországi működését. A katolikus egyház első jezsuita feje Ferenc pápa volt, aki 2013-tól 2025-ben bekövetkezett haláláig ült Szent Péter trónján.

Vezetőkép: Loyolai Szent Ignác, a jezsuita rend alapítója. Forrás: missionandministry.georgetown.edu