„Megbocsátunk!” – A lengyelországi templomi késelés egyik túlélőjének megrázó homíliája

„Kérjük az imáitokat értünk. Imát Stanisław atyáért, lelke üdvéért; egészségért Marek atyának, aki még mindig az életéért küzd a kórházban; valamint értem, hogy mielőbb visszatérhessek kötelezettségeim teljességéhez, és továbbra is szolgálhassalak titeket ehelyütt” – így szólt a lengyel katolikus hívekhez Adrian atya, aki maga is súlyos sérülést szenvedett el abban a múlt csütörtöki támadásban, amely a kelet-lengyelországi Jaroslaw városában működő női bencés kolostor templomában történt, s amelyben egy pap életét veszítette, további négy ember megsebesült. Az ukrán állampolgárságú elkövetőt a rendőrség még aznap őrizetbe vette. A pap azt kérte, a támadóért is imádkozzanak a hívek.

Két nappal a halálos áldozatot követelő támadás után Adrian atya, a késelés egyik sérültje tartotta a homíliát a jarosławi apátságban. A kötéssel és zúzódásokkal az arcán oltár elé álló pap a szombati szentmisén szolgált, amelyen a hívek a meggyilkolt Stanisław Zbojnowicz atyáért és a többi sérültért imádkoztak.

„Kedves testvérek! Nem fogom titkolni, hogy ez a prédikáció nehéz számomra. Nem fogom titkolni, hogy ez az időszak, amelyet az utóbbi időben átélünk, különösen nehéz nekem. De egyet tudok:

Jézus Krisztus tanítványa vagyok. Mesterem tanítványa vagyok, Uram tanítványa vagyok. Krisztus pedig szeretetre tanít engem.

Olyan szeretetre, amely hagyta magát keresztre feszíteni. Olyan szeretetre, amely életét adta az ellenségeiért. Ilyen az én Uram és Mesterem. Én pedig az Ő szolgája vagyok. És jól tudjátok, hogy mi, papok, itt az apátságban mindig teljes erőnkből igyekszünk szolgálni. Ahogy csak tudtunk, hogy akik hozzánk jönnek, vigasztalódva távozhassanak innen, segítséget kapjanak, kedvességet kapjanak, támogatást kapjanak.

És innen, Jézus Krisztus tanítványaként a magam nevében, Marek atya nevében és Stanisław atya nevében nagyon határozottan ki akarom mondani, hogy megbocsátunk!

És kérjük az imáitokat értünk. Imát Stanisław atyáért, lelke üdvéért; egészségért Marek atyának, aki még mindig az életéért küzd a kórházban; valamint értem, hogy mielőbb visszatérhessek kötelezettségeim teljességéhez, és továbbra is szolgálhassalak titeket ehelyütt.

Különösen pedig arra kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a támadónkért, és a megtérés kegyelméért számára. Ezeket a szavakat, amelyeket kimondok, a szívem mélyéből mondom. Neki van a legnagyobb szüksége erre az imára.

Mert mindegy, mi történt. A gonoszt, ami itt, az apátságunkban történt, jóval, szeretettel és megbocsátással kell legyőznünk. Ezért kérlek titeket, hogy ti is bocsássatok meg, mert mindez titeket is érintett. És innen arra is szeretnélek kérni benneteket, hogy ne hibáztassátok azt a nemzetet, ahonnan a támadó származott, mert a gonoszságot egy konkrét ember követte el, a gonoszságot egy konkrét személy követte el, akinek neve van, élete van, és aki felelős a tetteiért. Nem más emberek tették ezt, hanem egyetlen személy volt.

Ezért kérlek benneteket, hogy ne rosszal válaszoljatok a rosszra, hanem szeretettel, támogatással, megértéssel és gondoskodással. Kérlek titeket, tartsátok tiszteletben azokat az embereket, akik az apátságunkban, a városunkban, a vajdaságunkban és az országunkban élnek. Kérlek titeket, hogy kölcsönösen tiszteljétek és támogassátok egymást, mint két testvéri nemzet.

Amikor kitört a háború Ukrajnában, jól emlékeztek, mi történt az apátságunkban. Hogy nyitottak voltunk az emberek felé, akik idejöttek. Olyan emberek felé, akiknek segítségre, támogatásra, gondoskodásra, szeretetre, néha egyszerűen csak kedves emberi szóra volt szükségük. És jól tudjátok, hogy itt senki sem maradt segítség nélkül. Teljes erőből dolgoztunk, gyakran még éjszaka is, sok órán át nem aludva. Ezért kérlek titeket, hogy a mi munkánk, a mi erőfeszítésünk és a mi fáradozásunk ne vesszen kárba. Mert úgy gondolom, erre tanítunk titeket itt: hogy Jézus Krisztus tanítványai legyetek. Olyan tanítványok, akik szeretnek, támogatnak és gondoskodnak másokról.

Így hát testvéreim és mindnyájan, akik ezt halljátok:

legyünk Krisztus tanítványai, olyan tanítványok, akik szeretettel, gondoskodással, tisztelettel, segítséggel és kedvességgel segítenek másoknak.

Nem számít, kik ők, milyen nemzetből származnak, milyen vallásúak, milyen a bőrük színe – ők emberek. Megvan a maguk méltósága, és mi senkit se fosszunk meg a méltóságától. Ezért kérlek benneteket, imádkozzunk egymásért. Gondoskodjunk egymásról, és szeressünk mindenkit, akivel életünk útján találkozunk. És amikor igazságtalanságot látunk, amikor azt látjuk, hogy valaki üldöz valakit, ne maradjunk csendben, hanem intsük meg őt, mert mindenkinek otthon kell éreznie magát nálunk. Nemcsak az apátságunkban, hanem az egész nemzetünkben. Ámen.”

Vezetőkép: Adrian atya szeptember 24-én, csütörtökön majdnem meghalt egy késeléses támadásban a lengyelországi Jarosławban. Arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak az elhunyt atyáért, a sérültekért, valamint az elkövetőért is! Forrás:polsatnews.pl/PAP/Piotr Polak