Amikor megnyílik az ég – Szent Mihály, Szent Gábriel és Szent Rafael üzenete ma is élő

Szeptember 29-én mintha egy pillanatra rés nyílna a látható világ szövetén. Az Egyház ezen a napon Mihály, Gábriel és Rafael főangyalokat ünnepli, és ez az ünnep hirtelen kizökkent bennünket a hétköznapok taposómalmából. Arra emlékeztet, hogy nem vagyunk egyedül a mindenségben; létezik egy láthatatlan valóság is, amely kézzelfoghatóan körülvesz és támogat minket.

„Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég…” – ígéri Jézus János evangéliumában. És valóban, a keresztény tapasztalat szerint az angyalok nem barokk templomok giccses díszletei vagy mesebeli figurák. Isten nagyon is valóságos küldöttei, akiknek dolguk van velünk. Ha közelebbről megnézzük a három főangyal alakját, a mai, széteső világunk legégetőbb kérdéseire kapunk választ.

Szent Mihály neve maga egy provokatív kérdés: „Ki olyan, mint Isten?” Mennyire betalál ez a kérdés ma, amikor hajlamosak vagyunk saját magunkat a világ közepére állítani, és azt hinni, mindent mi irányítunk! Mihály nem letörni akarja a méltóságunkat, hanem helyretenni a fókuszunkat: Isten az Isten, mi pedig a teremtményei vagyunk. A Jelenések könyve kozmikus harcosként mutatja be őt, aki megküzd a sárkánnyal. De ne ragadjunk le a mitikus képeknél. Ez a harc itt és most zajlik, a saját mindennapjainkban. Minden áldott nap meg kell küzdenünk a hazugságokkal, a mindent elöntő gyűlölettel, az önzéssel és azzal a fojtogató reménytelenséggel, ami sokszor ránk tör. Szent Mihály nem azt ígéri, hogy megússzuk a csatát, hanem azt, hogy Krisztus győzelme mögött állva nincs mitől félnünk.

Gábriel arkangyal alakja már egy egészen más világba kalauzol, ahol a küzdelmet felváltja a csendes figyelem. Ő a hírhozó, akinek neve azt hirdeti: „Isten az erősségem”. Gondoljunk az angyali üdvözletre: Isten nem rúgja rá az ajtót Máriára, nem kényszeríti rá az akaratát. Küldöttet indít, megszólítja, és várja a választ. És itt jön a mi nagy dilemmánk: a mai digitális zajban, az állandó pittyegések, értesítések és véleményvezérek korában meghalljuk még egyáltalán az Ő szavát?

Gábriel ünnepe tulajdonképpen egy radikális meghívás a csendre. Arra, hogy merjünk letenni a telefont, kinyitni a Szentírást, és egyszerűen csak figyelni. Mert az üzenet ma sem változott: „Ne félj!”

Végül ott van Rafael arkangyal, az útitárs, akinek neve gyógyírt jelent: „Isten gyógyít”. Tóbiás könyvében ő az, aki inkognitóban elkíséri a fiatal Tóbiást egy veszélyes úton, ami végül belső gyógyulássá válik. Mindannyian úton vagyunk, és mindannyian sebeket hordozunk. Olyan sebeket, amiket a szeretteink, a világ vagy éppen saját magunk ejtettünk. A hitünk nem egy olcsó biztosítás arra, hogy az életben nem ér minket fájdalom. De Rafael lénye garancia arra, hogy Isten a legsötétebb gödreinkben sincs távol. Lehet, hogy nem úgy gyógyít, ahogy mi elterveztük, és nem veszi el varázsütésre a szenvedést, de ad mellé olyan kegyelmet és erőt, amivel talpon tudunk maradni.

A három főangyal három különböző élethelyzetben kínál kapaszkodót. Amikor az életünk csatatérré válik, Szent Mihály áll mellettünk. Amikor válaszút előtt állunk és dönteni kell, Gábriel arkangyal tanít meg a belső csendre. Amikor pedig összetörten, sebzetten vonszoljuk magunkat, Rafael arkangyal nyújt segédkezet.

De a legszebb az egészben az, hogy ez az ünnep végső soron nem is róluk szól. Az angyalok sosem önmagukra mutogatnak. Mihály nem a saját nevében harcol, Gábriel nem a saját bölcsességét hirdeti, és Rafael sem magától gyógyít. Mindannyian tükrök, akik egyetlen Középpontot, Jézus Krisztust ragyogtatják vissza.

Talán éppen erre a bizonyosságra szomjazunk a legjobban: újra elhinni, hogy az ég nyitva van. Hogy az emberi sors nem merül ki annyiban, amit meg tudunk vásárolni vagy mérni. Forduljunk hát bizalommal hozzájuk, vagy még inkább Urukhoz, Istenünkhöz:

Urunk, Jézus Krisztus, adj nekünk éberséget és bátorságot, amikor harcolnunk kell a hétköznapi rossz ellen. Adj belső csendet, hogy meghalljuk a szavadat, és vidd el gyógyító érintésedet a fájó sebeinkre. Mert az ég nyitva áll, és Te ma is vársz ránk.

Vezetőkép: Francesco Botticini: A három arkangyal és Tóbiás, 1470 körül, Uffizi képtár, Firenze. Kép forrása: Magyar Katolikus Egyház honlapja.